Paksi Hírnök, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-01 / 4. szám
Lebontották a párnázott ajtókat! ^rp^eT- A választási ciklus vége felé a tanácstestület elkészítette az önértékelését A tanácselnök hogyan látja eddigi saját tevékenységét?- Ezt majd mások fogják megítélni. Abban bízom, hogy az emberek értékítélete hosszú távon igazságos.- Sok mende-monda terjedt el az ön idekerülését illetően. Kérem mondja el, hogyan lett dunaföldvári tanácselnökből paksi tanácselnök?- Még ’85 tavaszán az akkori gyakorlatnak megfelelően megkerestek - többek között a megyei tanács elnöke, a helyi párt és HNF vezetői, hogy vállaljam fel a választásokon való indulást Én ekkor nemet mondtam a felkérésekre és ennek több oka volt. Jól éreztem magam Dunaföldváron, a lakosság értékelte a munkámat és továbbra is számítottak rám. Sokat hallottam az itteni ellentétekről, nem bíztam annak feloldhatóságában. Kivártam, hátha találnak a paksiak maguk közül olyan embert aki alkalmas a tanácselnöki posztra és el is vállalja azt. Végül is abban a helyzetben rajtam kívül nem akadt vállalkozó.- Pónya József, az atomerőmű vezérigazgatójának milyen szerepe van az ön idekeriilésében?- Folytattam vele is beszélgetést Ő döbbentett rá, hogy Paks egy olyen erőpróba lehet számomra, amit nem biztos, hogy végig tudok csinálni, felőrölhetnek a feladatok, de ilyen erőpróba nem mindenhol és nem mindenkinek adódik. Partneri együttműködési készségéről biztosított maga és a munkatársai nevében, valamint megígérte, hogy az atomerőmű szellemi kapacitásával és anyagiakkal is segíti a várost.- Mikor mondott igent?- Májusban - ekkor már javában tartottak a jelölőgyűlések. Későbbb nehezítette a helyzetet, hogy az elnökhelyettesnek kiszemelt személyt nem választották meg tanácstagnak. Az elnökválasztáson a tanácstagok 100%-a rám adta a voksát, én pedig tudtam, hogy ez csak előlegezett bizalom.- Hogyan fogadták? Hogyan látott munkához?- A fogadtatás a vezetők körében vegyes volt. Volt aki fenyegetett és azt ígérte, hogy egy éven belül kitörik a nyakamat. Más világosan a tudomásomra hozta, hogy nem örül az idekerülésemnek, voltak akik támogatásukról biztosítottak. Néhány hónapig naponta ingáztam Paks és Dunaföldvár között. Napközben lekötöttek a folyó ügyek, esténként a tanácstagokkal jártam a várost, hogy megismerjem az embereket és a problémákat, éjszakánként pedig feldolgoztam az ismeretanyagot és intézkedéseket gyártottam.- A lakossággal hamar sikerült szót értenie?- A paksi lakosság alulbecsülte önmagát, egyre csak azt hangoztatták, hogy itt nagy a széthúzás, itt nem lehet közösségeket létrehozni. Amikor meghirdettük az út- és közműépítési programot sokan azt mondták, hogy irreálisak a célok, s aki ilyet meghirdet az nem lehet normális. Aztán mikor az első évben 43 utca készült el, néhányan elnézést kértek.- Milyen tanulságokkal szolgáltak ezek az évek?- A tanácsnak a valódi lakossági törekvéseket kell feltárni és támogatni, nem pedig néhány ember kitalációját ráerőltetni a városra. Amelyik rendszer működik, mint pl. az útépítések, azt segíteni kell, amelyik nem működik, mint a teho, azt meg kell szüntetni. Legfőbb tanulság számomra az, hogy egy város nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is épül. A közösen kialakított célok, a közös munka, az összefogás eredményei teszik hitelessé az elmúlt éveket. A nyugdíjasklub, a faluház, a templom és az utak építésének szervezői a megmondhatói, hogy az összefogás kapcsán kialakult kapcsolatok hogyan élnek tovább. A közösségek igazi élő feladatra szerveződnek, ha nincs ilyen, megszűnnek, legfeljebb értelmetlenül tovább vegetálnak. Tehát meg kell találnunk azokat a közös akaratokat, melyek élővé és emberivé teszik viszonyainkat. Ilyen pedig van bőven.- Az ön szakértelmét sokan igénybe vették Pakson kívül is, de erről mi keveset tudunk, ritkán beszélt róla, akkor sem a nyilvánosság előtt- Én azok közé tartozom, aki végig akar csinálni valamit, ehhez pedig időnként csendre van szükség. A hangoskodás nem az én műfajom. Mára a változás sarokpontjai jól érzékelhetők mindenki számára. Nekünk ezt belülről kellett előkészíteni lépésről lépésre, érvekkel és tapasztalatokkal bizonyítva minden javaslatot. Korszakos jelentőségű változásokat készítettünk elő. A magyar városokat én képviselhettem az önkormányzati törvény tervezésének megalkotásánál. A magyar ember természetes igényét vettük figyelembe, amikor a közösségi vezetők szabad választását, a megyék hatalmi és elosztó funkciójának megszüntetését, a helyi bevételek szabad felhasználását javasoltuk. Csak példaként említem, ha Paks bevételei nem kerülnek be az újraelosztó csatornába, akkor alanyi jogon évente 100 millió forinttal lesz több a város pénze és ezt nem kell megköszönni senkinek. Hét fős munkabizottságban dolgoztuk ki a Magyar Önkormányzatok Szövetségének alapelveit mely megteremtheti a települések valódi érdekszövetségét és egy új szövetségi rendszerben kiválthatja a megyék szerepét Megtisztelő, hogy meghívtak a miniszterelnök tanácsadó testületébe az Egészségügyi és Szociális Minisztérium tanácsi kollégiumába, hogy szakértőként közreműködhettem megyei tanácsok apparátusának korszerűsítésénél. Alulnézetből új benyomásokat szereztem, a közös munkák ás viták során pedig számos emberi és szakmai kapcsolattal lettem gazdagabb.