Polyák Petra: „A hallgatóknak meg kell lenni” A felsőoktatási beiskolázás és felvételi rendszere az első ötéves terv idején - Egyetem és társadalom 1. (Pécs, 2016)
A szakmai felvételi vizsga bevezetése és a keretszámok csökkentése
miségi munkaerő-szükségletet, másrészt a középiskolai és felsőoktatási tervek túlhajszolása helyett elsősorban az alapfokú képzés kiszélesítését és fejlesztését jelölte meg fő feladatként.291 Az új kormányprogramnak megfelelő első konkrét intézkedés az 1953/54. tanévi felvételi keretszámok csökkentése volt, nappali tagozaton 14,8%-kal.292 A Tervhivatal 1953 őszén a beruházások további visszafogását irányozta elő (az OM- hez tartozó intézmények esetén 50%-kal), így a minisztérium újabb csökkentésre tett javaslatot, októberben 20-25%-kal, novemberben már 30-35%-kal, ennek szükségességét pedig az MDP PB 1954. február 15-i határozata is elismerte.293 1954 nyarán az előző évihez képest nappali tagozaton 22,8%-kal csökkentek a felvételi keretszámok, legnagyobb mértékben a közgazdasági és a természettudományi képzések, illetve a pedagógusképzés esetén.294 Míg 1952-ben a feszített beiskolázásból eredő negatív következményeket alapvetően a kívánt mennyiségi fejlődés szükségszerű velejárójának tekintették, a júniusi kormányprogram „tanulságai” alapján 1953 őszétől megjelent a mennyiségi fejlesztés korábbi erőltetésének kritikája: „Az elmúlt évek során nagymértékben felduzzasztottuk az egyetemi, főiskolai létszámot és az egyetemi felvételeknél elsősorban a mennyiségi kérdések állottak előtérben. A felvételi vizsga nem volt elég hatékony eszköze az egyetemi felvételnek és bizonyos mértékig szokásos formának tekintették az egyetemek is, a jelentkezők is. A felvételi lebecsülése abból a - még az 1953. évi felvételeknél is megtalálható - káros nézetből adódott, hogy fontosabb a tervek teljesítése, »túlteljesítése«, kevésbbé lényeges a jelentkező alapismerete, szakmai tudása. (...) Az egyetemek, főiskolák benépesítése érdekében kifejtett propaganda (brossurák, megyei lapok, filmek, iskolalátogatás, stb.) is elsősorban a mindenáron való továbbtanulásra ösztönzött [sic!].” — értékelte a korábbi gyakorlatot 1953 novemberében az OM.29S A helyzetre jellemző, hogy az MDP Agitációs és Propaganda Osztálya mindezekért a minisztériumot tette felelőssé, mely szerinte „a gyors ütemű iparosítás szükségleteiből kiindulva a szakkáderképzés területén olyan számszerű célkitűzések megvalósítását vállalta magára kritikátlanul [!](...), amelyhez a megfelelő objektív 291 MNLOLM-KS 276-52/24. MDP KV 1953.jún.27-28-i ülése. Vö. Urbán 1981.33. 292 Ladányi A. 1986. 87.; Tímár 1989.46-47. 293 Ladányi A. 1986. 88., 93-96. 294 Ladányi A. 1986.110. 295 MNL OL XIX-I-2-k. OM KOLL 1953. nov. 26-i ülés. 83
