Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-08-07 / 15. szám
A „paksipiacológia” A Paksi Hírnök 1990 júliusi számában „Kávéház a piacból?” című cikkhez kívánok kiegészítéseket fűzni, előrebocsátva, hogy a szerző megállapításaival minden tekintetben egyetértek. A lakótelepi piac létesítésének gondolata nem új, hiszen annak megépítését már 1981-től szorgalmazták az Atomerőmű Vállalat vezetői. Ennek nyomán, az időben - a rendezési tervek és a vásárlási szokások vizsgálata alapján - előzetes tanulmányok készültek annak megállapítására, hogy egy piac, az adott területen funkciójának megfelelően, gazdaságosan működtethető-e vagy nem. A vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy a megjelölt körzetben egy ilyen kereskedelmi forma feltételeinek a megteremtése indokolatlan. A szakemberek inkább a jól bejáratott” hagyományos piac bővítését és korszerűsítését javasolták. A szakmai érvek érthetőek és elfogadhatóak voltak, erre utal, hogy a hivatkozott írás szerzője, anélkül sorolta fel azok többségét, hogy az előzményeket ismerhette volna. Ezért az ÁRT (általános rendezési terv) nem került módosításra, viszont a kezdeményezőknek felajánlották, hogy saját beruházásban - némi tanácsi támogatással - építsék fel az óhajtott létesítményt. Ezen döntést követően az erőmű vezérkara egy nagyon ízléstelen, csinos és rámenős hölgyet jelölt ki a „piaci ügyek” intézésére, aki rendszeresen megjelent a hivatalban és különböző érvekkel, szakszervezeti és lakossági aláírásgyűjtéssel igyekezett megváltoztatni a testület ez irányú döntését. A gyakori találkozás miatt az érintett dolgozók, a megbízott ügyvivőt - maguk között - „a piacos leány” névvel illették és - természetesen nem esztétikai okokból - ha csak tehették menekültek előle. A „megye” is erősen támogatta a nyilvánvalóan megalapozatlan igényt, de mert pénzt nem tudott erre a célra elkülöníteni - rosszallását kifejezve - kénytelen volt tudomásul venni a szakmai érveket. Az 1985-ös „tanácsválasztások” után az erőviszonyok megváltozása következtében az ország (és a város) egy újabb személyes emlékművel lett gazdagabb és néhány tízmillió forinttal szegényebb. Megjegyzem, hogy a légvár és a karrierépítésnek több jeles mementója lelhető fel a településen, nem szólva azokról a jogos lakossági igényekről, amelyeknek kielégítése a „paksi piacológia” módszereinek következetes alkalmazása miatt nem valósulhatott meg. Dr. Dallos Tibor Kiegészítés Izgalmas, és igen tanulságos az a - személyeskedést sem nélkülöző vita - ami a lakótelepi „piac” körül fellángolt Ebben a vitában azonban nem kívánunk részt venni, s mint üzemeltetőnek, nem is ez a feladatunk. Ezért inkább - kereskedőhöz tán jobban ülőén - ez úton is szeretnénk némi reklámot csinálni a háznak, ahol a következő szolgáltatások, üzletek várják kedves vásárlóinkat:- 50 m2-en TOTÓ-LOTTÓ kirendeltség- 140 m2-en OTP-fiók- 38 m2-en olcsó ruházati és műszaki cikkek boltja- 50 m2-en az osztrák piac kiváló termékei: sportcipők, játékok, illatszerek- 19-19 m2-en gyermek-, tini- és felnőttdivatcikkek,- 19 m2-en zöldség-gyümölcs bolt,- 19 m2-en lakásberendezési, -felszerelési cikkek. Mindezek mellett egy 180 m2-es fedett, padlófűtéses, eredetileg állandó piacnak szánt csarnok, amelynek hasznosításáról jelenleg is folynak tárgyalások. Sok szeretettel várjuk önöket üzletházunkban, ahol szép környezetben, kulturált körülmények között vásárolhatnak meg mindent, amire szükségük van. MENTOR Kereskedelmi és Szolgáltató Kft Egy városrész piac nélkül Úgy érzem, rég volt annyira osztott a közvélemény, mint napjainkban. Ez az osztottság az élet minden területén jelentkezik, így a lakótelepi piac ügyében is markánsan érezhető. Engedtessék meg, hogy két parány gondolatot felvessek ezzel kapcsolatban. Az egyik gondolat a szükséges-e kérdését járja körbe, míg a másik gondolatkör a stílus és hozzáállás témáját feszegeti. Településtörténeti tény, hogy Paks lakossága 1869-1960 között átlag 11709 fő. 1973-tól 1985-ig eléri a 25000 főt, vagyis megduplázódik. A régi településszerkezetbe évszázadok alatt beépültek és szerves egységet képviseltek a révek, hajókikötők és piacterek. Paks történetében a 4. betelepülési hullám egy teljesen új városrész felépítését eredményezi, és nagy bővülést hoz a hagyományos „Újvárosi” részen is. Az új lakótelep és környékén él Paks lakóinak közel a fele. Természetes, hogy az itt élő emberek számára minden olyan létesítménynek meg kell lennie, mint amely létesítmények a város másik felében megvannak. Ezért épült művelődési ház, templom, étterem, boltok és természetesen piacra is ezért van szükség. Nem várhatjuk el a lakótelepiektől, hogy több kilométert gyalogoljanak a Villany utcai piacig. Nagyon röviden így tudnám körvonalazni az első gondolatkör lényegét. Úgy érzem, hogy a lakótelepi piac szükségességét nem szabad megkérdőjelezni. Annál több vitára adhat okot a másik gondolatkör, nevezetesen az, hogy milyen legyen ez a piac, természetesen építészeti szempontból. Ezt én rábízom az építészre, mert ő is látott már piacot, nem csak én. Szent meggyőződésem, hogyha a világ legszebb piacát építjük fel a lakótelepen, akkor is hasonló helyzet áll be, mint jelen esetben. Ugyanis a lakótelepen irányokban hömpölyög a tömeg - ezért megy a gyepen keresztül - és 1977-től a lakótelepen 3-4 főirány van, többek között az ABC, melynek környékén könnyen akad vevő mindenre. Tehát a piac építtetőjének számolnia kell a több mint egy évtizedes mozgásiránnyal és sok egyéb más befolyásoló tényezővel, köztük a hozzáállás tényezőjével is. Látszatra a vevőnek és az eladónak is az a könnyebb, ha a bolt sarkánál is vásárolhat. A megoldás viszont nem ez! A hozzáállásra említek két példát: a tanács és a VOLÁN megegyezik, hogy a kompjárathoz igazodva közvetlen buszjáratot indít a lakótelepi piacra, hetente 2-3 alkalommal. Ez elsősorban nem pénz, hanem szervezés kérdése. A másik példa is a hivatal hatáskörébe tartozik: karácsony előtt a művelődési központ és az ABC között kirakodó vásár! Legyen vásár, de a piactéren és közvetlen környékén. Tehát a tanács illetékesei tegyenek meg mindent a piac bejáratása érdekében. Nem folytatom, talán sikerült érzékeltetnem elképzelésem lényegét, és külön öröm lenne számomra, ha ezek után valaki még igazat is adna nekem. Beregnyei Sorskérdések - helyben 1990. AUGUSZTUS 7. 7 PAKSI HÍRNÖK
