Hudi József: A veszprémi színjátszás kezdetei 1723–1879 (Veszprém, 2009)

I. Bujtor István színházigazgató: Előszó

L

ELŐSZÓ

VESZPRÉMI PETŐFI SZÍNHÁZ az elmúlt évben ünnepelte a Medgyaszay István tervei szerint felépített korszerű színház- épület fennállásának 100. évfordulóját. A jubileum alkalmából jelentettük meg a Poór Ferenc által szerkesztett Veszprém Megyei Színházművészeti Lexikont, amely szándékaink szerint fontos kézikönyve a megye gazdag színházi kultúrájának.

Színházunk újabb kiadványa dr. Hudi József történész, levéltárvezetó' munkája a veszprémi színészet 1723-1879 közötti korszakát tálja fel. A kötet bevezető' tanulmányának első részéből kiderül, hogy a XVIII. században kibontakozó iskolai színjátszás alapozta meg az 1820-tól datálható hivatásos színjátszást, amely lokális szinten fontos szerepet játszott a magyar nemzeti kultúra kiépítésében és megszilárdításában. A tanulmány másik része azt a hőskort mutatja be, amely a színházi kultúra meghonosodását eredményezte szűkebb pátriánkban és városunkban. 1879-ig, a színikerületi rendszer bevezetéséig számos német és magyar vándorszíni társulat megfordult a megyeszékhelyen. Közülük mindazokat megismerjük, amelyek valamilyen nyomot hagytak maguk után az írott és nyomtatott forrásokban. A bevezető tanulmány utáni forrásközlés a hivatásos színészet működésére vonatkozó legfontosabb forrásokat tartalmazza.

A színház nemcsak Thália otthona, a színészi munka terepe, hanem kezdettől fogva üzleti vállalkozás, folytonos harc a fennmaradásért. A küzdelem sikere nem csupán a társulat vezetésén, a színészek összjáté- kán múlik; legalább annyira fontos a színművészetet befogadó közönség jóindulata, a civil társadalom támogatása. E könyv annak is bizonyítéka, hogy a veszprémi színházi kultúra a civil (polgári) társadalom támogatása nélkül nem jöhetett volna létre, s nem maradhatott volna fenn. Színházunk a 2008/2009. eredményes évadot is jórészt szépen gyarapodó, hűséges „színpártoló” közönségének köszönheti.

Köszönöm a szerző kitartó munkáját, amellyel Veszprém színháztörténetének régóta virító fehér foltját tüntette el. Ezután már nem kell-5-