Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-05-15 / 9. szám
Egészségügyi központ lesz a volt pártházból A Máltai Szeretetszolgálat ifjabb ajándéka Április 21-én két kamionszerelvény gördült a volt pártház mögé. A koreográfia ugyanaz, mint előzőleg volt: jött a konzervgyár targoncája és a Magyar Honvédség helyi alakulatának néhány katonája, majd megkezdték a szerelvény lerakását. Most az előzőnél jóval értékesebb szállítmány érkezett. Egy teljes sebészeti rendelő berendezése érkezett meg, továbbá 40 speciális kórházi ágy. Az ágyak darabja 40-50 000 Ft ma Magyarországon. Teljes kórházi ételmelegítő rendszer érkezett, valamint speciális várótermi-kórtermi székek. Ezek a felszerelések nagyon nagy segítséget jelentenek az új egészségügyi program városi megvalósításában. A városi egészségügy korszerűsítésének egyik súlypontja a volt pártház átalakítása egészségügyi központtá. Ezt az elképzelést Paks Város Tanácsa 1990. február 9-i ülésén jóváhagyta. Április 20-án a Fidesz helyi képviselői felkeresték a tanács elnökét és tiltakoztak a pártház egészségügyi központtá történő átalakítása ellen. Ezután az elnökhelyettes április 24-én összehívta a város orvosait és tájékoztatta őket a Fidesz tiltakozásáról. Az orvosokat meglepte ez a Fidesz-fellépés és nem értettek egyet a Fidesz magatartásával. Ám kifogásolták a városi vezetés bizonytalankodását is. Hangsúlyozták, hogy a tanács testületé már döntött ebben a kérdésben. Azt a döntést egy megalapozott szakmai vizsgálat előzte meg, neves szakemberek és az Orvosi Kamara egyetértésével került a tanácstestület elé ez a téma. Az orvosok ismételten elmondták véleményüket az mellett, hogy egészségügyi központ legyen a volt pártházból. A központban 2-4 ágyas megfigyelő fektetőt alakítanak ki azért, hogy ne kelljen annyiszor mentőt hívni és egyből Szekszárdra szállítani a beteget. Itt helyben is meg lehet majd figyelni és teljes ellátásban lehet részesíteni. Summa-summárum: a város lakóinak egészségi állapota és az egészségügy helyzete indokolttá teszik a volt pártház egészségügyi központtá történő átalakítását. B. M. Iparosvezetők találkozója Pakson A KIOSZ történelmében mérföldkő volt a Munkásművelődési Központban április 20-án megrendezett országos szintű, az iparosság jövőjét meghatározó, a szervezet alapszabály-tervezeteit megvitató értekezlet. 68 alapszervezet 184 iparos vezetője vett részt e korszakalkotó és egy új vállalkozási időszámítást indító, a május 6-7-i országos konferenciát előkészítő megbeszélésen. A tét 160 ezer önmagát önállóan fenntartó, az ország háztartását kizárólag segítő ember és az ő általuk foglalkoztatott kb. 60 ezer alkalmazott sorsa, jövője. Súlyos, nehéz feladat egy ekkora létszámú csoportnak kiutat, felemelkedést biztosító programot, a működéséhez nélkülözhetetlen alapszabályt elkészíteni. A jelenlévők átérezték a helyzet komolyságát és a hosszú tanácskozást végig kulturáltan, a személyeskedést nélkülözve, a magyar parlamenti és vitatkozási kultúrát messze fölülmúlva, ötletekben egymást licitálva dolgozták végig. A KIOSZ „reformszámyának”, a paksi és szekszárdi szervezőknek ez a nap a sikert hozta. Ez a tanácskozás az ingadozókat is a jó ügy mellé állította. Ez a jó ügy pedig egy, az iparosság ősi hagyományait folytató szervezeti forma (amelyet a Rákosi-korszak zilált szét), az ipartestületi rendszer visszaállítása, újraépítése. A testület napjaink divatos szavaival élve „alulról építkezik, piramisrendszerben”. Először helyi alapszervezeteket kell létrehozni és megerősíteni, aztán ha ezek a testületek sikeresen működnek, kialakíthatnak egy területi szervezetet. A piramis csúcsa az Ipartestületek Országos Szövetsége lenne. Sikerült a májusi országos kongresszus elé egy olyan jól megtervezett, alaposan körbejárt, az iparosréteget valójában segíteni, támogatni akaró elképzelést készíteni, amely bizonyosan a vállalkozások megerősítését fogja szolgálni (nemcsak papíron, hanem a gyakorlatban is). Ez lesz az új és az igazi vállalkozási törvény. Ha a tervezeteket a kongresszus elfogadja, egy megerősített országos vezetést választ, úgy érzem, nem lesz nehéz szót értenünk a politikai élet irányítóival, a parlamenttel, a pénz- és iparügyi vezetéssel. Másik sarkalatos témája ezen tanácskozásnak a KIOSZ Országos Központban felhalmozódott, az iparosok által hosszú évek alatt befizetett közös vagyon sorsa volt. Mint más országos szervezetekben, úgy nálunk is félni kell, hogy ezt a közös pénzt az ahhoz közelállók próbálják megmenteni. Mindezt megelőzendő a jelenlévők teljes anyagi stoppot rendeltek el. Talán így elejét vehetjük annak, hogy a kongresszus után teljesen lemeztelenítve kelljen a remélt szép jövő építését elkezdeni. Kérem az olvasót, hogy kívánjon ehhez nekünk sikert, mert a siker talán nemsokára mindannyiunk sorsának jobbrafordulását hozhatja. SCHLICKERT JÓZSEF Óvodás lesz gyermeke? Kedves érintettek, szülök, gyerekek! Hamarosan megjelennek a város forgalmasabb helyein az óvodai behatásra hívó plakátok. Az anyukák, apukák fontolgatni kezdik, melyik óvodába is kerüljön majd gyermeke? Szeretnénk felhívni a figyelmüket egy új kezdeményezésre, amit a Tolnai úti óvodában szeptembertől szeretnénk megvalósítani: nevezetesen a „Testvérek csoportját”. Tapasztalatból tudjuk, mennyi aggodalmat okoz az, amikor gyermekeink óvodába kerülnek, és az egyik az egyik csoportba, a másik a másik csoportba kerül. Milyen nehéz a több évig otthon lévő gyerekeknek „elszakadni” az anyukától, a családtól hosszú órákra, s ráadásul még a testvérével sem találkozhat. Ugyanekkor tudja egyik a másikról, hogy a testvérével egy épületben van. Nem érti, és nem is értheti, miért nem lehetnek ők egy csoportban? Meggyőződésünk, hogy nem kell, nem szabad elfojtani a testvérszeretetet ilyen-olyan szempontok alapján, hanem amennyiben lehetőség van rá, a családi kereteken kívül is teret, megoldást kell teremteni arra, hogy erősödjön, fennmaradjon. Ha már objektív okok miatt a kisgyermek nem lehet egész nap együtt családjával, legalább a testvérével lehessen együtt addig, amíg ez lehetséges. S erre az óvodánk lehetőséget szeretne adni. Tehát szeptembertől várjuk csoportunkba azokat a testvéreket, akik óvodáskorúak és szüleik is úgy szeretnék, hogy gyermekeik még néhány évig egy közösségben nevelkedjenek. Minden érdeklődőt szívesen várunk. Felvilágosítást az óvoda telefonszámán adunk: 10-642. Bodnámé - Jantnemé óvodapedagógusok 1990. MÁJUS 15. 3 PAKSI HÍRNÖK
