Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-04 / 17. szám
A Szentlélek-templom keresztje A Szentlélek-templom mögötti téren helyére került a kereszt Anyaga az a ragasztott - 7 rétegű - fa, amely a templom szerkezetében található. Az 5,50 m magas és 2,40 m széles Corpuszt Schmidt Ferenc és Jantner János nyugdíjas bádogosmesterek készítették. Schmidt Ferenc bádogosmester a Corpus egyik készítője Végleges helyére kerül a kereszt Egy betiltott bajtársi szövetség újraéledése Aki rendszeresen olvassa lapunkat, két esetben is találkozhatott a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségének közleményeivel. A VHBSZ a második világháború után alakult, de csak 1948-ig működhetett. A paksi szövetségnek magam is tagja voltam 1948 augusztustól novemberig. Novemberben Rákosiék betiltották. Bár szervezetten tilos volt létezniük, azért egyegy láger hajdani lakói megtaláltuk a módját, hogy időnként fehér asztal mellett elbeszélgessünk. A szevasztopoli 7241/2-es láger volt lakói közül többen rendszeresen találkozgattunk Budapesten egy megbízható étteremben. Hazatérésünk 30. és 35. évfordulójára még fénykép útján sokszorosított emléklapok is készültek. Kezdetben csak nyolcan-tízen jelentünk meg. Később már huszan-harmincan is öszszejöttünk. Időnként ki-ki hozott magával valakit a volt fogolytársak közül, aki még nem tudott találkozóinkról. Ezek a találkozások 20-25-35 év után örömteliek és fájdalmasak is voltak egyszerre. Örültünk, hogy ismét láthatjuk egymást, de az örömbe a felidézett szomorú emlékek keserűsége vegyült. Már az a tény is, hogy a volt lágerkörzet 8-10 ezer létszámából csak ilyen kevesen tudtunk egymásról. De a már itthon elhaltak száma is nőttön nőtt. Pedig az együtt elszenvedett évek sok-sok nyomorúságában kötődtek valódi bajtársi kapcsolatok. (Milyen szép kifejező magyar szó: baj-társ.) Sokan az életünket köszönhetjük egy-egy jó bajtársunk áldozatkész segítségének. Ezt csak az tudja igazán érzékelni, akinek volt része benne. Nem véletlen a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségének jelvényében a két egymásba fonódó kéz. Nyújtsunk most ismét kezet egymásnak, és ne engedjük el többé! Ilyen előzmények után örömmel olvastam a Népújság egyik márciusi számában, hogy 1990. januárban ismét megalakult Budapesten a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége, de alakulóban van a Tolna Megyei Szövetség is. Az első összejövetelen Paksról csak nagyon kevesen vettünk részt, de akkor még az egész megyéből sem jött össze 30-35 személynél több. Sokan még félelemmel, bizalmatlankodva fogadták az alakulás hírét. Azóta már a negyedik összejövetelünket is megtartottuk Szekszárdon, július 23-án, most már 200 körüli résztvevővel. Eddig a megyében mintegy 150-en vagyunk tagok. Városunkból és a környező településekről 50 fő írt alá belépési nyilatkozatot és egyúttal az időközben megjelent 65/1990. (II. 28.) MT határozat alapján járó nyugdíjkiegészítési igényüket is benyújtották. A Paksi Hírnökben megjelent közlemények jól szolgálták az érdekeltek tájékoztatását. Hivatalosan még városi szervezetként nem működünk, bár ennek szükségessége már a második megyei találkozónkon felmerült a jelentkezők viszonylag magas száma miatt is, de főleg azért, hogy a többségében beteg, öreg bajtársnak ügyes-bajos dolgaik intézése, a rendezvényeinken való részvétel miatt ne kelljen a megyeszékhelyre utazgatni. Örömmel számolhatok be arról, hogy eddig már többen megkapták a BM-titkáráság hatósági bizonyítványát és az MT határozat alapján járó nyugdíjkiegészítést. Ugyanakkor arra kérem mindazokat a bajtársakat, hozzátartozókat, hogy akik még beadványukra választ nem kaptak, egyelőre ne írjanak, ne küldjenek újabb és újabb beadványokat, mert ezzel csak az ügyintézést lassítják. Minden beadott kérelemmel foglalkoznak. Ha valami hiányzik, kérik annak pótlását. Az eddig beérkezett mintegy 150 ezer ügyirat feldolgozásához idő kell. Türelemre kémek bennünket. Ha tudtunk várni 40 évet teljesen reménytelenül, most már váijuk ki a szeptember végét. A BM ugyanis erre az időre ígérte, hogy minden beadványra válaszolnak. A legközelebbi megyei összejövetel ezért csak október 15-én lesz. (Szekszárd, Babits Mihály művelődési központ 10 óra.) Ekkor már a szövetség a megválaszolatlan ügyekkel is szeretne foglalkozni. A sajtóból, rádióból és a televízióból szerzett tájékoztatások szerint szeptember 1-jétől megkezdi működését a minisztertanács által felállított kárpótlási hivatal. Szeretnénk elérni, hogy az e hivatal mellett konzultatív jelleggel működő érdekképviseleti szervek (Politikai Foglyok Országos Szövetsége, Recski Szövetség, Történelmi Igazságtétel Bizottság) között most már a volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége is képviseljen bennünket. Már csak ezért is szükséges, hogy minél többen legyünk tagjai a Bajtársi Szövetségnek. Nem mindegy, hogy a tárgyalásokon a VHBSZ vezetősége hány tag nevében képviseli ügyeinket. Vitathatatlan, hogy az átélt szenvedéseket csupán anyagi kárpótlással nem lehet meg nem történtté tenni, és egyikőnk sem vállalná ismét milliókért sem mindazt a szenvedést, megaláztatást, amit ártatlanul elviseltünk. De pusztán a bocsánatkérés sem elegendő. Tisztában vagyunk avval is, hogy az államháztartás az előző rendszer hibái miatt nehéz helyzetben van, de nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a mi sokéves ragszolgamunkánkért a Szovjetunió nem fizetett. Téves a hiedelem, hogy Sztálin a hadifoglyok munkájának értékével csökkentette a háborús jóvátételt. Ez is csak a tengernyi hazugság egy cseppje. A Népszava a közelmúltban közölt egy sorozatot „Negyvenöt évnyi megszállás mérlege” címmel. A második részben (július 7.) Stark Tamás történész kutatásaira hivatkozva többek között ezeket írja: „Sínpénz a foglyokért... A szovjet politika cinizmusát mutatja, hogy minden hadifogoly hazaszállításáért úgynevezett sínpénzt kellett fizetnie a magyar kormánynak. Méghozzá 20 svájci frankot személyenként. Talán egyszer majd kiderül, hogy mi pénzbe került az életben maradt magyar hadifoglyok hazaszállítása. Ám az nyilván soha, hogy milyen értékben végeztek munkát a Szovjetunióban a deportált magyarok.” íme csak egyetlen gondolat, hogy honnan is kellene követelni a kártalanításunkhoz szükséges pár milliárdot. Hallatnunk kell véleményünket, mert néha úgy néz ki, mintha még most is szándékosan akarnák a közvéleményt a meg nem oldhatóság irányába befolyásolni. A megalakuló helyi VHBSZ továbbra is a Városi Helytörténeti Csoport (Paks, Lenin u. 2.) helyisé(Folytatás a 12. oldalon.) 1990. SZEPTEMBER 4. 11 PAKSI HÍRNÖK
