Paksi Hírnök, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1989-09-01 / 1. szám

1989. szeptember

PAKSI HÍRNÖK - 3

(Folytatás az 1. oldalról.) így foglalható össze: tanuljunk és merítsünk a Szent István-örökségböl.

Mi a történelmi háttér? A honfoglaló magyarság a Kárpát-medencében csak néptöredékeket talált. Az erős fejedelmek és országok, amelyekről a későbbi krónikák beszélnek, csak a mondák világába tartoznak. Ugyanis a hajdan virágzó pannóniai kereszténység és a római kultúra, melynek a nyomait napjainkban is megtalálhatjuk itt a sánchegyi ásatásoknál is, elpusztult.

Géza fejedelem a Lech-mezei vereség után válaszútra kényszerült. Délről és keletről Bizánc már eddigre elfoglalta az egész Balkánt és ezzel Géza fejedelemségét veszélyeztette. Nyugatról sem volt felhőtlen a történelemnek az ege, mert a nyugatrómai császár - Ottó - a mai Ausztria elfoglalásával, ugyancsak itt állt az országhatárnál.

Géza fejedelem számára akkor itt volt a dilemma: ha a nyugati világ szellemét és a nyugati hittérítőket engedi be az országba, akkor a császárnak, ha Kelet felé tekint, akkor Bizáncnak lesz hűbérese és alattvalója. Géza fejedelem ezzel nagyon súlyos örökséget hagyott a fiára, Istvánra. Viszont István éleslátása, politikai érzéke és hitében megélt lelki csiszoltsága abban nyilvánult meg, hogy nem Kelet felé fordult, hanem Rómán keresztül a nyugati kereszténység felé. Hogy nem egyik, vagy másik birodalomból, hanem Rómától kért koronát, Rómától kért királyságot. Vagyis az egyházhoz fordult a megmaradás érdekében. Ez a bölcsesség aztán kinyittatta vele a nyugati kapukat, de nem mint alárendelt, hanem mint önálló uralkodó, ahonnan a hittérítőkön keresztül beáradt az országba a kereszténység, a kultúra és a gazdagság.

Itt addig nem tudott tartós állam kialakulni, ameddig ez a Nyugatra való igazodás nem történt meg. Európaiságunk, kultúránk, gazdaságunk és szellemi életünk gyökere ebben rejlik. A nyugati orientációban! Ha akkor István király Kelet felé fordul, ennek a népnek és ennek az országnak vége, mert elnyelte volna a bizánci birodalom, mint ahogy sok minden mást is elnyelt.

Mindezen túl nekünk, akik élünk ebben a városban, még van valamink, ami a Szent István-i örökséghez és az ö személyéhez köt bennünket.

Mert az országos történelmi múlt mellett meg kell említeni, hogy nekünk, paksiaknak nem is kevés kapcsolatunk van a Szent István-i múlttal.

A honfoglaláskor az ősi Paksot Árpád vezér saját fejedelmi területének tartotta meg. így lett később Géza fejedelem, majd pedig Szent István király tulajdona is.

István király 1009-ben megalapítja a pécsi püspökséget, amelyhez akkor hozzácsatolja az ö központi birtokához tartozó Paksot is. Majd egyházszervezöi munkáját tovább folytatja Pakssal kapcsolatban, mert 1019-ben Pakson a tíz falu templomos helyévé teszi.

Ez a vidék István királynak személyi birtoka volt. így magánbirtokai igazgatására Paks és Kömlőd között, a Sánchegyen, a régi római vár területén udvarhelyét tartott fenn. Ezért feltehetően gyakrabban, több alkalommal is látogatást tett az első szent és magyar király Pakson. Személyesen kereste fel ezt a területet, hiszen ebben az időben nem volt annyira az uralkodó helyhez kötött. És mivel Szent István király Pakson ezen a területen járt, méltán elvárhatja a város, hogy róla elnevezett utca vagy tér legyen.

Tisztelt Uraim és Hölgyeim!

Szeretem, kimondanom! Szeretem Szent István királyt. Szeretem, mert neki köszönhetem, hogy népünk nemzetté lett. Neki köszönhetem, hogy népünk dolgozó ember lett. És ha kereszténynek vallom magam, akkor is rá kell gondolnom.

Ha hívőnek és magyarnak akarok maradni, akkor szolgálni kell ezt a Szent István-i örökséget.

Márton János

Tisztelt ünneplő közönség!

