Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1990-08-07 / 15. szám

Vissza Európába- hohenlimburgi gimnazisták az előfutár szerepében - diákcsere egy magyar iskolával Amikor Václav Havel mint újon­nan mgválasztott csehszlovák állam­fő első beszédében a „Vissza Európá­ba” szóló felhívást megfogalmazta - tette ezt azért hogy életre keltse egy egyesült Európa gondolatát, annak a szükségszerűségnek a bizonyításával, hogy a kelet-európai országok új­raeszméljenek. Nyugatnémet, nyugat-európai is­kolák már is standard programjukká jelölték az európai eszme keretén be­lül a népek egymás közti megértését, külföldi kapcsolatok kiépítését, vala­mint csereprogramok szervezését, így vált a Hohenlimburgi Gimná­zium a Václav Havel által hirdetett eszme előfutárává. A gimnázium kilencedik és tizedik osztályából tizenöt tanuló, valamint a kísérő tanárok (Peter Krüsmann és Beate Swoboda) voltak az elsők az NSZK-beli Hagen környékéről, akik tíznapos magyarországi látogatásuk­kal megkezdték egy kelet-európai is­kolával, mégpedig a paksi szakközép­­iskola tanulóival a kapcsolatok kiépí­tését Paks kb. 110 km-re fekszik Buda­pesttől délre, egy város, amely mo­dem atomerőművének építésével az utóbbi években rohamos fejlődésnek indult. Ez a diákcsere - mint ahogy a fel­gyorsult politikai események szüksé­gessé tették - gyorsan és zökkenő­­mentesen, kerülve minden bürokra­tikus elintézési módot - életre kelt. Peter Krüsmann testnevelő tanár és Helmut Lingen iskolaigazgató spon­tán kezdeményezése indította el a sportkapcsolatokon nyugvó diákcse­re gondolatát. Kezdetben hitetlenkedve néztünk e kapcsolat elé, nem gondolva arra, hogy a francia és angol iskolákhoz ha­sonlóan, a már évek óta folytatott ide­gen nyelvi ismeretek gyakorlati alkal­mazására itt is sor kerülhet. Tekintettel az itt tapasztalt élmé­nyekre, ez a feltevés elhamarkodott­nak és megalapozottnak tűnt. Átfogó és színes kirándulások keretében megismerhettük egy eddig ismeret­len történelmi és földrajzi környezet közelebbi és távolabbi vidékeit. A programban szerepelt ismerkedés Budapest impozáns történelmi épü­leteivel, az idillikus művészvároská­val, Szentendrével, a Balaton vonzó fürdőhelyeivel, ezenkívül a györkö­­nyi pincefalu sváb származású la­kóival. Legalább olyan fontosak voltak ezek a kirándulások a saját látószög kibővítéséhez, mint azok a tapaszta­latok és élmények, amelyekkel a né­met diákok magyar társaiknál és azok családjainál gazdagabbá váltak. Egybehangzó elismeréssel szóltak a magyar családok túláradó kedvessé­géről, vendégszeretetéről, akik fiatal vendégeiket saját szervezésű hétvégi program keretében kirándulni vitték, és fáradthatatlannak tűntek a magyar táj, valamint a magyar konyha specia­litásának bemutatásában. Nemcsak a közös iskolalátogatás folyamán ala­kultak ki baráti kapcsolatok, hanem a festői környezetű Duna-parti szalon­nasütés, az iskolában szervezett „suli­buli” és különféle programok során, amelyeken minden tanuló a vendég­látó diákok költségén vett részt. Maga az iskola a német diákok szá­mára rendkívül érdekesnek tűnt. Fél­állami, elit magániskola, természet­­tudományi, műszaki orientáltsággal a Pakson található atomerőmű irányí­tása és pénzügyi finanszírozása alatt. Építészeti szempontból a legmoder­nebb technikával készült épület­­együttes - nem éppen jellemző a ma­gyar viszonyokra - mégis rendkívül jól szemlélteti az iskola és az élet szo­ros kapcsolatát. A német diákok bepillanthattak egy teljesen átalakuló társadalmi rendszer problémáiba is. Az oroszt - az eddigi első idegen nyelvet - felváltotta az angol és a né­met. A német nyelvet a diákok máso­dik éve tanulhatják, de hallottak arról is, hogy sok helyen hiány van szak­képzett nyelvtanárokban. Hazauta­záskor már a vonatban tervezték a né­met diákok a magyar csoport viszont­­látogatásának programját, amelyet októberre várnak. Egybehangzó véle­mény, hogy nem lesz könnyű viszo­nozni mindazt a nagyvonalú prog­ramszervezést, ellátást, vendéglátást, szeretetteljes, néha