Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-18 / 18. szám
Elmélkedés a demokráciáról (ül.) A demokrácia nem ünnepi szertartás. Ebből következően gyakorlása nem korlátozódhat az ötévenkénti parlamenti, illetve helyhatósági választásokra. Az igazi demokrácia hétköznapi demokrácia. A valódi demokrácia az a politikai rendszer, amelyben az állampolgár véleményére napról napra igényt tartanak; amelyben a fontos kérdésekben kisebb-nagyobb rendű és rangú közösségek közvetlen népszavazása dönt, a jelentéktelennek tűnő dolgokban pedig a közösség választotta képviselő-testület a részközösség tagjai önkéntes véleménynyilvánításának figyelembevételével. Nézzünk néhány példát! Paks iparfejlesztéséről, például a paksi atomerőmű fejlesztésének feltételeiről nyilvánvalóan a város és a városkörnyék polgárainak közvetlen népszavazásán kell dönteni. Egy párt vagy egyesület koalíciós partnereinek megválasztásáról a „pártalkotmány” szerint is a tagság vagy a választmány dönt. A tagságot illeti meg az a döntés is, hogy kit indít vagy támogat például a helyhatósági választásokon. Minden egyéb módszer a demokrácia megcsúfolása. A szakkérdések jelentős köre (városfejlesztés, közlekedés, kereskedelem, egészségügy, művelődés- és oktatásügy) stb. természetesen pártatlan vagy többpárti szakértők véleményezése nyomán kerülhet az arra illetékes közösség nyilvánossága elé, amely most már (a szakvélemények ismeretében) igenis jogosult és képes érdekei szerint dönteni e kérdésekben is. Rokonszenves például az a mód, ahogy a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezetet programjának kidolgozásához a különböző szakmák művelőinek széles körét faggatja kérdőíven a teendőkről. (Nem vagyok a párt tagja!!!) Ám számomra rokonszenves minden demokratikus megnyilatkozás, bárki is annak kezdeményezője. (Ellenszenves viszont minden antidemokratikus lépés, tegye azt akár egy a pártatlanság pózában tetszelgő egyesület, csoport vagy mozgalom. Az országos „nagy” politikában sem korlátozódhat a demokrácia a választások „ünnepi” eseménysorozatára. Egy-egy nagy jelentőségű törvényt igenis nagyszabású szakmai közvéleménykutatásnak kellene megelőznie! Jó földtörvényt például nem a parlamenti pártok agrárprogramjának késhegyig nemő összeütközése nyomán kialkudott egyezség eredményezhet. hanem a mezőgazdaság különböző szektorainak különböző ágazataiban és legkülönbözőbb pozícióiban dolgozó ezrek véleményéből leszűrhető közakarat. Hasonló „össznemzeti” vélemény szabhatna helyes irányt a privatizáció és a piacgazdaság járható útjának is. De a hétköznapi demokrácia ennél is többet jelent. Jelenti például, a „főnök” és „beosztott” (demokratikus nézőpontból: a vezető és a munkatárs) szakmai hozzáértésen, kölcsönös tiszteleten, valamint ajogok és kötelességek harmóniáján alapuló munkakapcsolatát. Jelenti az üzletember és a kuncsaft, a tanár és a diák, az orvos és a beteg stb. kölcsönös megbecsülésen alapuló viszonyát. S jelenti valamennyi magyar állampolgár egyenrangúságát a minisztertől az utcaseprőig. Tudom, igaz: az egyenrangúság nem azonos az egyenlőséggel; a demokrácia nem egyenlőséget, hanem esélyegyenlőséget hirdet, azaz az azonos képességűek lehetőségeiért száll síkra. A demokrácia esélyegyenlőséget jelent a tisztességes életfeltételekre: a munkához, a tisztes megélhetéshez való jogot, a vállalkozás szabadságát; esélyegyenlőséget a tanulásban, a művelődésben stb. Á sorozatban mindeddig csak a demokrácia jogosztó mechanizmusáról esett szó, noha a demokrácia kötelességeket is ró állampolgáraira. A kötelességteljesítést mindenkitől tehetsége szerint várja el. Számít az állampolgár munkájára, közéleti aktivitására. A demokrácia feltételezi a közügy és a magánérdek harmóniáját, s e kettő