Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1990-08-21 / 16. szám

„AZOK A REGI SZÉP IDŐK... és az úgy várt szép jövő... Nem kis megindultsággal - mai szóhaszná­lattal élve - nosztalgiával olvastam a Paksi Hír­nök folyó év július 24-i számának harmadik-, negyedik, ötödik oldalán megjelent írásokat a II. világháború előtti kereskedelemről, kereske­dőkről, a Hangya Szövetkezet munkájáról, az FMSZ (Földműves Szövetkezet) megalaku­lásáról. A régi szép idők kereskedőtársadalmának számos kiválóságát, reprezentáns egyéniségét volt szerencsém személyesen is ismerni. Kárpáti Józsi bácsi fűszerüzletének gyerek­koromtól magam is vásárlója voltam, édes­anyám gyakran mondta: kisfiam, szaladj át az Ambach Józsi bácsihoz 10 dkg élesztőért, vagy egy fél kiló sóért, vagy egy süvegcukorért, ilyen­kor kapott a gyerek-ember 2 fillért cukorkára, egyéb édességre is. Különös szeretettel emlék­szem vissza Józsi bácsi feleségére, Cica nénire, aki sok szeretettel és díjmentesen kölcsönözte könyvtárának könyveit - volt abban az akkori idők divatos pengős-félpengős, filléres regé­nyein túl Herczeg Ferenc-, Márai Sándor-, Har­­sányi Zsolt-mű is, de Petőfi, Arany, Ady, Tőth Árpád is - az érdeklődő -, olvasni vágyó suhanc ifjúságnak. Az irodalom iránti érdeklődésem azt hiszem ekkor bújt elő. Különösen a nyári szünetben - főleg este és éjszaka olvastam sokat, hiszen nappal volt dolog éppen elég a szőlőkben: huru­­lás, kötözés, permetezés... Az éjszakai műszak­ból a konzervgyárból hazatérő édesanyám sok­szor nehezen vert reggel lelket belém. Ilyenkor ránézett a petróleumlámpára, s fejcsóválva mondogatta: fiam, fiam, az éjjel már megint meddig olvastál? Több, mint 23 éves fogyasztási szövetkezeti vezetői munkám alatt számos esetben volt al­kalmam Hirt Jánossal is szót váltani, akinek fűszerkereskedése fogalom volt a községben: a legkülönbözőbb árucikkeket varázsolta elő üz­lete fiókjából; de amit kért a vevő, az rendsze­rint a kezébe is került. Az államosítás után a Népbolt dolgozója - a Bútor Áruház, a mai Ott­hon Áruház vezetőjeként vonult nyugdíjba, de a maga sajátos módján támogatta a fogyasztási szövetkezetét is. Ahogy mondani szokták: úriember volt a javából... A mintaszerű üzletek sorába tartozott a Kiss Kálmán (Kiss Pál utóda) tulajdonát képező üz­let patikaszerű tisztasággal, az akkori idők ke­resletéhez képest príma kínálattal, kiváló „sze­mélyi álománnyal”. Közülük került ki szövetke­zetünk időközben nyugállományba vonult gaz­dasági alapegység-vezetője, a tolnai Schmidt Mihály, Halász Lajosné Kiss Klári néni, Kiss Kálmán unokahúga... A kereskedelem államosítása maga alá te­mette a magánkereskedelmet, s a magánkeres­1990. AUGUSZTUS 21. kedők munkát kerestek maguknak, ahol és aho­gyan lehetett: ki az állami kereskedelemben, ki a földmíves-szövetkezetben talált magának munkát, ki egyebütt, ki sehol... Egy gondolattal visszatérnék még a háború előtti magánkereskedők 76 céget számláló listá­jára, amely kiegészíthető Pintér Antal papírüz­letével, a Lebovics-féle újvárosi fűszer-vegyes üzlettel, a Szecsey-féle vasszaküzlettel. Pach Vilmosnak emlékezetem szerint a fűszerüzlete és kocsmája mellett még péksége is volt a Tol­nai úton... A pártállam a maga szocialista arculatára és hasonlatosságára gyúrta át a kereskedelmet: az állami kereskedelem tipikus kiskereskedelmi üzleteiként megjelentek a Népboltok, a Hangya Szövetkezetét állami intézkedéssel egyesítették a foldmíves-szövetkezettel (fúzió néven isme­retes) és ez a beolvasztás („magába szippantás”) nem a foldmíves-szövetkezetek „kezdeménye­zésére” történt... Azt hiszem, sok kereskedőnek szerzett a cikk írója örömet a két régi fényképpel, ahonnan Kunfalvi János úgy is mint tanuló, úgy is mint boltvezető tekint ránk Vaszkó Péternével, Uh­­rin Verával és a Herczeg házaspárral. Az államosítás, fúzió után a kereskedőkből eladók lettek, a kereskedelemből pedig hosszú ideig elosztás... A kereskedő egzisztenciálisan a munkáskategória alá süllyedt, illetve süllyesz­tették... A fölműves-szövetkezetnél - később fo­gyasztási és értékesítő szövetkezetnél - talált munkát és fejthette ki hasznos tevékenységét egy ideig Kunfalvi János nyugdíjazásáig Her­czeg Józsefné, Kárpáti József és ifjú Girst József (Dudus) is. Fájdalom: az utóbbi hárman az em­lítettek közül már nincsenek közöttünk. „Kit a sors meghívott, annak tiszta látást is ád, a kellő utat és eszközt megleli” mondja Kölcsey Ferenc. Az előbb említett kereskedők fejhosz­­szal emelkedtek ki a szocialista kereskedőképző iskolák eladógárdája közül: a szakmájukra büsz­kék voltak és a kereskedelmet hivatásnak tekin­tették, amivel ma az eladók közül sokan nem di­5 csekedhetnek . A megváltozott kereskedelmi tulajdonviszonyok között is példa értékű mun­kát végeztek, akár az állami, akár a szövetkezeti kereskedelemben. Utoljára szeretnék Herczeg Józsefnéről - a város Cunika nénijéről - szólni, aki nyugállo­mányba vonulásáig a vevők kedvence volt, aki­nek a kötött-divat osztályáról üres kézzel nem lehetett eljönni, vagy legalább egy biztos ígéret­tel -, aki a vevőre csak mosolyogni tudott, akinek segítő keze alatt kereskedelmi tanulók tucatjai - köztük több „Cunika-pótló” - nőttek fel. (Pl. Weisz Józsefné, Marika, a népművésze­ti bolt vezetője). Dermesztő hidegben, térdig érő hóban kísér­te Őt kereskedők apraja-nagyja és a városi soka­ság utolsó útjára... Az elmúlt 40 év alatt az állampárti szocialista tulajdonviszonyokra épülő iskolarendszer lét­rehozta a fungáló állami, szövetkezeti szakkép­zett kereskedők gárdáját, akik közül sokan ép­pen a régi magánkereskedőktől látottakat, hal­lottakat hasznosítva napjainkra kereskedővé ér­tek, s akik közül sokan már magánkereskedő­ként tevékenykednek. 22 év kellett, hogy az állam felismerje az álla­mi és szövetkezeti kereskedelem mellett a ma­gánkereskedelem fontosságát, hogy az állami és szövetkezeti kereskedelmen belül is elkez­dődhessen az első részleges privatizáció: az üz­letek szerződéses üzemeltetésbe adása. Annak idején az új üzemelési mód bevezeté­se is igen nagy ellenállásba ütközött. A magyar társadalom politikai átalakulása, a demokrácia (népuralom) kiteljesedése szükség­szerűen magával hozza a magyar gazdaság áta­lakulását, a tulajdonviszonyok rendezését, a pri­vatizációt. A magánkézben lévő tőke - ha okos - olyan befektetést keres, ahol a tőke hasznosul, s nem elégszik meg a tőke reálértékének megőr­zésével: másszóval, tőkéjét üzleti vállalkozásba fekteti, amely hasznot hoz. Ha e tevékenységet az állam központi pénzeszközökkel (kölcsön) is támogatja, valamint egyéb kedvezményekkel, úgy gomba módra szaporodnak a vállalkozások. E gazdasági változások szükségszerűen érintik az állami és a szövetkezeti kereskedelmet is: kikerülhetetlenné vált az állami- és szö­vetkezeti kereskedelem privatizálása is, amelynek az eltérő tulajdonviszonyokból faka­dóan nézetem szerint is más-más módon kell végbemennie. Az állami tuljadonban lévő vállalatok privati­zálását - várhatóan fokozatosan - az alapító, a magyar állam, illetve annak képviseletében a kormány, a szakminisztérium fogja végrehaj­tani. Haas János PAKSI HÍRNÖK

Next

/
Thumbnails
Contents