A Magyar Néppárt nevében szeretnék a Szent István-i tanulságok közül néhánnyal foglalkozni, néhány perc alatt ezen a helyen, ahol nemcsak Szent István élt, hanem utána még a többi nagyjaink is, vezettek seregeket a déli határainkra az ellenség ellen, vezettek sokan magyarok és nem magyarok zarándoklatokat, annak idején a Szentföldre. Ez a hely itt a Duna mellett, nyugodtan mondhatjuk, hogy a népek országútja volt évszázadokon át és ezen az úton sokszor jártak nem magyarok.

Ezek hoztak értékeket, ismereteket, tanítható, megtanulható ismereteket, és nemegyszer vittek is értékeket. Nemcsak szellemi értékeket, hanem anyagiakat is innen.

Nem is csoda, mert ez a hely még a kicsi országunkon belül is, kelet és nyugat között fekszik, mondhatni majdnem az ország közepén. És ez azért is fontos, mert középről lehet látni legjobban az egészet. Márpedig úgy hiszem és a pártom nevében is mondhatom ezt, hogy nekünk ma ez az egyik legfontosabb feladatunk, hogy az ország sorsának minden részletét nézzük, ne csak a gazdaságát, hanem a kultúráját is, ne csak a kultúráját, hanem az erkölcsét, a hitét az emberségét és tisztességét is.

És az előbbi szavakból talán folytathatóan jól láthattuk, hogy a Szent István-i örökség a mi számunkra nemcsak eszme és ideológia, nemcsak a nemzeti megmaradás kérdése, hanem az erkölcs, a hit és talán ami a legfontosabb, az önbecsülés kérdése is.

Ma, amikor már ha a magyar ember külföldre megy és tagadnia kell magyarságát, vagy szégyellnie kell, ha egy másik magyart lát és azzal találkozik, akkor már a gyökereinknél rág a féreg bennünket. És ez már sokkal több, mint amit gazdasági bajoknak szoktunk nevezni.

Éppen ezért, mi úgy hisszük, hogy a Szent István-i örökségből azokat a tanulságokat kell a mai napon elsősorban figyelembe venni, amely tanulságok a mai idők kérdéseire adnak választ.

Ezek közül talán az első helyen érdemes megemlíteni, ami Szent István óta szinte egyfolytában hiányzó számunkra: a nemzet egysége, az, hogy közös akarattal és közös erővel próbáljunk meg továbbjutni.

1100 esztendővel ezelőtt mi magunkat bevittük Európába: vérrel szereztük ezt a földet és vérrel is tartjuk 1100 esztendeje meg. De azt nem mondhatjuk, hogy Európa nekünk édesanyánk volt. Még 1945 után sem, de azelőtt sem. Mi amit Európától kaptunk, anyagiakban és szellemiekben, az utolsó fillérig megfizettük mind a kettőt, és mind a két módon, és ezután sem tartunk számot alamizsnára a könyöradományra, mert nem koldusként éltünk itt 1100 esztendeje és ezután sem koldusként akarunk tovább ittmaradni. És az, hogy ha szegények vagyunk, annak sem mi vagyunk egyedül az oka, mert Keletre nem mi adtuk el magunkat, hanem a Nyugat adott el oda bennünket, ahova soha Magyarország nem tartozott 1100 év alatt.

Én azt hiszem, hogy ezt azért is mondanunk kell, hogy a bűnös nemzet és a primitív nemzet bélyegét egyszer és mindenkorra vessük le magunkról. Egy ilyen ország, amelyiknek az egész (népe) nem több mint tízmillió, a környező magyarsággal sem vagyunk többen 15-16 milliónál, nem egyedül határozhatja meg a sorsát. Sem azt, hogy semleges, sem azt, hogy egyik vagy másik európai országcsoporthoz tartozik. Ezt a nála sokkal nagyobb erők döntik el, és a mi számunkra csak az a lehetőség, hogy józanul, tisztességesen és mindig a népünk érdekeihez alkalmazkodva fogadjuk el, vagy álljunk ellent a nálunk nagyobb erőktől származó döntésekben.

Én azt hiszem, hogy ebben a tudatban nem bizonytalanul nem önhittséggel, de nem is az önbecsülés hiányával nézhetünk a következő esztendők elé és ebben a gondolatban merünk olyan kijelentést tenni, hogy a következő sok tíz, sok száz, talán ezer Szent István-napon egy erősebb Magyarország fog ünnepelni.

Horváth István

Mélyen tisztelt paksi polgártársaim!

Kedves vendégeink, Hölgyeim és Uraim!

Szeretettel köszöntöm Önöket a Magyar Demokrata Fórum nevében, Szent István napján, itt az újbóli Szent István téren.

