Paksi Hírnök, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-01 / 4. szám
Gépkocsifeltörések Pakson Minden értéket magukkal visznek Ma már mindennek ára van, s kevés kivételtől eltekintve hosszú évek tisztességes munkája szükséges ahhoz, hogy valaki megvásárolhassa gépkocsiját. Kemény összegeket kérnek el az autópiacon egy-egy szocialista relációjú autóért s aki pedig nyugati márkájú gépkocsit szeretne kapni, annak irreálisan magas árat kell érte fizetnie. Sok embertársam zsebében magában kuncog a forint természetesen az enyémben is, és nem álmodom arról, hogy mostanában autóm lesz. Tulajdonképpen megszoktam az autónélküliséget többnyire gyalog járok, nekem ez és így a jó. Ilyen értelemben tehát nincsenek gondjaim. Nem kell lengéscsillapító után rohangálni, nem kell a mester zsebébe ezreseket varázsolni, hogy időre levizsgáztassa az autómat. Nyugodt vagyok és megértem az embereket akik egyik műszaki boltból a másikba mennek, néha elképesztő filléres alkatrészekért, bár nem ez a jellemző. Inkább a szabadár, inkább a csillagászati összegeket érő gépkocsitartozékok. Gyermekeiket egyedül nevelő anyukák, idős nyugdíjasok mindennapjait könnyíti meg a jármű. Elvesztése: tragédia, olyannyira, hogy szinte pótolhatatlan. Jövőre sem lesz könnyebb a megélhetés, s a ma még talán elérhető autóárak biztosan felszöknek jó néhány százalékkal. Kevesebb lesz az új gépkocsi, több a régi, a lestrapált a környezetet szennyező. Megnő a bűnözés, az erőszakos bűncselekmények száma, az autólopások száma, mint ahogy ez utóbbi, az év első hónapjaitól számítva meg is indult A gépkocsifeltörés-sorozat Paks város területén jelentkezik, amely sorozat sajnos azóta sem állt meg. Az esetek elemzése kimutatja, hogy melyek azok a frekventált helyek, ahol a durva és drasztikus rongálások előfordulnak. Ilyen például a Kurcsatov utca által határolt valamint a lakótelepi SZTK mögötti és a Táncsics Mihály utca sötétben lévő parkolója. Az első sorozatra az volt a jellemző, hogy kifejezetten a pillangóablakos gépkocsikat nyitották föl, és ezek közül is inkább a Lada típusokat A pillangón található elefántfület általában megolvasztották: öngyújtóval, gyertyával, vagy olyan eszközzel, amely hőleadásra képes. A későbbiek folyamán az elkövetés módszere durvább lett, mert a pillangóablakokat felfeszítették. Az elkövetések nem csupán a gépjárművek megszerzésére irányultak, hanem ezek jelentős hányada, éppen az autóban hagyott értéktárgyakat célozta meg. Mindent elvittek: magnetofont, fényképezőgépet, autóstáskát, újságokat, pénzt, s ami csak mozdítható volt Sok autótulajdonos éppen azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a személyi tulajdonát képező tárgyakat a jármű hátsó ablakába, illetve ülésére helyezte el, ezzel is megnövelte esélyét annak, hogy potenciális károsulttá válik. Amennyiben a bűncselekmény a gépjármű jogtalan eltulajdonítására irányul, a tettesek a gyújtáskapcsolóban lévő vezetéket kitépik, majd rövidre zárják. Hetek, sőt hónapok telnek el, amíg az autók egyáltalán megkerülnek. A bűncselekményt elkövetők az ország különböző pontjain hagyják, erősen megrongált, szinte használhatatlan állapotban. Nem jellemző az egyes elkövetés, inkább a kettes vagy a többes elkövetés rekonstruálható a nyomokból. Munkafolyamatokra specializálják