önfeláldozó kísé­retet, hasonlóképpen igényes prog­rammal, amelyben részesültek. A magyar diákok kiváló program­szervezése, lelkesedése találkozott a német diákok elképzeléseivel, akik mindig tudtak alkalmazkodni, és so­hasem a „nyugati” mércével felvágva szemlélődtek, valamint tudtak olyan csábító alkalmakkor is mértéket tarta­ni, mint pl. a györkönyi borkóstoló. (Beate Swoboda) tanárnő Németből fordította: Vécseyné Far­kasfalvi Lúda, ESZI tanárnője Amikor Paks még igazi vízparti település volt Az 1930-as években a Duna sokkal többet jelentett a település lakóinak. Maga a település is közelebb volt a folyóhoz, nemcsak távolság szempontjából, hanem ér­zelmileg is. Érdemes idézni abból a prospektusból, amit a helyi nyomda adott ki: „A Duna közeli árnyas szigeteire és partjaira motoros, vagy egyéb csónakkal gyönyörű vízi kirándulások tehetők, - sporthorgászatra kitűnő alkalom! - távolab­bi vízi kirándulásokra a rendes gőzhajójáratok vehetők igénybe. A szép környék megtekintésére bérautók állanak rendelkezésre mérsékelt díj mellett Túraevezősök részére csónakkikötő-helyeket a Dunáról látható táblák jelzik. A hajóállomás felett a parti sétány előtt Hága József hajóskapitány uszodájában ál­landó felügyelet mellett - és Csémy Endre tutaján helyezhetők el a csónakok, - a hajóállomástól lefelé Kém és Ádám tutaja szolgál a be- és kiszállásra, ugyanitt csó­nakfelvonó és modem berendezésű csónakház, javítóműhellyel és öltözővel áll az evezős közönség rendelkezésére, mérsékelt díj ellenében. A csónakházban elhe­lyezett minden csónak tűz ellen biztosítva van. Különféle igényeket kielégítő szobák havi 15-40 P árban magánosoknál (eset­leg konyhahasználattal is) a Bálint-féle vendéglőben és az Erzsébet Szállodában kaphatók, utóbbiak teljes penciót napi 4 P-ért adnak. Elsőrangú étkezés figyelmes kiszolgálással az Erzsébet Szállodán kívül, melynek szép kerthelyisége és Dunára néző tágas fedett terasza van, a jó hírű Bálint-féle és egyéb vendéglőkben valamint kifözésekben is kapható jutányos árakon. Kellemes kerthelyiségek, kitűnő paksi borok. Egyéb szükségleteket a modem üzletek elégítik ki. A községben villanyvilágí­tás. Hetenkint kétszer piac olcsó árakkal. Rosenbaum Miksa M. és Rosenbaum Ignác könyvkereskedéseiben 800 kötetes kölcsönkönyvtár díjmentesen áll a nyaralók rendelkezésére. Felvilágosítással, le­­vélbeni vagy személyes érdeklődésre a „Fürdőbizottság Paks Községháza” a leg­készségesebben szolgál . B. fürdő r kiránduld -és szóiufcoxóM^ Beszélgetés Kovács Lászlóval (Folytatás a 3. oldalról.) zsit, hogy nem tudnánk tartani az árat. Mivel a panzió bevételéből pil­lanatnyilag jól megélni nem lehet, nem adhatjuk fel tervezői munkán­kat sem.- Miért csinálja mégis, ha ilyen sok munkával annyi hasznot sem hoz a befektetett tőke, mintha tartósan lekötné az OTP-nél?- Részben tőkementés is a vállal­kozás, másrészt a gazdaságpolitikai változásokban is reménykedem. Kétféle munkám, vállalkozásom időben összeegyeztethető. Nem köt meghatározott munkaidő, munkahelyi fegyelem, de az is igaz, hogy magamnál keményebb főnö­köm sosem volt. A nap 15-16 órája szigorúan beosztott. Kissé rend­­szertelen életet élünk, keményen dolgozunk. De tudjuk azt, hogy a kis panzió ma a világon mindenütt versenyképes. Nem törekszünk a gyors meggazdagodásra. Szeren­cse, hogy munkámban feltétlenül számíthatok feleségemre, aki szíve­sen vállalja ezt az életmódot és a sok munkát.- Hogyan tovább?- Még nem tudom. Életemet mindig erősen befolyásolták a min­denkor érvényes jogszabályok. Megpróbáltam, mindig azt csinálni, amit a szabályozók engedtek. A vál­lalkozások, talán a későbbiek is, jobb jövedelmet biztosítanak ne­künk, mint az állami alkalmazot­taknak, csakhogy nekünk a rizikót is vállalni kell. Az pedig elég nagy. Sokat tervezgetek. Vagy álmodo­zom? Kemping kellene meg csó­nakház. Szálloda is étteremmel (természetesen magánkézben). Ezt vagy egy részét talán majd én való­sítom meg. H r PAKSI HÍRNÖK 4 1990. AUGUSZTUS 7.

Next

/
Thumbnails
Contents