Az MDF helyi szervezete által kezdeményezett és a megkérdezett helybeli lakók által is támogatott tér-visszakeresztelési akció eredményeképpen a mai naptól jelképesen ezt a teret az eredeti néven úgy gondolom jogosan nevezte. Kérem, ne vegyék ünneprontásnak, de engedjenek meg egy mondatot, amely így szól: remélem, hogy a városi tanács e kérdésben tett bizonytalansága nem gáncsoskodás, hanem csak egy apró jele, jellemzője a jelenlegi hatalmi gépezet bürokratikus működésének.

Legelső gondolatom a Szent Istvánnap alkalmából a felejthetetlen örök gondolata. Az örömöm az ünnepélyesség érzésével párosul, azzal a fajta ünnepi érzéssel, amely már-már kiveszett belőlem,

kiveszettnek, megnyomorodottnak, puszta szabadnappá redukáltnak tűnt. A kommunista Magyarországon az ünnepeket felülről vezényelték még nem is olyan régen is.

Remélem, hogy végleg a feledés homályába vész a munkahelyekről kiirányított, hurráhangulatra gerjesztett, a magas apparátus előtt elvonuló tömegünneplés látványossága.

A kővetkező gondolatom a részvét és a tiszteletadás.

Részvét azokkal az erdélyi magyarokkal, akik ma nyilvános helyen odaát, anynyit sem mondhatnak, ma Szent Istvánt ünnepeljük. Mellőzés, megszégyenítés, verés jár érte.

Csak a legmélyebb tiszteletadás hangján tudok szólni azokról a paksi polgártársaimról, akik nemcsak ma, de évekkel és évtizedekkel ezelőtt is hangosan kimondták, leírták: óriási tévedés, hiba, primitív gondolat száműzni nagyjainkat az utcákról és a terekről. Akik megünnepelték Szent Istvánt helyettem is, akiknek a víziparádé, a légi bemutató, a tűzijáték csak egy cirkusz volt a sok közül, amellyel a rafinált politika olyan ügyesen elterelte a figyelmet az államalapítóról, a zseniális uralkodóról, a szentről.

Legyen a mai nap számunkra elégtétel, bár tudom, hogy sokan sajnos nem élhették meg.

Dr. Kovács Jenő

Tisztelt egybegyűltek, kedves paksi polgárok!

Szent István királyunk államot alapított ezen a vidéken és ez az állam ezeréves története során sok jót és sok rosszat nyújtott.

Ez az állam ezer éve adót szedett és adót vet, és ezért nem szerették és nem szeretjük.

Ez az állam ezer éve hadsereget tartott fenn, jó és rossz küzdelmekbe vezette a magyarságot.

Hol azért, hogy szabadságunkat és függetlenségünket megvédjük, hol azért, hogy néha - sajnos áldással - idegen országok területére törjön be és magyarok százezrei hullassák a vérüket idegen érdekekért.

De mégis, ha ez az állam nem lett volna, akkor mi már nem itt élnénk. Nem lenne magyarság, nem lenne Magyarország.

S hogy most a szocialisták és mások, politikai ellenzékünk, új államot akarnak teremteni, ez azt jelenti, hogy tanultunk a múltunkból és tanulunk a múltunkból.

Olyan államot, olyan országot szeretnénk mi szocialisták is, amelyben az állampolgár, a nép mondja ki a döntő szót és nem úgy, ahogy sokan ma gondolják kerékasztaloknál és szögletes asztaloknál.

Hogy majd egymás között, a nép pénzén elosztják egymásnak a bársonyszékeket.

Ez nemcsak a régieknek a kedvenc hajlandósága, hanem az újaké is. Még meg sem gyökereztek a magyar valóságban, még szervezetüket ki sem építették,

de már sokan gondolkodnak azon, hogy lehet egymillió embert, vagy másfél milliót, szocialistákat, feleségüket, családtagjukat kiszorítani Magyarország életéből.

Kiszorítani fizikailag és kiszorítani politikailag és szellemileg.

Mi nem hiszünk ebben a kivárásban, meggyőződésünk, hogy új magyar államot, új magyar államiságot, demokráciát, helyi önkormányzatot, igazi helyi önkormányzatot, valóságos demokratikus szocializmust ez a magyar nép csak együtt és együttesen tud megteremteni. Mi ezért fogunk dolgozni, és ugyan megszégyeníteni, megtiporni és meggyalázni nem hagyjuk magunkat, de nézetkülönbségeket is félretéve, együtt fogunk dolgozni minden józan magyar emberrel azért - pártokkal és mozgalmakkal - hogy ezen a földön a XXI. század követelményeinek megfelelő Magyarország és magyar állam jöjjön létre.

