Paksi Hírnök, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-10-01 / 2. szám
1989. október PAKSI HÍRNÖK - 3 Iskolanézőben Pusztahencsén Nyugatnémet-magyar vállalkozás közös éneklésre A Heddesheimi Férfikar Akit érdekel a pusztahencsei általános iskola sorsa, olvashatott róla országos és megyei napilapban is. Mivel Paks vonzáskörzetében épült, tiszteletet parancsoló összefogással, s kb. 8 millió forint társadalmi munkával, mi is szeretnénk hírt adni az önállósult intézményről. A Nagydorog társközségévé lett Pusztahencse iskolájának felső tagozatát az 1974-75-ös tanévben körzetesítették. A jobb szaktanári ellátottság, a hatékonyabb oktatás reményében hozták a határozatot az elöljárók. A valóság azonban más volt. Korán kelt, esőben-hóban utazott, nagy létszámú osztályban tanult a kis hencsei tízéves az otthoninál alig jobb körülmények között. Évente 40-50 család reménykedett, hogy az atomerőmű hatására épülő-szépülő község felső tagozatosai újra otthon járhatják ki az általános iskolát. Szeptember 6-án indultam iskolanézőbe. Gyalog tettem meg az utat a hencsei faluszélről az iskoláig, remélve, hogy akad beszélgetőtársam. Úgy tűnt, a faluban az „iskola” a varázsszó. Megnyitja az ajkakat, szíves kalauzokra, beszélgetőtársakra akadtam általa. Horváth Lászlónénak ugyan nagyok már a gyermekei, de azt mondja, talán a fiataloknál is jobban örül az iskolának, mert ő már tudja, milyen nehéz a 10 éves gyermekeket nap mint nap autóbuszoztatni, aggódva várni. A botra támaszkodó fejkendős néni nem látta még az épületet, de nagyon örül neki, mert a gyerekei is építették, az unokája odajár. Nemcsak Háhn János elöljáró, aki a munkát szervezte és irányította, hanem a házát szépítgető fiatal házaspár, s mindenki, akivel a nap folyamán szóba elegyedtem, nagyon büszke a sokat vállaló falura. Az iskolában Kelemen Béla igazgatóhelyettes várt, aki a körzetesítés miatt változtatott lakó- és munkahelyet. Annak idején úgy megszokott, s megszeretett Pusztahencsén, hogy csak a jelre várt, s újra ott termett családostól. Az új szárny (öt tanterem) építészeti, esztétikai egységet alkot a négytantermes régivel. Friss festékszag, tisztaság mindenütt. A bejárati ajtó melletti nagy falat Bazsonyi Arany festőművész képe díszíti. Ö és Vecsésy Sándor ígért segítséget az iskola dekorálásához. Nemcsak tanterem épült, szertár is, tanári, irodák, tanácskozó. Végre olyan iskola, ahol a folyosón nem botlik az ember összedobált cipőkbe, nem lógnak ott kusza összevisszaságban a kabátok, tornazacskók! Mindezt a tantermek beépített szekrényei rejtik. A szertárak és a könyvtár polcain gyűlik a tanitást-tanulást segítő szemléltetőeszköz, könyv, tanszer. Az alsó tagozatosok számára a község vásárolta a tankönyvet. A szaktanári ellátottság viszonylag jó. A14 fős tantestületből „csak” a magyar szakos hiányzik, igaz nagyon, de csak az idén. Abszolút képesítés nélküli nevelő nincs. Akinek még nincs képesítése, a tanév végére megszerzi. Tornatermi gondjaikat egyelőre a művelődési ház nagytermében oldják meg. Amire nagyon büszke a testület: lehetséges lesz a zenetanulás (hangszeres) és a német nyelv tanítása. Míg a tanulók és a nevelők a birtokbavétel és a jobb feltételek megteremtéséért dolgoznak, a község már új építkezésbe fogott. Templom épül. Beszélgetőtársaim azt is sejtették, hogy az igaz cél: önálló község lenni újra. Úgy legyen! HÁ * (A hencsei iskoláról megjelent írások:- 1989. augusztus 21. Tolna Megyei Népújság: Újra otthon a felső tagozat, Valóra vált Pusztahencse álma.