Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Szüleim ezüstlakodalma, Sári és Flóra esküvője

kocsinak az ő fogatát, meg Freystaedter Jenő is. De [ami] a díszítést illeti, igen messze felülmúlta Freystaedter kocsija599 a püspökét, talán Pestről, vagy Bécsből hozatta a virágokat és a kertészt, még a kocsinak, még a huszárnak a kabátja ujja végén is mirtuszkoszorú, csokor volt, nem csak a kalapjukon.

Rettenetes megrökönyödést szült a családban, hogy most mi lesz? De apám igen könnyen és azonnal végét vetett a kérdésnek kijelentvén:

— Sári és Jóska a püspök kocsiján fognak menni. — Megkapta a kérdést, hogy a másik menyasszony-kocsin ki fog menni. Arra is megvolt [a válasza], de hogy kiket mondott, arra már nem emlékezem, de mindenki helyesnek találta, és meg volt oldva a nagy probléma.

Ezek a négyes fogatok úgynevezett nagy „Landauer” kocsik voltak, remekül festettek, és nagyon szépen lehetett [őket] díszíteni. De fehér mirtusszal persze csak a menyasszonyi kocsit. A többi is virágozva volt, kocsi, ló, szerszám, ostor, kocsis és inas, de egy sem fehérrel, mint a menyasszonyi fogat.

Utólag szegény anyám okolta magát, hogy olyan nagy és fényes ezüstlakodalmat tartottak maguknak. Többször hallottam tőle, hogy addig mindig felfelé ívelt az életük pályája, akkor megállott és későbben csak a bajok és csapások sorozata következett. Bevezetésül apám betegsége, majd a halála. Azt gondolom, hogy ez az elképzelés csak az ő érzékeny lelkületének volt a terméke, de többször hallottam tőle, hogy a sors ekkor irigyelte meg tőlük az ő boldogságukat. Én nem vagyok babonás, de az bizonyos, hogy ennek a hatása alatt fújtam le annak idején minden családi ünneplést, mikor az én és Pőrém 25 éves házassági évfordulóm bekövetkezett.

599 Freystädtler Jenő egyik költséges szenvedéje a lótartás és hintózás volt, több elegáns, királyi hintóhoz hasonló díszes hintája volt.

♦ 307 ♦