Hudi József (szerk.): Voyta Adolf visszaemlékezései (Pápa, 2012)
IV. Családalapítás, üzleti vállalkozások
Voyta Adolf visszaemlékezései hát nem volt okunk ezen fennakadni, mivel az én építési kereseteim is helyt állnak. Midőn így teljes boldogságban átéltük a telet, és az 1864. év farsangját is, teljesen gond nélkül, míg az ápril[is] hó közepén [megjelent] ama császári pátens, mely szerint a régi céheket eltörlik, és a teljes iparszabadságot hirdeti[k] ki.266 * Hamarjában nem is képzeltük ennek a horderejét, és csak lassan kezdtük látni, hogy ez a halál harangszava a mi épületfa-kereskedésünk felett! Hogy ezt megértettük, el kell mondani, hogy miként volt a régi és milyen az új törvény hatása. Ezen 1864. áprilfis] előtti állapot a 17. századtól kezdve a következő volt. Azelőtt mindenféle mesterség külön-külön maga közt tömörült, és mintegy külön köztársaságot alkotva, általuk hozott szabályokat artikulusnak nevezték. Ezen artikulusok a mesterek-, legények- és inasokra vonatkozó viszonyokat tárgyalták. Büntetéseket szabhattak [ki] ezek megsértőivel szemben. Ezt nevezték céhnek. Ezen céhek egymástól egészen függetlenek voltak. Tehát példának okáért volt csizmadiacéh, volt szabócéh, volt kovácscéh s a t[öbbi]. A céh élén állt a céhmester, ezt a céh tagjai választották, valamint az atyamestert. A céhmester[t] ma elnöknek, az atyamestert pedig gyámnak hívnák. Ha egy gyermek példának okáért csizmadiamesterségre adná magát, a céhnél jelentkezni kell neki, a céhmester, ha a fiút alkalmasnak találja, és a céhbeli tagokat felhívja, hogy ki vállalja a fiút. Amint a gyerek el lett helyezve, beiktattatik a céhkönyvben, hogy 3 évig tartozik inasnak lenni. Három év után, ha érdemes rá, legé[n]nyé léptetik fel. Mint legény, köteles volt vándorlásra menni más városokba és országokba26 is a 266 A „szabad” és „személyhez kötött” iparágakat szabályozó császár nyílt parancs 1859. december 20-án jelent meg és 1860. május 1-jén lépett hatályba. A céheket a király által szentesített 1872:Vili. te. törölte el s vezette be az iparszabadságot. A felnőttek munkaidejét 16, a fiatalkorúakét 8-10 órában maximálta és korlátozta a sztrájkjogot. 1872 után az egyes szakmák képviselői ipartársulatokba tömörültek. 1884-1950 közt az iparosok érdekeit a kötelező tagságú, hatósági jogkörrel felruházott martestületek látták el. BENDA 1983. 111. 721., 754.; BÁN 1989. 1. 62-63. 2hl A kéziratban: városokban és országokban, javítottuk. » 73 «
