Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-07-24 / 14. szám
F elhívás A Paksi Jámbor Pál Társaság Gyermekantológiát kíván megjelentetni. A pályázatra beérkezett gyermekírások szerkesztőbizottsági elbírálás után kerülnek a kötetbe. Az írások rendszerezése folyamatban van. Sok olyan vers és prózai mii található az írások között, amelyek nem tartalmazzák a szerzők neveit. Jeligés pályamunkák nem jelenhetnek meg. ezért kérjük a jeligés írások gyermekalkotóit, hogy július 31-ig nevüket és iskolájuk címét a Paksi Hírnök szerkesztőségébe adják le. A jeligék: Tudor, Tulipán, Napsugár, Kék szegfű. Vidor, Álom, A diák, Hód, Halak, Tündér, Búvár, Baleset, Húsvét, Utazás, Pincér, Fintori, Léda, Nincs, Anonymus, Csípásszemü, Kókadtbajszú Kackac. Szerkesztőbizottság Az emlékek emlékére (Végh Antalnak) Leültünk ma újra, annyi év után töprengeni magunk s a világ baján. Elfutott egy fél nap, percnyi röpke volt. Bujócskázott velünk ma, holnap s a múlt. Egymás szájából öltöttük a szót, ahogy öreganyó hímez takarót. Visszanézni könnyű - távol még a cél. Eléijük-e pajtás - szívünk most remél. Mindig csak másokért szelem fel magam, mint kinek egy ciója és sok gyermeke van. L. NÉMETH ERZSÉBET Megalakult a Paks és Vidéke Ipartestület Paksot elsősorban iparosai és kereskedői emelték mezővárosi rangra. Bár mezővárosi rangját 1871- ben elveszti, ám gyakorlatilag az I. világháborúig városként emlegetik. Viszont egész a II. világháborúig dicsekedhet a város azzal, hogy igen nagy létszámú iparos- és kereskedőrétege van. Az iparosok érdekeik védelmében 1892-ben megalakítják a Paksi Ipartestületet. A testületnek és tagjainak mindenkor jelentős beleszólása van a helyi társadalom ügyeibe. Az Ipartestület tagjai a város megbecsült polgárai, közülük sokan a városi képviselőtestület tagjai. Ezt az elődöknél meglévő tekintélyt szeretnék visszaszerezni azok az iparosok - kereskedők -, vállalkozók, akik július 2-án kiléptek a KlOSZ-ból és megalakították a Paks és Vidéke Ipartestületet. Az este 6 órára összehívott közgyűlésre sajnos csak 55 fő ment el a 210 tagból. Ez a megjelenési arány azt jelentette, nem szavazatképes a közgyűlés. A szabályzat lehetőséget ad arra, hogy egy órával később újra összehívják a közgyűlést, ám ekkor már szavazatképes a közgyűlés, bármennyien is jelennek meg. így az egy órás várakozási időt az új alapszabály megvitatására használták fel a jelenlévők. Ezenkívül még egy tiltakozó állásfoglalást is elfogadtak a számlaadási kötelezettség ellen. Este 7 órakor ismét összeült a közgyűlés, elfogadta az új Ipartestület alapszabályát és megválasztotta - titkos szavazással - az öt fős vezetőségét. Paks és Vidéke Ipartestületének elnöke: Kovács Ferenc, alelnöke: Schuckert József, tagok: Gerzsei József, Heringes Árpád és Ötvös Miklósné. Egyszerű történetek Fontosnak ítélt dolgomban a délelőtt kellős közepén voltam kénytelen egy ismerősöm megkeresésére indulni. Csak körülbelül tudtam, hogy hol lakik. Kérdezgetésemre egy jó szándékú idősödő asszony két utcával arrébb küldött. Igazán siettem volna, mert eredetileg más ütemezéssel képzeltem el a napot, és amikor időzavarba kerül az ember, még gyorsabbnak tűnik az idő múlása. Az említett utcában pedig sehol egy lélek. Persze ez egy nyári hétköznap délelőttjén nem