Jákli Péter

Tisztelt ünneplők! Kedves Barátaim!

Mielőtt eleget teszek szép megbízatásomnak, jelképesen megszegem a város kenyerét, engedjék meg, hogy hangsúlyozottan és legnagyobb hálával és tisztelettel szóljak azokról a parasztemberekről, azokról a magyar parasztemberekről és azokról a paksi parasztemberekről, akik közreműködtek az új kenyér előállításában.

Éppen az ő példájuk, az ő munkájuk ad okot és reményt arra, hogy ma itt ünnepeljünk és reménykedjünk egy szebb Magyarországban.

A mai szónoklatok engem ismét meggyőztek abban, hogy a jövőben még jobban kell tisztelnünk egymás gondolatvilágát. Meggyőztek abban, hogy együtt kell működnünk, együtt kell munkálkodnunk hívőknek és ateistáknak, MSZMP- tagoknak és más pártok tagjainak egy működőképes társadalom létrehozásában.

Kolbert Mátyás azt mondta, hogy fejünket nemcsak Kelet felé kell fordítani, hanem körbe kell forgatnunk Nyugat fele is.

Én még ehhez azt szeretném hozzáfűzni, hogy a fejünket nemcsak forgatni kell, hanem egyenes tartásra, egyenes gerincre és a múlt bűneitől való megtisztulásra van szüksége mindannyiunknak, ennek az emberiségnek aki ebben a városban él.

Nincsen szükségünk új bálványokra, nincsen szükségünk új köpönyegforgatókra, nincsen szükségünk igaztalan tapsokra és igaztalan emberekre. Én az együttműködésre helyezném a fő hangsúlyt és Paks példája bizonyítja, hogy lehet együttműködni, lehet közös célért öszszefogni és akkor az eredmények sem maradnak el.

Ezen gondolatok jegyében szegem meg jelképesen a város kenyerét, kívánom, hogy ez a kenyér a jövőben is mindig ilyen szép piros és ropogós legyen és kívánom, hogy a mindennapi kenyerünkből jusson mindenkor mindenkinek az asztalára, és ebből soha senki ne szenvedjen hiányt.

Lussoniumi játékok ’89

A dunakömlődi Bottyán-sánci ásatások már évek óta folynak és az ez évi eredmények - leletek - azt igazolják, már 40-50 tájékán római település volt ezen a helyen.

Később jelentős római erődítménnyé fejlődött ez a település, amely a Lussonium nevet kapta.

Ez év nyarán a közel 1900 évvel ezelőtti események felelevenítésére vállalkozott a Família Gladiatoria váci művészeti csoport. A volt római kori várfalon belül,

az igen szép kilátást nyújtó löszfennsíkon mutatták be gladiátor- és hadijátékokat. A városi tanács hagyományt szeretne teremteni, ezért évente, hasonló időpontban meg kívánja rendezni ezeket a játékokat. Természetesen a látványosságok sorát bővíteni szeretné minden évben.

Kezdve azzal, hogy a területet füvesíti, asztalokat és padokat kíván elhelyezni, mert még a paksiak is meglepődtek azon a csodálatos panorámán, amely a dombra felkapaszkodók előtt feltárult.

A rekkenő hőség ellenére közel ezer ember volt kíváncsi Jákli Péter tanácselnök megnyitó szavaira és dr. Visy Zsolt egyetemi tanár - az ásatás vezetője - előadására, melyben a jeles régész felvázolta a hely fontosságát, felvillantva a jelenlévők előtt, hogy milyen nagy lehetőség van Paks és Dunakömlőd tulajdonában, hiszen európai hírű eseménysorozatot indíthatnak el.

Ember ember ellen

sikerült élethűen bemutatni a korabeli római fegyvereket, azok alkalmazását, és az ember-ember elleni küzdelmet. Példát kaptunk a helytállásból, a küzdeni tudásból és abból, hogyan kell tudni veszteni a megaláztatás elkerülésével. Megláthattuk: hogyan kell és lehet győzni úgy, hogy közben tisztelem a legyőzöttet.

A hangulatból ítélve jól szórakozott a közönség, nem bánta meg, hogy eljött. A műsor után mindenki arról beszélt - kis csoportokat alkotva - hogyan lehetne és kellene ezt a helyet és eseménysort továbbfejleszteni, idegenforgalmi látványossággá formálni.

Reméljük a sok-sok ötletből egy pár meg is valósul és a következő nyári játékok még látványosabbak lesznek.- ibrányi -Szent István ünnepén

Az ünnepélyes szavak után következtek a kemény és kegyetlen fegyvercsörgések és csapások. A váci csoportnak