Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-05-15 / 9. szám
Híres paksi és Paks környéki emberek IV. Bergmann Ágost főgymnasiumi tanár, született 1844. augusztus 1. Györkönyben, Tolna megyében; a gymnasiumot Szt. Lőrinczen, Kecskeméten és Szarvason, felsőbb tanulmányait Pesten, Bécsben és Tübingában végezte. 1867 őszén prot. pappá avattatott és néhány évig atyja B. Frigyes mellett, mint segédlelkész működött szülőhelyén. 1873-ban a temesvári állami főreáliskolánál lett helyettes tanár, 1876. július 28. pedig rendes tanár a zombori állami főgymnasiumnál, hol jelenleg is működik, egyúttal a zeneszerzés terén is. A 70-es évek elején az ország-világban jelent meg Ajellem ez. tanulmánya s fordításai Dickens után; ugyanettől fordított a Nefelejts számára is; Hölty és Dayka ez. értekezése a temesvári keresk. iskola 1876. Értesítőjében és kibővítve a Figyelőben (1877) is megjelent; paedag. értekezései a zombori áll. főgymn. Értesítőjében (1877 és 1887) A Zomborban megjelenő Bácska ez. lapnak irodalmi és zenészeti referense. - Munkája: Hamerling Ahasver-je Bpest, 1881. (Különnyomat az Egyet. Philol. Közlönyből). Zombori áll. főgymn. Értesítője. 1877-90-es önéletrajzi adatok. Blümelhuber Ferencz, hittudor, esztergomi kanonok, szül. 1824. január 12. DunafÖldvárott; a gymnasiumot Budán és Nagyszombaton, a theológiát Bécsben végezte. 1847. július 20. miséspappá szentelvén, segédlelkészkedett Dorogon, később Budapesten; 1850-ben a pesti központi papnevelő tanulmányi felügyelője, a Jó és olcsó könyvkiadótársulat titkára volt; 1855. elején az esztergomi papnevelőben hittanár és 1874-ben kanonok apát lett. Még ezután is tíz évig viselte tanári hivatalát. - Irodalmi munkái főleg az egyházi régiségtanra vonatkoznak. Czikkei leginkább a Religióban (1949-58), Új M. Sionban (1870-80), Idők Tanújában (I. évf.) és a Családi Lapokban jelentek meg (1855-56.) - Munkái: 1. Az egyházi művészet régészeti s gyakorlati kézikönyve. Esztergom, 1873. (Ism. Új M. Sión.) - 2. Műtörténeti kalauz, uott. 1874. - Szerkesztette a Kath. Néplapot 1850. szept, 12- től 1855. máj. 2-ig. - Álneve s jegyei: Földvári, BI. F., egy kereszt, három kereszt. Ferenczy és Danielik, M. írók I. - Majer István, Esztergomi Papság írod. működése, Szinnyei repert. Tört. I. - Zellinger, Esztergom, írók. - M. Sión 1890. 264. és önéletrajzi adatok. Boldizsár József kath. plébános, szül. 1846. márcz. 13. Földváron (Tolna megye) középbirtokos szülőktől; a gymnasium nyolez osztályát a pesti kegyesrendieknél végezte. 1866-ban az egri papnövendékek közé lépett. 1870. augusztus 1. áldozó pappá szenteltetett; ezután mint káplán Tardon és Kápolnán működött; 1873. okf. 10. hasonló minőségben Gyöngyös-Patára küldetett; 1882. júl. elején mint helyettes lelkész az alsó-miskolczi parochia vezetésével bízatott meg. 1886. júl. 10. önálló lelkész lett Kunhegyesen, hol jelenleg is működik. - Értekezései az Egri Egyházm. Közlönyben (1872-76) és a Borsod-Miskolczi Közlönyben (1884)jelentek meg. Pyrker legendáiból a M. Koronában (1881) közölt fordításokat. - Munkái: 1. az alsó-miskolczi r.kath. egyházközség egyházi elnökének évi jelentése. Miskolcz, 1883. - 2. Ugyanaz 1885-ről uott. Borsodm. Lapok 1889. 74. (Babik). Bónis Károly (nádudvari), főgymnasiumi tanár, szül. 1837-ben Kölesden, Tolna megyében, hol atyja ev. ref. lelkész volt; gymnasium hat osztályát Gyönkön, a 7. és 8. osztályt Pápán végezte; egy évig mérnöki gyakornok volt. Az 1854-55. évet Bécsben tölté a műegyetemen. 