- 1989. szeptember 1. Magyar Hírlap: Szentkirályi András: Elfelejthetik az iskolabuszt, Pusztahencse - egy község iskolát épít, templomot emel. A paksi kórus Mi az, amivel egy település kulturális életének színvonala mérhető? Színházi előadások, kiállítások, ifjúsági és sportrendezvények, tanfolyamok, koncertek egész sora. Ha pusztán a felsorolást nézzük, igazán kedvező kép - mindez bőségesen megadatik a paksiaknak. Hogy hogyan élnek a lehetőségekkel, más kérdés. A város mostanában különösen nagy előszeretettel emlegetett nemzetiségi jellege ellenére az NSZK-beli Heddesheimi Férfikar és a helyi kórus szeptember 11-i közös hangversenye iránt igen csekély volt az érdeklődés. Csak remélhetjük, hogy a vendégek nem a nézőtér láttán szerzett benyomásaikból ítélik meg a város kulturális helyzetét, hanem elhiszik a hangverseny előtti ismertetés alapján, hogy a városban európai mércével mérve is magasan kvalifikált, szakképzett munkaerő dolgozik, melynek reményteljes utánpótlása két középiskolában és egy főiskolán neveltetik ki. A GEMO Utazási Iroda által nyugatnémet kórusok számára immár több év óta szervezett hangversenykörutak egyik célja ugyanis éppen az, hogy minél többen ismerjék meg kis hazánkat, s előítéleteket legyőzve vigyenek hírt személyes tapasztalataikról a világba. A szervezők a maguk részéről mindent megtettek azért, hogy csak jót. Az MMK-ban rendezett fogadáson a helybéli kórus nevében Harmat Béla kóruselnök üdvözölte a 140 vendéget. Az énekkart kísérő családtagok rövid sétán tekintették meg a lakótelep új építészeti látványosságait: a sportcsarnokot, a vásárcsarnokot és az épülő új templomot. A templomi hangulat a hangversenyteremben folytatódott, ahol a vendégkórus egyházi énekekkel kezdte műsorát. Ezek közül kettő igazi különlegesség volt - szerzőjük a vendég karnagy Thomas Wind úr édesapja. A program második részét Friderich Silcher zeneszerző születésének 200. évfordulója alkalmából mutatták be. Mi, magyarok hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy zenei kultúránk és hagyományaink ilyen tekintetben mások fölé emelnek. A német kórust hallgatva megcsappanhatott túlzott önbizalmunk, megérezve, hogy itt nem is az éneklés színvonala, hanem a közös éneklés a fontos. Hiába büszkélkedünk népdalkincsünkkel, ha az éneklés örömét lassan elfelejtjük. Ha ünnepeinken is el tudjuk viselni a gépzene-Himnuszt némán. Német földön mélyen gyökerezik a zeneszeretet, és még ma is friss minden kis ága. A mi tudatunkban leginkább a hegylakó tiroliak messzehangzó jódlizása, a délvidéki sramlizene él. Kevésbé ismert, hogy a múlt században más egyesületek mellett sorba alakultak a dalegyletek, s szinte ma sincs olyan település, ahol ne működne valamilyen énekkar. A Heddesheimi Férfikart 1847-ben alapították a város polgárai, s erről kerek évfordulókkor nagyszabású rendezvénysorozattal emlékeznek meg. A Paksi Munkáskórus nem ilyen nagy múltú. A paksi dalárdák a háború után megszűntek, s hosszú szünet után 1977-ben alakult a mostani énekkar. 12 éves történetét azonban meghazudtolják eddigi sikerei és magas színvonalú munkája, melyet Károly János karnagy irányít. A koncerten kimagasló teljesítményt nyújtott a két szólista, Károly Katalin és Harmat Katalin. A közös hangverseny utáni vacsorán Herczeg József tanácselnök-helyettes köszönte meg a két kórusnak a szép estét. Vendégek és vendéglátók hosszan beszélgethettek nemcsak zenéről, hanem társadalmi és politikai kérdésekről is. Búcsú a viszontlátás reményében - a vendégek, úgy tűnt, maradandó, szép élményekkel tértek haza. Remélhetően a következő koncertekről - a közönség is... SZELPNÉ PÓSA ÁGNES Az Élet törvényének könyve Előadók: Brebovszky János evangélikus, Fóris István baptista, Kőváry László református lelkész, Kolbert Mátyás római katolikus esperes plébános. Az előadások időpontja: november 6-tól minden hétfőn 18 órakor. A Bibliát mint az Élet törvényének könyvét ismertető előadás-sorozatot ajánljuk figyelmébe. Ezzel a sorozattal kívánunk segítséget nyújtani azoknak a középiskolás diákoknak is, akik humán felsőoktatási intézményben akarják folytatni tanulmányaikat. Bérleteket (150 Ft) a művelődési központ könyvtárában (telefon: 11 -242) lehet venni, a belépőjegyeket az előadások előtt válthatják meg az érdeklődők. Az előadás-sorozat alatt a helyszínen különböző bibliákat lehet vásárolni. Az oktatás érdekében Ez év júliusában nyílt meg