Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-08-07 / 15. szám
Emlékezzünk régiekről, 1526. augusztus 5. II. Lajos király seregével késve indult el Budáról, mert az országgyűlési határozat szerint már július 2-án Tolnán kellett volna lenniök. DunafÖldvárra július 28-án, Paksra augusztus 2-án érkeztek és innen csak 6-án indultak Tolnára. Útjuk Budáról Paksra 16 napig tartott. Ez a két hét tele volt riasztó eseményekkel. Július 26-28 között II. Lajos király, egymástól ellentétes jelentéseket küldött Szapolyai János erdélyi vajdának, egyszer csatlakozásra, egyszer helyben maradásra utasította. Július 27-én városkörnyékünk neves vitéze, Alapi György kapitány, kéthetes kemény ostromot állva, végül is feladta Péterváradot a töröknek, mely eseménynek híre megrázkódtatta a Pakson tartózkodó királyt. Július 28-án Nádasdy Tamás királyi titkár, a speyeri birodalmi gyűlésen eredménytelenül terjesztette be II. Lajos segélykérelmét. Ugyanis csak augusztus 18-án határoztak 4000 katona küldéséről, de ezek 11 nap alatt semmiképpen sem érkezhettek meg Mohácsra. Súlyosbította a helyzetet a besztercebányai felkelés, melynek során a bányászok felgyújtották a város java részét, tönkretették a bányaműveket, a városi arzenált (fegyverraktárt) és a nagytemplomba menekült patríciusokat ostromolták. A veszélyt érezve a főurak sorra írták meg végrendeletüket. Batthány Ferenc horvát bán, végrendelete végén magyarul, sajátkezűig írta feleségének búcsászavait, de végrendelkezett a mohácsi táborban Drágffy János országbíró két ízben is. II. Lajos király 5 napi paksi tartózkodása alatt rendelte el, hogy Magyarországon, Erdélyben és a Horvát-Szlovén-Dalmát bánságban, minden jobbágy fogjon fegyvert. Ezt megelőzően a király március 29-én, a jobbágyság ötödének, július 31-én pedig a felének mozgósításáról intézkedett. Augusztus 5-én pedig Burgió Antal pápai nunciushoz írta Paksról, utolsó segélykérő levelét. Szó szerint így hangzik: „Lajos, Isten kegyelméből Magyarország és Csehország és Dalmácia királya. Nagyságos szeretett barátunk. Szentséges Urunk gyalogosít Balczar Epistrensis vezetése alatt Nagyságos Sárkány Ambrus kapitánysága alá helyeztük... Arra kérjük most is, miként már előbb is kértük, hogy ha minél előbb teheti, hozasson Bécsből 32 mázsa puskaport és egy részét a fent említett gyalogosoknak, más részét pedig azoknak, akik a lengyelek kapitánysága alatt vannak, a leggyorsabban szolgáltassa át, nehogy szükség idején hiányt szenvedjenek. Mi pedig pénz dolgában is hiányt szenvedünk és nem tudjuk hova forduljunk, hacsak nem magához. Azért igen szorgalmasan kérjük, ha még van valami a Pápa pénzéből, küldjön nekünk abból szolgája által valamely összeget, vagy bízza azt kancellárunk kezeire, mert a pénzhiány igen szorongat. Ismételten és ismételten kéijük, hogy minél előbb segítsen rajtunk. A következő szomorú újságok vannak: Pétervárad elesett, Újlakot ostromolják, a szomszédos vidékeket felégették. A többit magánlevélből meg fogja tudni. Kívánjuk, hogy jó egészségben legyen. Pakosi táborunkból Havi Boldogasszony ünnepén, az Úrnak 1526-ik esztendejében. Lajos király sk.” Paks falai között Szent István óta számos király megfordult történelmünk fél évezrede folyamán, köztük Könyves Kálmán, II. Géza, II. Béla, IV. Béla, Zsigmond, Hunyadi Mátyás. Valamennyien békés körülmények közepette vonultak erre, ki a keresztes hadakat kísérve, ki egy-egy apátságot meglátogatva, ki a tatárjárás utáni országépítés során: de II. Lajos király számára ez az út végzetes volt. Kedvelt embere és Tolna vármegye akkori főispánja, az országgyűlés által kijelölt egyik tanácsosa, Paks neves birtokosa, III. Paksy János, bizonyára mindent elkövetett, hogy a vadakban gazdag ártéri vadászaton, a király figyelmét a veszélyről némileg elterelje. De II. Lajos levele szerint ez nem sikerült. A paksi Sánchegyen fekvő római erődrendszer, akkor még jelentős védelmet nyújthatott ugyan valami belső ellenség ellen, de nem a hatalmas, szinte ellenállás nélkül előrenyomuló török ellen. Sem a király, sem Paksy János nem tárta fel azt a szorongatott érzést, mellyel Paksot elhagyták, hanem a veszéllyel szembenézve, tovább vonultak, mert szent elhatározásuk az volt, hogy a törököt a Drávánál megállítják. A szorongás rátelepedett a mezőváros lakosságára is, de arra senki sem gondolhatott közülük, hogy augusztus 5-én utoljára látogatta meg e vidéket magyar király, és helyette egy idegen hatalom császára, alig egy hónapra rá, itt táborozik a környéken és nekik végleg be kell hódolniok. A következő számban erre a gőgös császárra emlékezünk, aki 150 évre elszakított bennünket az anyaországtól. Dr. Németh Imre Múltidéző 1974. június 27-én (csütörtökön) átadták az atomváros első harminc lakását. (MTI felvétel) A konzervgyár rekonstrukciója 1965-ben indult és 1970-ben fejeződött be. A rekonstrukció első szakaszában épült meg a képen látható szociális blokk, amelyet 1968-ban adtak át. (Helytörténeti archívum) PAKSI HÍRNÖK 12 1990. AUGUSZTUS 7.
