Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-04-26 / 8. szám
Képeslap A tavasz már esküvőre készül, hófehér meggyvirág a fátyla. Induláskor ránkvillant a fák boldog mosolygása. Szentgyörgy és Fadd között fácánok sétáltak át a fényfoltos szőke földeken, s a szétsugárzó könnyű napfény helyetted jött mindvégig velem. Tolnánál kicsit megálltunk. Tükörré simította a lágy vizet a délelőtt méla csendje, s a tükörben elmerengve nézték magukat a fák. A partról elküldtem neked a békét, és indultunk tovább. A Sió Palánknál lassan fordult, és lustán elnyújtózott, kedvesen, Szekszárd öt nádtetős háza összebújt titkosan, szemérmesen. Fehér és rózsaszínű fákkal pöttyözte teli a tréfás április a szeb'd, barna dombokat és Várdomb karcsú tornya látta, hogy vonta hófehér fodorba a pőre kökénybokrokat Alsónyék tomácos házai már húsvétra várva álltak, odább Pörböly, dús fűzfái minden szint kipróbáltak. Sehol nincs ennyi zöldarany. Az útszéli gesztenyefát tudom, már sokszor láttad: ezer tenyérrel nyújtózott most utánad. Baján a jegenyék még őrizték a telet, madár cikkant lendülő ívben a csendes Sugovica felett. A laktanyán túl pedig vadkacsák szabadságát ringatta a nádas. Vaskút felé kinyílt a pitypang s az egykedvű lucemafóldek most sárga szőnyeggé váltak. Valóban határtalan a délelőtt az alföldi szántók fölött: felnőtt és legszebb színeibe öltözött a zöldfényű, áglombos tavasz. ACSÁDI ROZÁLIA PAKSI HÍRNÖK A negyedik evangélium szociális tanítása János iratainak olvasásából azt a benyomást kellene meríteni, hogy nincs bennük semmi, vagy csak nagyon kevés van a szociális tanításból és ez a kevés sem alkalmazható az élet hétköznapjaira. Az evangélium tisztára lelki világban mozog. Minden részében világfólötti. Tanítását és lelkét tükrözi gyakorlati tanácsa: „Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, mely megmarad az örök életre.” (6:27) Csakhogy, ha ezeket az első benyomásokat véglegesen megbízhatóknak tekintenénk is, még akkor is rájöhetnénk arra, hogy éppen ezek készítik elő a szociális tevékenység és reform útját. Az ember igazi élete tehát a lelkiekben és az el nem múlóban van, azaz boldogságát az eszmében és nem az anyagban találja. Ez a magasabb élet volna tehát legkomolyabb akadálya a szociális reformoknak. Az anyagiakért való küzdelem az emberi szívben trónra emeli az önzést és az emberiségre az antiszociális verseny küzdelem átkát hozza. Ha az emberiség meg tudna szabadulni a materialista individualizmus halálos öleléséből, könnyen megvalósulna a szociális újjászervezkedés. Nagy lelki teljesítmények szükségesek a szociális dolgok diadalához. Az Isten Fiának főtiszte éppen az, hogy a lelkit valósítsa meg és tegye hatalommá az emberiségben. Azt mondja, mikor a nyájról beszél: „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek”, míg a tolvaj „nem egyébért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson.” (Ján. 10:10) Jézus élete, mint ahogyan azt János leírja, azt az igazságot mutatja be és hangsúlyozza, hogy Krisztus nem aszkéta. Az evangélium első lapjain, Kánéban látjuk a lakodalomban, mikor a vizet borrá változtatja. Jószívűségének és képességének ebben a diadalmas megnyilatkozásában „mutatná meg az Ő dicsőségét.” (Ján. 2:11) A többi csodái is mind kapcsolatban vannak ezzel az elsővel. Egész tanítása 12 is, mint ahogy azt ez az evangélium elénk tálja, az alárendelt fizikai dolgokról egyáltalán nem felejtkezik meg. Már maga az, hogy kenyér, víz, bor, világosság, pásztor, nyáj stb. mind égi realitásokat tükröz, sákramentális szentséggel ruházza fel mindegyiket. Tehát nekünk sem szabad az anyagi és a lelki közt éles ellentétet vonnunk. Az égi ideálnak megvalósulása éppen az ellenkezőjét kívánja, azt, hogy tisztelettel bánjunk az anyagival, melyben az eszményi helyet foglal. Az emberekkel való érintkezéséből kitűnik, hogy a szolgálat tette életét olyan naggyá és fáradhatatlanná. A lábmosás, pl. életének és halálának egész jelentőségét összegzi. A legegyszerűbb szolgálatnak is a legmagasabb értelmet adja. (Ján. 13:3) Az élet igazi titkává, kulcsává teszi tanítványai számára is: „Néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.” (13:14) A szociális szolgálat, mely törvénye az életnek, nem tesz különbséget szent és a nem szent, lelki és az anyagi között. Minden emberi szükség és szolgálat az Isten országában láthatatlan egységbe fonódik össze. Mindezek által a szeretet fensőbbségét jelentette ki. Istenről az a legnagyobb igazság, hogy Isten szerette a világot (János 3:16). Az ember számára az egyik parancsolat az, hogy „úgy szeressétek ti is egymást, ahogy én szerettelek titeket.” (Ján. 13:34) A szeretet éppúgy, mint Isten, végtelen. Lelki mélysége egyetemes jellegű, egyszerűsége pedig leront minden korlátot. Ereje isteni, alapelve a keresztben található. A szeretet felsőbbrendűsége a biztosítéka, lelkesítője és célja a szociális szolgálatnak. A keresztyén világnak csak az a kötelessége, hogy rájöjjön a szeretet jelentőségére: DEUS VULT, Istennek ez az akarata. (vége) KŐVÁRY LÁSZLÓ 1990. ÁPRILIS 26.