a paksi helytörténeti gyűjtemény „Lussonium, a római kori Dunakömlőd” című kiállítás, a volt rendőrségi épület udvarán lévő épületben (Lenin u. 2.). A kiállítás anyaga megfelelően reprezentálja a római kort. Ezért tisztelettel kérjük az iskolák igazgatóit és tanárait, hogy a római kor oktatásához vegyék igénybe ezen kiállítás nyújtotta lehetőséget. A kiállítás hétfőtől-csütörtökig tekinthető meg, naponta 9-12 óráig. A külön bejelentett látogatási igényt teljesítjük, legyen az bármikor, még szombat-vasárnap is. Igényeiket a következő telefonszámon jelezzék: 11 -299, vagy a szerkesztőség címére küldjék be igényeiket, észrevételeiket. HELYTÖRTÉNETI BIZOTTSÁG A Biblia szociális tanításai Napjainkban egyre több szó esik arról a könyvről, amely olyan sok különböző érzést váltott ki az emberekből. Van aki áhítattal veszi kézbe és komolyan veszi etikai tanításait. Van aki tudományos érdeklődéssel forgatja lapjait. Van aki szociális tanításaiból igyekszik tanulni. Van aki csupán olvassa, mert érdekesnek tartja. Mindenképpen hozzátartozik az alapvető műveltséghez e könyv ismerete, mert a klasszikus műveltség minden ága ebben gyökerezik. Ismerete nélkül nem érthető äz ihletett művészet, sem a történelemben, sem a festészetben, sem a szobrászatban, sem a ma élő ember igénye, vágya, gondolkodása. Nem elvenni kell a Bibliát idős és fiatal kezéből, hanem viszszaadni és ösztönözni minél jobb megismerésére. Vegyük szemügyre egy sorozaton keresztül a Biblia szociális tanításait. Bevezetés A nyugati civilizáció birtokában levő egyetlen könyvben sem izzik úgy az igazságosság tüze, mint a Bibliában. A modern világnak tudnia kell, hogy szabadságának biztosító okmánya a Biblia, mely minden állami vezetés által rendelt törvényeknél jobban védi a szabadságjogokat. Az a nap, mely a Biblia értéktelenségét vagy megbízhatatlanságát bizonyítani tudná, a civilizáció reménységének halálát jelentené, mert elpusztítaná a szabadságnak és haladásnak minden biztosítékát. Az a nap a föld zsarnokainak és gonosztevőinek napja volna, akik akadály nélkül emelkednének minden fölé. Nem barátai az emberiségnek azok, akik kisebbíteni akarják ennek a könyvnek az értékét, a Biblia történetét és tudományát történelem- és tudományellenes módon kezelik, a benne található vallási és erkölcsi kérdéseket saját szájuk ize szerint magyarázzák, nem törődnek az illető korszakok leikével és figyelmen kívül hagyják az egész könyv hatalmas lelki nagyságát és erkölcsi finomságait. A Bibliát sokan nagyon válogatósán tanulmányozták, tanbeli és ájtatossági szempontok szerint. Az ilyen tanulmányozások szintén fontosak, vannak azonban olyan lényegbe vágó szociális és szociológiai, eddig meglehetősen elhanyagolt szempontok is, melyek hasonlóképpen megkövetelik, hogy gondot fordítsunk rájuk. A Biblia két parancsolatot hangsúlyoz „Szeresd az Istent!” ez az első és legnagyobb parancs, a másik: „Szeresd felebarátodat!” E két parancstól függ az egész törvény és a próféták. (Máté 22:40). Hosszú időn keresztül tanították a vallást és az egyéni erkölcstant mint egészt, de a szociális etikát és társadalmi erkölcstant általában elhanyagolták. A Biblia pedig nem szűkölködik az e tanításhoz szükséges anyagban sem. Azok szemében, akik a Biblia tanításainak egyik oldalával foglalkoznak és tartalmát kizárólag egy olyan isteni kinyilatkozásnak tekintették, amely csak az egyes ember lelkének váltságával, egyéni üdvösségének előkészítésével és megvalósításával foglalkozik, szentségtörésnek számít az a felfedezés, hogy törvényadók és próféták, Krisztus és választott, elhívott apostolai mind-mind szivükön viselték úgy a nemzetek, közösségek, városok és osztályok, törzsek és családok sorsát Izrael határain belül és kívül, mint az egyesekét. Pedig ez valóság! Céljuk a messiási ország volt, Isten országa a földön és mennyben, melynek eszköze Isten népe, Isten egyháza. Ezért újul meg belsőleg az egyén, azért erősödött és tanulta meg a fegyelmet és