Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-14 / 3. szám
Ki van Többen megszólítottak és kértek: írjunk a helyi közlekedés mindennapi gondjairól, az utas szemszögéből. Az elhangzott véleményeket röviden így tudtam összefoglalni:- A rendszeresen utazók megfigyelése szerint állandóan látni ellenőrt a járatokon. Eddig egy ember ellenőrzött, az utóbbi időben már párosával tűnnek fel az ellenőrök az utasok között. „Egyetértünk azzal, hogy legyen ellenőr, de a létszámuk növekedésével az agresszivitásuk is nő” - summázható az utasok véleménye. Még azt is megjegyezték többen, hogy van egy ellenőr, aki élvezi, ha jegy nélküli utassal találkozik. A potyautast kéjelegve veszi „kezelésbe”, úgy, hogy a buszon utazók mindegyike hallja és rettegjen a hasonló cselekmény elkövetésétől. Talán egy kicsit szolidabban, mondhatnám kulturáltabban is „le lehetne kezelni” a potyázókat.- Annál is inkább igaz a fenti észrevétel, mert igen sok a panasz a jegyváltási lehetőségekre. Kevés az a lehetőség, ami pillanatnyilag van. Sok utas azért marad le, vagy száll fel jegy nélkül, mert hirtelen nem tud a környéken jegyet venni. Azok a személyek, akik a távolsági buszokkal érkeznek Paksra - különösen hétvégén a diákok - nem tudnak jegyet vásárolni. Ezeken a területeken kérnénk pozitív változásokat a Volántól. Beregnyei az utasért? Villamos tűz, égett a trafóállomás A városi televízió érdekében Fejlődik a város. Ki szerint jobban, ki szerint csak jól. Városjáró szomszédolásunk során szinte mindenütt látunk vagy hallunk olyasmiről, ami Pakson még nincs. Ilyen a városi televíziózás is. Egy fél évtizednyi keserves vajúdás után ott tart most Paks ebben a kérdésben, ahol 1986-ban. Közben olyan városi televíziósok, akik ide akartak jönni hozzánk ezt a műfajt tanulni, messze leköröztek minket (Például Kecskemét.) Öt év kellett a PAV-nak és a tanácsnak, hogy az ötlettől a mai állapotig eljussanak. Sem tisztem, sem célom ennek a fura helyzetnek a valódi okát kitalálni és magyarázni. Csupán szeretném a város figyelmét felhívni arra: valami izgalmas, nagyszerű lehetőséget szalasztunk el, aminek a nevét ma már másutt nagy kezdőbetűvel írják. Ez a Nyilvánosság. Miközben a tanács és a PAV órája késik, a lakosságé a pontos időt mutatja: szerveződnek, kiépülnek a kisebb közösségek rendszerei. Ma még a nyugati adásokat vennék csak rajta, holnap lehet, hogy megpróbálkoznak kis lakóközösségi stúdiókkal. Paks ma a kettészakadt város. Ha így folytatódik, öt év múlva tájékoztatás szempontjából tízfelé is szakadhat. Jó ok természetesen mindig volt arra, hogy akkor éppen miért nem jött össze á dolog. Például, hogyhogy csak a lakótelep van „bekábelezve”? Építsék ki a „gerincet” a Kishegyi út ESZI, Táncsics utca, Szent István tér irányába! Hogy kicsoda? Talán a tanács, nem is beszélve olyan cégekről, akik sokat javíthatnának óvárosi nimbuszukon, ha propaganda céljából erre (is) fektetnének némi tőkét. Hogy ki tartsa el a szerkesztőséget? Erre egyszerű a választ: a város, mivel nekik és értük fog működni. (A város itt sem azonos a tanáccsal!) Néhány hét múlva választások lesznek. Ez a vonat már elment. Mi, városlakók viszont maradtunk hétköznapjaink gondjaival, örömeivel együtt Várunk, mint mindenre: mikor lesz a lehetőségből valóság. Így vagyunk a városi televízióval is. Közben tippelünk: kinek