Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-05-29 / 10. szám
Hajlék - a Pécs Csoport kiállítása az MMK-ban A Pécs Csoport tagjai „Hajlék - egyik legősibb, legszebb szavunk. Az íj, hajlít, hajlik, hijú szavunk rokona, ez utóbbi egyben teret is jelent. A hajlék szóban benne rejlik tehát a szerkezetépítés módja: otthon építése hajlítással, ma úgy mondanánk, előfeszítéssel, azaz a legtakarékosabban. A szó szépségét költőisége, szeretetet, menedéket, biztonságot sugárzó hangulata adja. - Leveles ágból kettőnknek sátrat én hajlítok - úja Nagy László a Zöld sátor elégiájában. A hajlékban ott a fény, a szerelem és az élet. A magyar organikus építészetben a hajlékforma tér szinte valamennyi épület ősformája...” (Részlet az 1987-ben a Budapest kiállítóteremben tartott kiállítás ismertetőjéből.) Sok szép - megvalósult épületekről, tervekről készült - színes fénykép, tabló győzi meg az előbbi gondolatok igazáról az MMK galériájába látogatókat. Április 24-től május 27-ig volt látható ez a nagyszerű kiállítás. A megnyitón Sulyok Miklós művészettörténész beszélt a kiállított anyagról, s ismertette azt az utat, amelyet a Pécs Csoport megalakulásától máig megtett: 1972-ben Csete György vezetésével megalakult a Pécsi Ifjúsági Iroda. Az egyetemről frissen kikerült építészek mást, szemléletben, gondolkodásmódban újat kerestek, s ezt az organikus építészetben találták meg. Ez az újdonság természetesen nem volt előzmény nélküli. Az organikus természeti kultúrák művészete, a népművészet-építészet felfedezésével a múlt században indult el a magyar művészetnek az a vonulata, amelyet Lechner Ödön, Kós Károly, Medgyaszay István vagy Kodály Zoltán és Bartók Béla neve fémjelez. „Lesznek, akik utánam jönnek.” - jósolta Kós Károly, s valóban, a mozgalom tovább élt, s él ma is, s művelőik közül talán a legjelentősebbek Makovecz Imre mellett a Pécs Csoport tagjai: Csete György, Blazsek Gyöngyvér, Deák László, Dulánszky Jenő, Jankovics Tibor, Kistelegdi István, Oltai Péter. A magyar organikus építészet élesen megkülönböztethető az itthoni, folyton változó divatirányzatoktól, és új lehetőséget kínál egy valóban magyar, élő építészet megteremtéséhez. Ezt a lehetőséget látták meg, ismerték fel a Pécs Csoport tagjai, s noha ifjúsági irodájukat 1978-ban a Pécsiterv vezetése feloszlatta, s az iroda tagjai szétszóródtak az ország különböző részeibe, mindannyiukat összetartja egy minden formális, szervezeti kötődésnél erősebb kapocs, közös szellemiségük. A megnyitó után az MMK egy klubjában kötetlen beszélgetésre gyűltünk össze, amit Csete György egy kis vetítettképes előadása vezetett be. Egyetlen téma szerepelt előadásában: a „zöld falak” szerepe, jelentősége lakótelepi környezetünkben. Miről is van szó? Ijesztően magas - országos szinten is - a légzőszervi megbetegedésekben szenvedők száma a lakótelepeken. Ennek egyik fő oka a lakások rendkívül száraz, poros levegője, ami egy betonrengetegben a külsőből sem tud igazán kicserélődni, felfrissülni. Ebben tudnának nagy segítséget nyújtani az erre a célra pl. kiválóan alkalmas, vadszőlővel befuttatott falak. Egy ilyen zöld fal rengeteg dologra képes! Ezer és ezer levele tengernyi oxigént termel. Párával dúsítja környezetét, s hihetetlen mennyiségű port képes felfogni. Ezenkívül nyáron a zöld fal árnyékoló pajzsként óvja az épületet a felmelegedéstől, ami a panelházaknál különösen nagy előnyt jelenthet. Végül pedig, de nem utolsósorban, esztétikailag is nagyszerű látvány egy ilyen zöld ház, amiről bárki meggyőződhet akár a lakóte: lepen - ahol szerencsére van már néhány ilyen ház -, akár a főutcán, ha végignéz az ESZI (szakközépiskola) „zöldülő” falán. Sajnos, nem sokáig élvezhettük a Csoport tagjainak társaságát. A rövid beszélgetés mégis sokat jelentett nekem, pályakezdő építésznek. Nagyszerű érzés, erőt adó élmény olyan alkotókkal találkozni, akik mindenféle divattól, politikai széljárástól függetlenül, feltétlen hittel és odaadással, magas színvonalon végzik munkájukat, példát adva ezzel sokunk számára. Olyan utat járnak ők, amelyre - szakmától függetlenül - minél többünknek rá kellene lépnünk. Azt gondolom ugyanis, hogy nincs más valódi út. Mottóként hadd álljon itt Kós Károly ma is aktuális gondolata: „Mert azt tanultam mindenütt, azt láttam minden nagy nemzetnél, hogy az apák dolgát folytatják az utódok... Mert össze kellene szednünk nagy fáradsággal az ország minden részéről a széjjelszórt köveket, hogy azokkal a magunk képére építhessünk. És ehhez hit is kellene, és nagy fanatizmus is, és rettenetesen sok munka...” Kós Károly: Régi Kalotaszeg) KLENK CSABA A családi iroda hírei A családi iroda a felsorolt gyermekek részére rendezett névadó ünnepséget áprilisban: 1. Androvics Gábor 2. Bemát Ádám 3. Bocsor Zsófia 4. Bunkóczi Bence 5. Gulyás Tamás 6. Háncsok Bulcsú 7. Izsák Dániel 8. Kincses Attila 9. Kirr Szandra 10. Kónya Péter 11. Kovács Melinda 12. Lóczi Lilla Ágnes 13. Lőrinc Bence 14. Molnár Tünde 15. Prokob Ágnes 16. Szirmai Erzsébet 17. Tóth Beáta 18. Tóth Viktor 19. Váncsodi Nikoletta 20. Virág Anett PETERDI ISTVÁN Szépkiejtési-verseny volt Pakson A Kazinczyról elnevezett szépkiejtési-versenyt idén a művelődési központ könyvtárában rendezték meg április 28-án. A város és a városkörnyéki általános iskolák tanulói tettek tanúbizonyságot, hogy a csúnya és időnként trágár beszéd mellett nagyon sok gyermek igen szépen beszéli nyelvünket. íme a győztesek névsora: 5-6. osztályosok: 1. Cseh Ágnes, Bezerédj iskola 2. Berkes Marietta, 2. sz. iskola 3. Rauth Anita, Deák Ferenc Általános Iskola 4. Vajda Ágnes, Gerjen 7-8. osztályosok: 1. Gosztonyi Zsolt, Bezerédj iskola 2. Újvári Edit, 2. sz. iskola, Süth Viktória, Deák Ferenc Általános Iskola 3. Janka Noémi, 4. Sz. Általános Iskola 4. László Erika, Gerjen PÉTERSZ MÁRIA 1990. MÁJUS 29. 13 PAKSI HÍRNÖK
