Hudi József: A veszprémi színjátszás kezdetei 1723–1879 (Veszprém, 2009)

II. Bevezető tanulmány - A hivatásos színjátszás kezdetei

selejtes mű előadása során „csendes tapsok csak a mindenre nevető karzatról jöttek”. A karzati közönség a szegényebb, kevésbé művelt városi rétegekből verbuválódott. A Stiglicet játszó Vihar nevű színész nyilvános megrovása a karzat ízlésének is szól: „saját jó hírneve és reputációja érdekében figyelmeztetjük, hogy alakításaiban jövőre ne keresse annyira a karzat tetszését, és a határvonalat, mely a triviális frivolt a komikumtól elválasztja, mint a művelt közönség előtt való fellépés első posztulátumát, - tartsa jobban a szemei előtt.”384 385

A karzat közönségét közelebbről is megismerjük a farsang utolsó napján, 1877. február 13-án előadott Don Juan és hű társa, Leporello c. darabra tett kritikusi észrevételből. A színikritikus a nagyszámú közönségre való tekintettel minden kritikától tartózkodott a nyilván gyengének tartott előadásról, de azt határozottan elítélte, hogy előadás előtt a színigazgató „a színművészetet a sárba letipró utcai bohócmenetet” rendezett a város utcáin „a suszterinasok s [a] szolgálók mulattatására” 385 A karzati közönséget ún. vasárnapi közönségnek is nevezi a kritikus, aki e közönség számára az egyes jelenetek lerövidítését is helyénvalónak tartotta. A tolonc c. népszínmű február 18-i bemutatása kapcsán megdicsérte a színigazgatót, mert az utolsó felvonást lerövidítette, s „ez este meggyőződhetett arról, hogy komédiázás nélkül is ki lehet elégíteni [az] úgyis szerény igényű közönségünket.”386

A közönség is több észrevételt tett a színigazgatóra. Elvárta, hogy a színházteremben a számozott helyeket ne foglalják el illetéktelenek, ami korábban is, de 1877 januárjában is többször megesett. A zenés daraboknál a karéneket megfelelőnek tartották, de a szólóénekesekkel - B. Polgár Gyulát kivéve - elégedetlenek voltak.387 Időnként a szereptudással is gond volt; előfordult, hogy a súgó buzgó működése és a színészek zavarba esése nevettette meg a közönséget. A január 16-án előadott francia vígjátékban a társulat néhány tagján kívül senki sem tudta a szerepét és lépten-nyomon botránytól lehetett tartani. „Az előadást szerencsére csak kevés számú közönség kínlódta át.”388 Két gyenge előadás után a társulat ismét magára talált.

A színigazgató közönségcsalógató fogásként neves vendégszereplőt is alkalmazott. Örsi Gusztáv először 1877. január 9-án, a Dobó Katica c.

384 Színi szemle. = Veszprém 3 (1877) 7. sz. (február 18.) 4.

385 Színi szemle. = Veszprém 3 (1877) 7. sz. (február 18.) 4.

386 Színi szemle. = Veszprém 3 (1877) 8. sz. (február 25.) 5.

387 Színi szemle. = Veszprém 3 (1877) 2. sz. (január 14.) 3.

388 Színi szemle. = Veszprém 3 (1877) 3. sz. (január 21.) 3.-92-