- Sokan beszélik, hogy átszállójegyet váltott Paksra, egyesek tudni vélik az új munkahelyét is, mi az igazság?- Azzal a szándékkal telepedtünk le, hogy itt maradok. Vonz a feladat, most már sok emberhez személyesen is kötődöm. Tehát amíg van miért és van kiért szívesen csinálom, vállalva a nehézségeket is. Az, hogy mások is gondoltak rám és felkínáltak különböző beosztásokat, jólesett Ennyi az egész.- Ha nem választanák meg újra, mihez kezdene?- Műszaki főiskolát végeztem magasépítési szakon és közgazdaságtudományi egyetemet ipari tervezőszervező szakon. Van kőműves szakmunkás-bizonyítványom, három évig voltam brigádvezető, hét évig vezettem a dunaföldvári költségvetési üzemet és foglalkoztam magántervezéssel is. A tervezőmunka sokkal egyértelműbb, mint a politika. Előnye, hogy közvetlenül mérhető. Nem kell naponta megmagyarázni a teljesítményt, mivel az látszik. Azt hiszem ez az a terület, ahol tudnám hasznosítani az eddigi tapasztalatokat- Mi a véleménye az alakuló pártokról?- Én a közönytől félek, nem a pártoktól. Amíg egy párt nem törekszik kizárólagosságra, amíg nem hirdeti magáról, hogy minden tudás birtokosa, hogy hozzá képest mindenki más mellékszereplő lehet csak, addig lelkesedem értük. Látom, hogy micsoda energiabefektetés szükséges manapság a legcsekélyebb eredmények eléréséhez is. Ezért tisztelem azokat, akik így is vállalják. A lehetőségeinken belül pedig minden segítséget megadok, hogy munkájukhoz a legelemibb feltételek megteremtődjenek, s kérem őket hogy a nagypolitika mellett minél több területen kapcsolódjanak be a város életébe is. Én azt szeretném, ha a pártok megerősödnének és egyik sem nyerné túl magát a választásokon, így lehetne legerősebb a kontroll és a legszélesebb a koalíció. Ma pedig ez az ország érdeke - úgy hiszem.- Mi a véleménye a tanács hivatali apparátusáról?- Jelenleg mindannyian foglyai vagyunk egy központi jogszabályokkal körülbástyázott irányítási rendszernek. Ma a legfőbb feladat kimondatlanul is a központi akarat közvetítése. Az önkormányzatok kialakulása után a középpontban a település érdeke kell hogy legyen. Egy ilyen viszonyrendszerben pedig nagyobb önbizalommal dolgozhat az apparátus tagja, hiszen már nem a nép által eltartott inproduktiv dolgozó, hanem fontos személyisége a helyi önkormányzatnak, így az állampolgári célok segítője, támogatója. Bízom benne, hogy kollégáim közül sokan megfelelnek majd ennek a követelménynek. A történelem meggyorsítja a felkészülést, a vizsga pedig kötelező.- Tavaly, amikor a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók rendkívüli béremeléséről döntött a tanács, akkor sokan megjegyezték, hogy ez már a választási kampány része.- Ilyen alapon minden intézkedés a választási kampány része. A béremeléseknek és a tárgyi feltételek javításának jelzésértéke volt. Első lépésnek szántuk, amelyet további konkrét lépéseknek kell követni. Ezzel elismerve az ágazatok megkülönböztetett szerepét.- Önt gyakran lehetett papok és vallási emberek társaságában látni. Hivatalában megfordulnak a katolikus, református és evangélikus egyházak vezető személyiségei, püspökei. Részt vett több vallási szertartáson is. Nem gondolja, hogy sokaknak furcsa volt ez a nyitottság a ’80- as évek második felében?- Ahhoz, hogy megértsék a szándékaimat, a létező szocializmus vallásfelfogását - természetesen leegyszerűsítve a kérdést - három csoportra osztom. Az első a bolsevik ideológiából származik. Miután Oroszországban a cár a vallási és a világi hatalom ura volt egy személyben, a cárizmus megdöntése a vallásosság kiirtását is maga után vonta. Féltek, hogy a vallásosság terjedésével előbb-utóbb a cárt is visszakövetelik. Ez a szemlélet nyomon követhető nálunk is. A második felfogás szerint hagyni kell a vallást, hogy hadd működjön, de ne adjunk teret a kezdeményezéseinek. Én a harmadik felfogást támogatom, mint közösségeket elismerem és örülök, hogy vannak törekvéseik, ezeket pedig támogatom. Erre az időszakra esik a katolikus templom és a református parókia építése, valamint az evangélikus templom felújítása. Már nem szokatlan az sem, ha a templomokban hangversenyt hallgatunk és várospolitikai fórumot rendezünk, vagy ha a különböző vallási felekezetek találkoznak egymással. Félelmek és görcsök nélkül megismerhetjük egymás gondolatvilágát, ez pedig új távlatokat nyithat az együttműködésünk javításához. Ezért helyeztem nagy súlyt a vallásos emberek gondjainak megismerésére és segítésére. (Folytatás az 5. oldalon.) PAKSI HÍRNÖK 2 1989 DECEMBER