magukat Az első és legfontosabb a gépkocsi felnyitása, csak perceket vesz igénybe. A társ vagy a társak addig a környezetbe olvadnak s figyelnek. A tapasztalat azt mutatja, hogy az elkövetők nem bántják azokat a gépjárműveket amelyekben a kormányzár be van rögzítve. Nem kockáztatnak, nem ütnek felesleges halmozott zajt, igyekeznek csendben maradni. Megfogott, tetten ért csibészek vallják, hogy minimálisra csökken a bűnesetek száma, ha az autótulajdonosok minden lehetőt megtesznek a megelőzés érdekében. Tehát: nem hagynak a kocsiban személyes tárgyakat, diplomatatáskát, értékeket. Kormányzár esetén, alkalmazzák azt. Jobban odafigyelnek egymás járműveire. S ha megoldható, társadalmi ellenőrzésben is részt vesznek. László-Kovács Em-Borzadva hallottam, hogy a közelmúltban templomba, plébániára is betörtek. Ezek a hallott, olvasott hírek egy majd 150 évvel ezelőtti tragikus rablótámadást, ennek kapcsán pedig Egyed Antalt, a Pakson alaposan elfeledett tudós plébánost juttatta eszembe. Egyed Antal, a római katolikus pap, költő, műfordító és tudós 210 éve született Székesfehérváron. Nagy hatással volt rá egyik tanítója, Virág Benedek, a „magyar Horác”. O maga szintén biztatgatott, segített tehetséget, Vörösmarty Mihályt, akit bonyhádi lelkipásztori éveiben ismert meg. Pakson 1829-ig volt plébános, élete utolsó harminc évében pedig Dunaföldváron. Tudományos munkássága mellett különös gondot fordított az oktatásra, elsősorban a magyar nyelv tanítására. Tudományos értekezései: Bonyhád városának rövid leírása, Nemes Tolna vármegyének topographiai leírása, Paks léleírása, Duna Földvár leírása a Tudományos Gyűjteményben jelentek meg. Tragikus haláláról, mely 84 éves korában érte, a Tolna Megyei Levéltár kiadványában olvastam: „1862. augusztus 23- áról 24-ére virradó éjszaka álarcos rablók törtek rá és pénzt követeltek tőle. Egyed mindenét nekik adta, de ezzel nem elégedtek meg és a Tolna megyei Közlöny leírása szerint a 84 éves aggastyánt majdnem halálra kínozták, nyelvét kitépték, félholtan találták ágyában. Súlyos sérüléseibe négy nap múlva ... belehalt.” Egyedülálló volt a kísérlet, melybe 1829-ben kezdett 22 kérdésből álló kérdőívét a megye valamennyi helységébe elküldte. A kérdések a települési, gazdasági, tulajdoni, társadalmi viszonyokra kérdeztek. A feldolgozatlanul maradt adathalmaz így is az ország egyik első szociológiai tanulmányának leggazdagabb nyersanyaga. Akit a paksi bíró jelentése érdekel, elolvashatja a városi kézkönyvtárban. Most Egyed Antal halálának szomorú hangulatát oldandó csak két kérdésre küldött bírói választ ismertetek: „15. Miből áll a lakosok kedves mulatsága, miből a korosoké, miből a fiatalságé? Közönségesen nézve mind a korosok, mind a fiatalság kedvetlen természetű. Ahonnan mulatságát az idősebbek egymás barátságában eltölteni szokott beszélgetésekkel, a régi boldog időkre való szomorú visszaemlékezéssel. 22. Milyen indulatúak? Szelídek vagy szilajok, békességesek vagy pert szeretők, engedékenyek vagy makatsosak? A lakosok részint szelídek, részint szilajok, nagyobb részben békességszeretők. Részint pert kedvelők, részint engedelmesek, részint pedig vágynak makatsosok is.” Milyenek vagyunk hát? Karácsonykor szelídek, békességesek és vidámak. (HÁ) zünk 1989 DECEMBER 11 PAKSI HÍRNÖK