furcsa, nem feltűnő. De engem annál inkább bosszantott a dolog. Gondoltam, becsengetek valahova. Az egyik ház udvarán egy házi munkához öltözött férfi felfigyelt tanácstalankodásomra. Érdeklődött, hogy miben segíthet. De nem tudott segíteni a gondomon, mert ismerősömnek még csak a nevét sem hallotta. Nem titkolt bosszankodással indultam volna tovább, ha meg nem állít, mondván, van még egy lehetőség. Felesége most érkezik, megkérdezi tőle a dolgot. Viszszautasítani illetlenségnek látszott, az idő ment, az esély kicsi volt arra, hogy megtudom végre ismerősöm címét. Hát csak álltam ott elégedetlen arccal, türelmetlenül. Néhány perc után jóakaróm ráérősen végigsétált az udvaron, egy pillanatra belépett a fóliasátorba és egy szál piros szegfűvel a kezében végre megjelent. Elmondta, hogy mit tanácskoztak a feleségével, majd végtelen természetességgel átnyújtotta a szegfűt. Értetlenségemet látva biztatott, hogy fogadjam csak el, nekem szedte. Tíz percen belül megtaláltam a keresett házat. Ismerősöm nem volt otthon. Valahogy mégsem bosszankodtam a dolgon. Otthon, mielőtt majdnem lekésett dolgaimhoz hozzákezdtem volna, ráérősen vázába rendeztem a szegfűszálat. 0 Jó tudni, hogy a városban mindenütt találkozhatunk ismerősökkel, barátokkal. Jó tudni, hogy fél órára félreteszik a kiválasztott gyerekcipőt, ha nem áll módomban azonnal elvinni. Jólesik az is, ha figyelmeztet az eladó, hogy édesanyám éppen az előbb vásárolt, és már vett a gyereknek krémtúrót. Ezek a hétköznapi epizódok, az emberi figyelmesség apró megnyilvánulásai bizony jó érzéssel töltik el az embert. Hát még akkor, ha alig ismerős vagy nem is ismerős az, aki meglep bennünket odafigyelésével. íme néhány ilyen egyszerű történet. A konzervgyári boltban néha hosszú a sor a pénztár előtt. Egy ilyen alkalommal kosarakkal és szatyrokkal megrakodva igyekeztem beóvatoskodni a sor végére a meglehetősen szűk helyen. Aligismerős ismerősöm, aki a sor végén állt ez idáig - látva talán, hogy nehezebb az, amit én cipelek - egyszerűen maga elé tessékelt. A posta mellett a járda és a parkolu közölt van némi szintkülönbség. Egy idős nénike a majdnem fél méter magasságban levő járdára igyekezett a kerékpárját feltolni. Aligismerős ismerőseim - egy fiatal házaspár és aprócska kislányuk - épp itt sétáltak. Szinte egyszer- I re nyúltak oda segíteni. Egyetlen pillanatig tartott csak az egész és nekik mindhármuknak ez egy teljesen természetes pil- j lanat volt. Strandidőben nagyszerű dolog a túlsó parton örülni a nyárnak. Ha tehetjük, kisfiámmal szívesen töltjük a délutánokat a Duna másik oldalán. Még akkor is, ha I némi fáradsággal jár neki ez a nem is olyan j rövid út. A kompig helyijárattal szoktunk kimenni. Sajnos a busz csak a szobornál vagy a téglagyárnál áll meg. A kompkikötő pedig a kettő között van. És persze nagy a j nyár és sok a csomag, a gyerek pedig kicsi és türelmetlen. Legutolsó strandolókedvű napunkon aligismerős ismerősöm vezette az autóbuszt. Felszerelésünkből látta, hogy hova indulunk és kérés nélkül felajánlotta, hogy megáll a kompnál, ne kelljen annyit visszagyalogolni. Amíg egy köztes megállóhely létrehozásával nem lehet egyszerűsíteni a dolgokat, addig lehet így. Szívességgel, kedvességgel. Odafigyeléssel. ACSÁDI ROZÁLIA 1990. JULIUS 24. 7 PAKSI HÍRNÖK
