Hudi József: A veszprémi színjátszás kezdetei 1723–1879 (Veszprém, 2009)

II. Bevezető tanulmány - A hivatásos színjátszás kezdetei

bői azt is tudjuk, hogy augusztus 30-án egy Farkas nevű színész115 csatlakozott hozzájuk. A kimutatásból fény derül arra, hogy jutalomjáték116 esetén a bevétel fele illette a kedvezményezett színészt. Három estén ráfizetéses volt az előadás, egyébként is szerény bevétellel kalkulálhatott.

1823-ban a székesfehérvári társulat igazgatója Kolosváry Pál, Fejér vármegye fó'szolgabírája volt. A társulat élén Horváth József aligazgató állt.117 A társulatban rajta kívül 8 férfiszínész, 4 asszony- és 3 gyermekszínész játszott. A társulatnak tagja volt Kárpentzky János, Komlóssy Ferenc, Kőszeghy Alajos, Murányi Zsigmond, Nagy István, Nagy Mihály, Tóth István, valamint Vásárhelyi Károly, a nők közül Horváthné Hetyei Eszter, Kántorné Engelhardt Anna, Komlóssyné Czégényi Erzsébet és Murányiné Lefevre Terézia. A gyermekszerepeket a három Murányitestvér: Sándor, Antónia és Zsigmond alakította. A „szín-mesteri” feladatokat Nagy István, a súgó teendőit Könyves Máté látta el. A cédulahordó (színlapkihordó) Takáts István volt. Amíg a társulat Fehérváron játszott, a város pénztárost és 16 tagú zenekart biztosított számukra.118

Horváth József társulata 1823. január-június folyamán Fehérváron játszott, majd július elején Veszprémbe jött át, ahonnan három nap múl115 A fehérvári társulatnak tagja volt Farkas János, de ő 1820-ban a vendégjáték után Pesten maradt, ott hunyt el tüdőbajban július 12-én. Vő. SZÉKELY 1994. 203. Rajta kívül mást nem ismer a lexikon, aki ekkor szóba jöhetne.

116 A jutalomjáték az 1810-es években kialakult, mára feledésbe merült színházi hagyomány, a társulat, illetve a színészek - leggyakrabban egy színész - jövedelemszerzésének (jövedelemkiegészítésének) egyik módja volt; egy este tiszta bevétele a jütalmazot- tat” illette. A színlapon meghirdetett jutalomjátékon a közönség ajándékokkal is kedveskedett a kedvenc színésznek.

117 Horváth József (megh. 1830) 1808-1812 között Debrecenben játszott, 1818-ban a székesfehérvári társulatnak alapító tagja, 1820-1824 közt aligazgatója, 1824-ben társ- igazgatója volt. 1825-ben a pozsonyi országgyűlésre küldött társulat aligazgatója, ezután 1829-ben bekövetkezett balesetéig Erdélyben játszott. Kolozsváron hunyt el. Hősi és apaszerepekben ért el sikereket. Vö. SZÉKELY 1994. Felesége Hetyei Eszter színésznő' volt. Vö. SCHÖPFLIN II. 270.

118 KÖNYVES 1824. 4-5. A felhasználható színházi zsebkönyvekről tájékoztatást nyújt: HANKISS-BERCZELI 1961. A vidéki színészi karrier első állomása a cédulahordói (mindenesi, „kisinasi”) munkakör volt, amely a megélhetéshez is kevés jövedelmet biztosított. Azután a segédszínészi, majd színészi, végül a főszerepeket játszó színészi állomás következett. A legjobb színészeket időről időre a pesti Nemzeti Színház igyekezett elcsábítani, amely vidékről biztosította utánpótlását. Mivel a vidéki színpad más játékstílust követelt, a legtehetségesebb színészek sokszor nem érezték jól magukat a Nemzetiben, ezért visszatértek a nagyobb vidéki társulatokhoz. A színészmesterség karrier-állomásai hasonlítottak a céhes iparos-karrierhez (inas-legény-mester).-34-