Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Nagyapám, Véghely Imre és családja

[ahhoz] az anyjának, Pázmándy Karolinának teljes asszonyi furfangját kellett elővenni.156

így azután hamarosan egy pár lettek, Székesfehérváron 1867. november 21-én volt az esküvőjük. Apámnak Pázmándy Lajos, Komárom vármegye alispánja, anyámnak pedig Kenessey Kálmán, Fehérmegye157 IL-d alispánja volt a násznagya. Mindig hallottam elbeszélni, hogy azon Véghely András-féle esküvőn, ahol megismerték egymást a szüleim, rögtön egymásba is szerettek. Ezt könnyű is elképzelni, mert anyám híres szépség volt, apám pedig, akit szintén szép férfinak tartottak, azon kívül valami különlegesen elbájoló modorú ember volt, olyan előadó-képességgel, ami csak a kiválasztottaknak adatik meg, és még ezen felül vidám, víg kedélyű, a humort és hecceket kedvelő, és csináló férfiú volt.

[Nagyapám, Véghely Imre és családja]

De most nézzünk be abba a szülői házba, honnan édesapám származott. Véghely Imre, mint az apja, öregapja s a többi ősei, hogy hol születtek, azt pontosan azért nem lehet megmondani, mert Veszprémben az ellenreformáció megindítása óta református egyházközséget nem engedélyeztek, így a születési, esküvői és temetési anyakönyvezést a környékbeli református községekben végezték, bárhol születtek, esküdtek, vagy haltak meg.158 Egyszóval Véghely Imre születhetett Veszprémben is, de az bizonyos, hogy a szentkirályszabadjai református anyakönyvben

is élt, amely a győri Hets családdal tartott rokonságot, mindkettő fakereskedéssel foglalkozott.

156 Pázmándy Karolina óvatosságát az is indokolta, hogy a Véghely-rokonságban a 19. század második felében több vegyesházasságot kötöttek.

157 Helyesen: Fejér megye

158 A veszprémi reformátusok szabad vallásgyakorlata 1716-ban szűnt meg, ezt követően a szomszédos református falvakba jártak istentiszteletre, ezekben anyakönyvezték őket. HORNIG 1912. 60., HUDI 2002. 166-167.

♦ 94 ♦