kell más fontos beosztásba kerülni, kit kell a magyar peresztrojkáról meggyőzni, hány embert kell kisebb antennarendszerek kiépítésére késztetni - reményem szerint hiába -, míg az első helyi televíziós adás elé a város 80-90 százaléka odaülhet. Az óránk most üti az éjfélt Nincs már sok időnk dönteni. Talán csak fél évünk vagy csak hónapjaink vannak a cselekvésre. Lesz-e városi televíziónk, vagy utolsók között állunk meg a városok és községek)!) között a városi televíziók létesítésének és működésének rangsorában? Szerkesztői megjegyzés: január 15-től a lakótelepen beindult a PAV VIDEO Képújság és Mozicsatorna programja! Patai Péter Titokzatos és félelmetes fényjelenségeket láttunk január 13-án este - mondom Király Gyulának, a Dédász paksi kirendeltsége vezetőjének.- A nagy baj szombaton fél tizenkettőkor történt, az esti „csak” ráadás volt. A nagy üzemzavar a Kishegyi út-November 7. utca sarkán történt Itt gyulladt ki ugyanis vasházas transzformátorállomásunk. Anynyi derült ki, hogy a 0,4 kV-os gyűjtősínen keletkezett zárlat. 273 lakás maradt áram nélkül, ebből 180 lakótelepi, ahol távfűtés van, 90 fogyasztónál pedig egyedi fűtés, ezek nagyrészében villannyal fűtenek. Vasárnap egész napi munkával, a PAV szakembereinek és a szekszárdi üzemigazgatóság hálózatszerelési dolgozóinak segítségével este kilencre a normál üzemállapotot sikerült visszaállítani. Nálunk egy szerelőpár, egy elektrikus és egy diszpécser van állandó készenlétben. Munkaidőben (hétfőtől—szombatig 7-15.20-ig) a 10-253- as telefonon lehet bejelentéseket tenni. Munkaidőn kívül a fenti telefonon üzenetrögzítő működik, ami közli, hogy kitől kell segítséget kérni. Ezen a hétvégén azonban egész állományunk mozgósítva volt. A 20 kV-nál nagyobb feszültségszintű üzemzavarokat kiépített riasztóberendezés jelzi, ez működött 13- án is. Köszönöm az érintett lakók türelmét, amivel elviselték ezt a kellemetlen állapotot Szórólapon kértük őket, hogy a hiba kijavításáig ne használják a villanytűzhelyeiket. Ezt betartották, így ők is segítették szerelőink munkáit. q [ „A KÖZVÉLEMÉNY” tévedése A Jámbor Pál Társaság havonta megjelenő lapjának szerkesztői úgy vélték: hasznosan cselekszenek, ha megjelentetik azon személyek névsorát, akik a városért végzett munkájuk elismeréseként megkapták a „PAKSÉRT” és a „PAKS VÁROSÉRT” emlékérmet A Nagyközségi Tanács az 1/1977-es számú rendeletével alapította a „Paksért emlékplakettet”, majd a Városi Tanács 2/1981-es számú rendeletével a „Paks Városért emlékérmet”. Ez utóbbi már 6000 Ft pénzjutalommal is jár. A tanács illetékeseitől megkapta a szerkesztőség a listát azt a Közvélemény I. évf. 5. decemberi számában közölte Ezután jött a probléma: eddig két személy jelezte hogy ők is megkapták a kitüntetést és mégsem szerepelnek a névsorban. „Talán utólag megvonták tőlünk?” - adták a szerkesztőség tudtára jogos felháborodásukat az érintettek. A Közvélemény szerkesztősége azúton kér elnézést a névsorból kimaradtaktól és kéri mindazokat akik nem szerepelnek a közreadott listán, közöljék a Hírnök szerkesztőségével, vagy a városi könyvtár dolgozóival. Tudomásunk szerint eddig a következők maradtak ki a névsorból: 1. Garai János (1980-ban kapta meg) 2. Herczeg József (1976-ban kapta meg). Egyébként a „Közvélemény” a városi könyvtárban hozzáférhető.-b-PAKSI HÍRNÖK 6 FEBRUÁR 14.
