Polyák Petra: „A hallgatóknak meg kell lenni” A felsőoktatási beiskolázás és felvételi rendszere az első ötéves terv idején - Egyetem és társadalom 1. (Pécs, 2016)

Felsőoktatás a tervgazdaság szolgálatában - Keretszámok és arányok "bűvöletében"

keretszám túlteljesítésével is jelentős tömegeket zártak ki a felsőoktatásból. így például 1952 júliusában a felvételi vizsgán a középiskolák végzős osztályaiból érkező „munkás- és parasztszármazású” tanulók majdnem 20%-a, míg az „egyéb” és „értelmiségi” kategóriába soroltaknak kb. 10%-a nem jelent meg. Noha keretszámuk nem volt, 238 „X-es” tanulót is behívtak felvételire, ebből 231-en meg is jelentek. A „munkás- és parasztszármazású” tanulók 14,4%-át (719 főt), az „egyébnek” és „értelmiséginek” kategorizáltak 31,8%-át (1 933 főt) utasították el, valamint a ,Д-esek” 89,2%-át, 206 főt. Mindezzel 1952 júliusában a középiskolából felveendő „munkás- és parasztszármazású” hallgatók tervét 94,7%-ra, az „egyéb” kategória és az „értelmiségiek” tervét 115%-ra teljesítették (majd ezeket az eredményeket a pótfelvételi időszakban „szépítették”).112

Hasonlóan ellentmondásosan jelentkezett a keretszámok hatása az egyes intézmények esetében. A keretek e tekintetben, bár részben függtek a kapacitásoktól, inkább a képzési ágak súlyának megváltoztatására irányuló oktatáspolitikai szándékokat tükrözték. A hallgatók képzési ágak szerinti megoszlása már az ötéves terv előtt módosult: míg a Horthy- korszakban a jogászképzés túlsúlya, és a természettudományi, a műszaki, az agrártudományi és a közgazdasági képzések szűk kapacitása volt jellemző, 1947/48-ra a jogászképzés súlya csökkent, a közgazdasági, a bölcsészkari, a természettudományi és különösen az orvosképzés aránya jelentősen megnőtt. 1948 őszére a felsőoktatás legnagyobb képzési ágává a mérnökképzés vált, ami már egyértelműen jelezte az oktatásirányítás ama szándékát, hogy a képzési szerkezetet a keretszámok központi megállapításával alakítsa át.113 Az ötéves terv elsősorban a természettudományi, a műszaki, az agrártudományi és a közgazdasági képzés, valamint a pedagógusképzés (ezen belül is főként az általános iskolai tanárképzés) kapacitásainak bővítését célozta. Mivel a központi célok számos esetben nem estek egybe a tanulók pályaválasztásai elképzeléseivel, a keretszámok az orvosi egyetemek, egyes mérnöki karok és általában a budapesti intézmények számára a felvehetők maximális keretét, míg a jogi karok, a pedagógiai főiskolák, az Orosz Intézet vagy az agrárszakok számára a mindenáron betöltendő helyek számát fejezték ki.

112 MNL OLXIX-I-5-d. KM KOLL 1952. júl. 31-i ülés alapján.

113 Ladányi A. 1986.10., 16.

36