kibékíthetetlen ellentéte esetén a közérdek elsőbbségét. Ha így lesz, akkor nyeri vissza a szó igazi értelmét: népuralom. Gálosi János Demokrácia vagy anarchia? Amikor azt a szót hallom: demokrácia, egyre inkább kényelmetlenül érzem magam. Nagyon sokan használják, mindenre használják és lassan elkoptatják. Játszanak a szóval, mögébújnak, ízlelgetik és kiköpik. A demokrácia nevében próbálnak egyéneket és csoportokat manipulálni. E hangzatos jelszó pufogtatásával sokan úgy érzik, fegyver van a kezükben, bátrabbak, hangosabbak, harsányabbak lesznek tőle. Nem is olyan régen még más jelszavakkal volt ez ugyanígy! Hosszú idő kellett, hogy elkopjanak, értéküket veszítsék! A demokrácia eredeti jelentése népuralom. A nép, közhasználatban egy ország lakossága, amelynek a demokráciában döntő szerepe van a társadalom fejlődésében! Ez biztos, hogy igaz ma, itt és most? A nép és demokrácia nevében naponta hallom nyilatkozni politikusainkat. Igaz, azt is mondták már: a demokrácia egyenlő az anarchiával! Át kellene fogalmazni a fogalmakat? Vagy átprogramozni az én fejemet? Útálom a hazugságot! Nem tűröm, amikor befolyásolni akarnak ítéleteimben! Nem tudom elviselni amikor ostobának néznek, mint amilyen vagyok! Szeretem a rendet a fejemben és magam körül! A demokrácia nevében keresnek meg emberek. A demokrácia nevében kívánják támogatásomat és ajánlják fel támogatásunkat. A nép nevében kell e csatlakoznom,... de hogy hová, kihez és milyen cél érdekében, ezt nem hallottam mostanában megfogalmazni, pontosan, céltudatosan, követendően. Részt vettem ilyen és olyan pártgyűléseken, megbeszéléseken. Volt ahová hívtak, volt ahová bekéredzkedtem. Nemcsak azért, mert kíváncsi vagyok és tudni szeretném a programokat, mielőtt választanom kell közülük, hanem izgatott az is, milyen a légkör, milyen az emberek egymáshoz való viszonya, milyen a hitük, elkötelezettségük. Furcsa tapasztalatokat szereztem. És elkezdtem félni! Lassan megértem a várakozókat, a némán hallgatókat, a sehová tartozni nem akarókat, a kivárókat. Nincs igazuk, de kezdem megsejteni, mi játszódhat le bennük. Sajnos tapasztalatból tudom, innen már csak egy lépés a közöny, a közömbösség. Amikor maroknyi, harmincnegyven ember képtelen megegyezni a legalapvetőbb dolgokban, akkor mit várunk a nagyobb közösségektől? Amikor a tisztesség álcáját magukra húzva tisztességtelen dolgokra próbálják felhasználni a „tudatlanokat” és igyekeznek akaratukat egypáran, bármi áron másokra kényszeríteni ... ez már majdnem anarchia... Én a „nép” hitvány porszeme, én a családanya, én a pedagógus és én a költő ezt KIKÉREM MAGAMNAK! L. Németh Erzsébet Nem volt jogos a felháborodás Többen felháborodtak, mert a Dózsa György úton üzemelő Napsugár eszpresszó a legnagyobb hőségben zárva volt Fültanúja voltam egy felindult hangú beszélgetésnek, miszerint majdnem egész nyáron zárva tartott a fagyis. Mit képzel magáról egy fagylaltárus, hogy 30-40 fok melegben bezár és nem szolgálja felhevült testünket. Ez éppen olyan, magyarázta az egyik dühös ember, mintha egy aratómunkás az aratás kellős közepén elvonul víkendezni a Balatonra. Tényleg bosszantónak hatott és már-már elhittem a dolgot, hogy nohát, ejnye... minek nyit fagyialtozót aki nyáron bezár, miért nem gesztenyesütéssel próbálkozik. Ekkor eszembe ötlöttek az emberi túlzások. Természetesen utánajártam és megkérdeztem a tulajdonost, hogy mi rejlik a szóbeszéd mögött Elmondta, hogy február óta szinte szünnap nélkül üzemelnek és csupán öt napig voltak zárva júliusban. Az történhetett, hogy érzékszerveink néha megcsalnak bennünket és időzavart okoznak valóságérzeteinkben. De azért nagy igyekezetünkben gondoljunk arra is, hogy ne okozzunk kárt másoknak. Kiss Gábomé 1990. SZEPTEMBER 18. 11 PAKSI HÍRNÖK
