Polyák Petra: „A hallgatóknak meg kell lenni” A felsőoktatási beiskolázás és felvételi rendszere az első ötéves terv idején - Egyetem és társadalom 1. (Pécs, 2016)
A beiskolázás és a felvétel gyakorlatának kialakulása - A tanulók "káderezése"
hallgatóikról: ,,[M]egkerestük az iskola Párt és DISz. szervezetét, valamint osztályfőnökeiket és ott a helyszínen bőséges és mindenre kiterjedő információt szereztünk be a tanulókról. - számolt be a Szegedi Pedagógiai Főiskola tanulmányi osztályának vezetője 1953-ban. - Amennyiben bármelyik tanulónak, illetve szüleinek múltja Népi Demokráciánkhoz és Pártunkhoz való hűsége szempontjából kétely merült fel, ott nyomban a helyi Pártszervezetnél érdeklődtünk. A bejáró hallgatókról pedig úgy szereztünk be információt, hogy megkerestük a községi, illetve városi alapszervezeteket is."'5'1 A begyűjtött információk alapján a középiskola és a MIB-ek válogatták ki a továbbtanulásra alkalmas tanulókat, a javasoltak anyagait pedig rövid megjegyzésekkel ellátva juttatták el a felsőoktatási intézményekbe. Nemcsak az adatgyűjtés módszerei követték a pártállam káderezési gyakorlatát, hanem azok értékelése során is lényegében ugyanazokat a kritériumokat érvényesítették a „jövő kádereivel” szemben, mint a rendszert aktuálisan működtető garnitúra kiválogatásakor.151 152 A szelekció elsődleges szempontja a politikai megbízhatóság volt: a „munkás- és parasztszármazású” tanulók esetében ezt a társadalmi származás, a többi kategóriánál pedig a megfelelő „eszmei-politikai fejlettség”, azaz a társadalmipolitikai berendezkedéshez fűződő pozitív viszony „garantálta”.153 A tanulók kategorizálását és kiválogatását végző iskolabizottságok munkájával szemben azonban állandóak voltak a felülvizsgáló pártszervek, a minisztérium és az egyetemek panaszai, melyek arra utalnak, hogy a szelekció minden szintjén meglehetősen önkényes volt a kategóriák értelmezése és a továbbtanulásra való alkalmasság megítélése. Ahogy említettem, 1949-50 folyamán 11 társadalmi kategória között kellett eligazodni, de akkor sem javult a helyzet, amikor ez a szám 1951-ben nyolcra csökkent. A jelentkezőkről gyűjtött adatok meglehetősen kiterjedt információs mátrixában154 nehézséget jelentett például a vagyonifoglalkozási helyzet három időpontja (1938, 1944 és „jelenleg”) közötti változások értelmezése. Továbbá az, hogy mennyire kell vizsgálni a szű- kebb-tágabb rokonságot, például a nagyszülők vagyoni és foglalkozási helyzetét, esetleges földbirtokait. Nem volt egyértelmű, hogy kinek az adatait kell figyelembe venni, ha a tanuló valamelyik szülője meghalt, 151 SZTE SzL SZPF Biz-29/1953. Középiskolai tanulók, továbbtanulók továbbtanulásának felmérése, 1953. ápr. 2. 152 Gyarmati 1991.51-53. 153 MNL OL XIX-1-l-r. VKM KOLL 1950. márc. 23-i ülés. 154 Gyarmati 1991.52. 48