szolgálatot, hogy képes legyen felépíteni ezt az országot. Azért születik újjá, hogy beléphessen ebbe (János 3:5-5) és mint polgár segíthesse ennek a földön való megvalósulását. Élete csak akkor élet, ha ezért él. A Biblia tele van szociális tanításokkal, könyvei megírásának és közreadásának idejében már meglátta - amivel azóta a különböző társadalmak keveset törődtek - az egyes ember lelkét. A társdalom primitív formája, melyben az egyén semmit nem számít, mert a közösség minden. Krisztus eljöveteléig - az Újszövetség koráig - minden népnél, zsidónál, görögnél, rómainál, barbároknál egyformán így volt. Vallási, erkölcsi, törvényes és bölcseleti felfogásban, céljában és kidolgozásában minden tanítás a társadalom egészére vonatkozott és ahhoz szólott, az egyénhez legfeljebb, mint az egész elválaszthatatlan részéhez. E sorozat csak bevezetés a Biblia szociális tanulmányozásához. A folytatásokban óriási területet kell átölelni, úgyhogy csak általános áttekintést lehet nyújtani, anélkül, hogy részletkérdéseket boncolgatnánk. Az Ótestamentum könyveiben nem azt vizsgáljuk, hogy ki a szerző és mennyi bennük a pragmatikus történelem, hanem, hogy mennyire mutatják fel a szociális szempontokat. Kain és Ábel, Ábrahám és Lót, Ézsau és Jákób, József és bátyjai vagy József egyiptomi szereplése tele van érdekes szociológiával. Majd Mózes II. könyvének leírásai, hogy miként bántak az egyiptomi robotmesterek az izraelitákkal, hogy milyen nemzeti csapásokon mentek keresztül, hogyan hozott szabadulást Mózes, hogyan építettek jobb társadalmi rendet, hogyan kínlódtak vándorlásuk során, hogyan iskolázta a népet erőssé vezére Kánaán meghódítására, min-mind érdekes adat a szociológiai tanulmányok számára. Évezredek után is érezni az elégedetlenség korának, az aranyborjúnak, Áron és társai engedékenységének szociális jelentőségét. A héber törvényhozás a szociális szempontokat figyelembe véve ma is páratlan. Nagy gondot fordított a munkás megvédelmezésére a munkaadóval szemben. A héber kódex a szabadságon, egyenlőségen és igazságon alapszik és elsősorban a gyengéket igyekszik gyámolítani. A törvényhozás azt akarta, hogy a föld mindenki számára hozzáférhető legyen, senki ne szülthessék szegénységbe, ne legyen szükség kivándorlásra vagy gyakori helyváltoztatásra. Elő akarja segíteni a házasságot. A Törvény meg akarta akadályozni törvényileg és gazdaságilag a nép rabszolgaságba kerülését úgy, hogy a család számára biztosította a vagyoni függetlenséget, amely nélkül sehol sem lehet ma sem személyes szabadság. (Ésaiás 5:8, Mikeás 2:2, Példabeszédek 23:10, V Mózes 19:14). A Prédikátor Könyve (5:9) szerint a föld haszna mindenkié. A héber törvény alapja és védelmének tárgya a személyi szabadság. Biztosan őrizte a múló javakat és a személyi szabadságot az önzés és telhetetlenség ellen, hogy a szűkölködőknek és nyomorúságban levőknek ne legyen reménytelen a helyzete. Az embert hathatósan segítette az örökségének és szabadságának visszanyerésére. Hisszük és tudjuk, hogy a Bibliának van ereje a modern civilizáció arculatának megváltoztatására. Fö kiválósága a Bibliának, hogy a benne található szociális kérdések vallási kérdések is. Sok szociális törekvés azért törik ma derékba, mert zord, fagyos, keserves, lelket nem ismerő anyagi érdek diktálja csupán. A jellemnek és lelki eszménynek fontosságát figyelmen kívül hagyó, a szellemi életnek és a szeretetnek erejével nem számoló vagy azt nem sokra becsülő szociális intézkedések soha nem fognak igazi sikert elérni. A belső és külső változásnak egyszerre kell megtörténni. Nem elég drága pénzen iskolákat építeni és fenntartani, hanem szükséges hivatott, tudós pedagógusokat nevelni. Nem elég az egészségügyi intézmény, szükséges az ott dolgozók hivatástudatának alakítása és megbecsülése stb. Vegyük elő a Bibliát és olvassuk együtt! Egy sokat mellőzött érték tanítása ragyogjon fel minden sorából. (Folytatás: A zsidó nép szociális története) KÖVÁRY LÁSZLÓ
