Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Testvéreimről; Sarolta nővérem
taltam, hanem később hol viccesen, hol komolyan hallottam elbeszélni. Tizenegy éves sem voltam, mikor Sári esküvője volt, úgy hogy gyermekkori emlékeim már inkább az ő asszonykorához fűződnek. Arra jól emlékezem, hogy mikor az ő kedvéért nagy házi bált adtak a szüleim, szupé után egyszer csak teljesen más ütemű zenébe kezdett a cigány, a táncolok megálltak, majd félreálltak, mert az öreg Kenessey Károly122 megyei tiszti főügyész, vállig érő fehér hajú öregúr Sári nővéremet hívta el táncolni, és valami előttem ismeretlen táncot lejtettek régi magyar dallamra. Igen nagy tapsot kaptak a tánc után. Érdekes kép is volt a szép ősz öreg úr és a cca.12316 éves fiatal, feslésnek induló, rózsaszerű üde leány, amint hol kézen fogva, hol szólóba [n], hol összefogódzva táncoltak. Még egyszer láttam életemben ezt a táncot Budapesten a Nemzeti Színházban Ujházy Edétől124 táncolni, mikor, mint elsőéves technikus, a „Peleskei nótárius” című darabot néztem meg, a pusztai jelenetben táncolták. Ott is a táncot csak egy pár járta. Sárival kapcsolatban Jóskáról125 is meg kell emlékeznem, mint családtagról. Nékem mindig úgy tűnt fel kis gyermekkorom óta, mintha bent lett volna eleitől fogva családunkban. Az igaz, hogy rokoni szálak fűzték össze Jóska édesapját az én apámmal, ezt a rokonságot tartották is, de amit én már láttam, az nem rokoni viszony volt, hanem 122 Kenessey Károly Veszprém vármegyei tiszti főügyésze 1867-től különböző beosztásokban szolgálta a megyét. Főügyészi szolgálataiért Ferenc József 1895. október 11-én királyi tanácsosi címet adományozott számára. 1896. június 18-án, 73 évesen hunyt el Veszprémben, az Alsóvárosi temetőben temették a református egyház szertartásai szerint. - MNL K 19. Királyi könyvek, 69. kötet, 709-710., Kenessey Károly. = PL 23 (1896) 25. sz. (június 21.) 3. 123 circa (latin) = körülbelül 124 Újházy Ede (Debrecen, 1841. január 28. - