Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-01-15 / 1. szám
Gyors és önzetlen segítségnyújtás Nehéz a csomag és a szív is.. Irány Szeged Tragikus képeket és hangokat sugárzott a televízió péntek délutántól. A volt román vezér - megérdemelné, hogy nevét soha többé le ne írják és ki ne ejtsék - mint sebzett vadállat támadt népére a különleges alakulataival. A döbbenet és iszonyat cselekvésre késztetett nagyon sok magyart. Gyűjtési akciók sorozata indult el szerte az országban, így Pakson is a városi tanács szervezésében. Szombat (23-án) reggel hét órától déli tizenkét óráig hozták a paksi emberek ajándékaikat a román nép számára. A városi rendelőintézet és környéke felbolydult méhkasra emlékeztetett A rádióból fegyverropogás hallatszott, az emberek arcán döbbenet és felháborodás. Több mint ezer ember hozott csomagot a gyűjtőhelyre. 17 tonna áru került a teherkocsik platójára. A gépjárműveket és a rakodóeszközöket a konzervgyár biztosította. Néhány adat az adakozási szándék illusztrálására: 6 tonna ruha, 1862 kg liszt, 1864 kg cukor, 50 kg szaloncukor, 30 zsák krumpli, 40 kg szalámi, 300 kg konzerv, 150 kg füstölt áru, 15 250 Ft készpénz.-bériszámlálás 1990 Tisztelt olvasók! 1990. január 2-február 3-a között számlálóbiztosok keresnek fel minden családot A tízévente esedékes népszámlálást hajtják végre. Hazánkban az első hivatalos népszámlálás 1870-ben volt. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően tízévente kell népszámlálást tartani és a II. világháború óta ez lesz az ötödik számlálás. Mivel az állampolgárnak nemcsak jogai, hanem kötelességei is vannak, ezért tisztelettel kérjük önöket hogy a számlálóbiztosok kérdéseire szíveskedjenek válaszolni, ugyanis a törvények kötelezővé teszik a pontos válaszadást. Arra kérünk mindenkit, hogy a gyors információk megadásával segítse elő ezt a fontos felmérést. Sz. Nép-Gyászistentisztelet a Templom-téren dé profundisz a temesvári ártatlanok emlékére A mélységből kiáltok fel hozzád Uram! ahol sír a lélek és sírni is fog mindörökkön átok és áldás hol vagytok Magyarok Istene? hol vagy! hiszen mi is a néped vagyunk és halandók nem mint te halhatatlan mit tettünk hogy haragszol ránk Isten! mit? látod lassan ellobbanunk mint az utolsó pásztortüzek az alföldön már imádkozni sem tudok s a mélységből kiáltok fel hozzád Uram! hallod? a mélységből. (LÁSZLÓ-KOVÁCS GYULA) Több mint ezer gyertya fénye világította volna meg az arcokat december 27-én este a Templom téren, ha nem támad fel a rendkívül hideg szél. Gyászistentiszteletre jött paksi lakosok arcán csillant meg a könnycsepp, amikor pontosan 6 órakor megszólaltak a katolikus és református templom harangjai, melyek az előző két napon karácsonyi istentiszteletekre hívogattak, most pedig emlékezni a Romániában élő vagy szabadságukért életüket vesztett testvérekre, nemzeti és felekezeti hovatartozás nélkül. Négy felekezet lelkésze állt a fekete bársonynyal leterített asztal mögött, melyen a két nagy gyertyának lángját ugyan elfújta a szél, de a kereszt így is ragyogott. Fóris István baptista lelkész szavai törték meg a csendet, amikor imádkozott élőkért és holtakért, idősekért, fiatalokért Nem kellett kíséret, mindenki szívből énekelte magyar népünk imádságát a Himnuszt. Kőváry László református lelkész az istentisztelet igehirdetője Ésaiás próféta könyve 8. részének utolsó és 9. részének első verseit olvasta fel. Igehirdetésében szólt arról, hogy Karácsony a hit reménység, szeretet ünnepe, ezekből kell megújulni. Romániában lassan és tudatosan e háromtól fosztották meg a népet Elvették házaikat templomaikat bezúzták bibliáikat elvették nyelvüket megölték gyermekeiket. Halál árnyékának völgye lett Erdély, ahol egykor Bethlen Gábor életét Misztótfalusi Kiss Miklós munkáját stb. áldással emlegették. De világosság ragyogott fel. Visszaköveteli egy ország a hitét az életben való reménységét, és nem gyűlölni, hanem szeretni akar. Kolbert Mátyás katolikus esperes-plébános imádságát Tóth Attila verse előzte meg „Hozzatok virágot’ címmel. Brebovszky János evangélikus lelkész bűnbánati zsoltárt olvasott fel, majd a jelenlevők együtt mondták el a Mi Atyánkot. Befejezésül a jelenlevők elénekelték az Erdélyi himnuszt. Amilyen némán állt a sok száz ember a gyászistentisztelet alatt, miután elhangzott a himnusz utolsó mondata: „Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenem!” szinte szótlanul indult mindenki meghatottan haza. Az összejött adományból (15 000) Ft szeretnénk Erdély-emlékhelyet kialakítani a Virág utcai református temetőben. Három kopjafa emlékeztetne mindenkit 1989. december 20-án Temesváron történt vérengzésre, mely egy ország ébredése lett. Szervezője és a további adományok kezelője Gutái István a művelődési központban. Külön mondunk köszönetét a művelődési Ház erősítő berendezéséért és mindazoknak, akik az istentisztelet technikai feltételeit biztosították. Akik megélik 1990. december 20-án emlékezzenek újra! Kőváry László PAKSI HÍRNÖK 2 1990. JANUÁR 15.