1857-től 1865 őszéig mint gyakorló mérnök dolgozott, mikor a kunszentmiklósi gymnasiumhoz a mennyiségtan tanárául hivatott meg; itt működött 1870 őszéig. Ekkor a körösi főgymnasiumhoz választatott a természettudományok és mennyiségtan tanárául, hol jelenleg is működik. - Czikkei a Prot. Egyh. és Isk. Lapban (1861), Vasárnapi Újságban (1864), Prot. Naptárban (1875), Egyházi Reformban és M. Nyelvőrben (1880) jelentek meg. - Munkái: 1. Egyetemes számvetés vagy algebra. Középiskolai s magánhasználatra. Nagy-Körös, 1879. (6. kiadás uott. 1887.) - 2. Közönséges számvetés a középiskolák alsóbb osztályai számára, uott, 1882. (2. átdolgozott kiadás, uott, 1889.) Új M. Athenás. - M. Könyvészet, 1887., 1889. - Wutz Névkönyve. Gutái Istvánná Tartozásaim L. Németh Erzsébet verseskönyve L.Némeíh Erzsébet ve?rsc?i Idestova négy-öt éve ismerem L. Németh Erzsébetet, illetve verseit. Első találkozásunk alkalmával megdöbbentett és lenyűgözött végtelen közvetlensége, s a szinte már-már zavarba ejtő őszintesége, s szemének kristálytiszta röntgensugarai, mélyek rövid időn belül átvilágítják és leleplezik a hazug embert. Első verseskötetének verseiből is, (melynek a Tartozásaim c. adta) kiragyog ez a különös, mágikus erő, melyekkel előhívja és fölragyogtatja gyönyörű lírai képeit. „Én csak parázs vagyok, szikrázgató, hamuból kanditok derűs égre. De parázsként hamuban élni jó, világot gyújthatok kedvre-kényre.” Majd a vers befejező szakaszában úja a költő, talán már ennél szebben aligha megfogalmazható ars poeticáját. „Én csak költő vagyok, gyorsan haló! Minden varázsos szép álom őre. Az én csodás álmom kristálygolyó, nem gurul völgybe, csak hegytetőre.” Azt hiszem ilyet és így megfogalmazni, csakis igazi költő tud. Meglepő még L. Németh sokoldalúsága, nosztalgikusan szépek bensőséges önelemzései, s meghitt önvallomásai a szerelemről, arról a már oly ritkán bekopogtató kedves vendégről, melyet úgy hívnak, hogy boldogság. „Egy pohár koktél. Kevés cigaretta. Jó könyv, szép versek, ködös őszi csend. A boldogsághoz kell még valami? Talán. Néha a hangod hallani...” (Mi kell még?) Lám-lám kedves olvasó, ha jól belegondolunk abba, hogy valójában kell e még valami az igazi boldogsághoz, hát aligha tudnánk fölsorolni még, ám elvenni is sok lenne ebből egyet is. Én, mint írogató ember, szemlesütve bevallom, magam sem gondoltam volna, hogy tulajdonképpen a boldogsághoz ennyi is elég. El kellett, hogy olvassam előbb ezt a verset. Megható még L. Németh emberség éhsége, iszonya a kegyetlen emberség-tiprástól, erőszaktól, s mindentől, ami az emberi szépség és humánum ellen irányul. A fiához írt versében, mélységes emberségé■ből fakadóan eléri azt az önzetlen szülői szeretetet, immár legmagasabb fokát, tudomásul véve, hogy a lassacskán felnőtté érett gyereket nem sajátíthatja ki, csupán önmaga számára, sőt Ő küldi el inkább marasztalás helyett. „Indulj! Kezed elengedem, örökké tart úgy is a szívem.” Úgy érzem, ehhez nincs több hozzáfűzni való. Fájdalmasan gyönyörűek az elveszített hozzátartozókhoz, baráthoz (Gerelyes Endre) írt költeményei, ám a tragikus sorok között föl-föl csillan mindig a remény. Igen. A reménynek ott kell lennie a versben, legyen az bármilyen szomorú is. Hiszen nélküle nem élhetünk, nem érezhetjük magunkat igazán biztonságban. A legelkeseredettebb pillanataiban, ebben az iszonyú súllyal reánk nehezedő karvaly-karmú világban. „Gondolkodj el, ki bombát gyártatsz és fürkészed az atom titkait. Gondolkodj el, téged sem kímél a bomba-gomba, ha elszaporodik...” (Figyelmeztető.) Takáts Gyulához írt versének néhány gyémántragyogású sorával zárnám mondandómat, amelyek érvényesek e sorok költőjének saját tükörképére is. „Éneke éltető, égből jött ajándék, friss kristálytiszta hegyipatakok. Átcsorogva lelkűnkön megtisztít, s kinyílnak bennünk szép liliomok.” Kívánom Erzsikének, hogy szívéből nyíljon ki még, nagyon sok csodás szóvirág... Tisztelettel: Kuti Horváth György 1990. MÁJUS 15. 13 PAKSI HÍRNÖK
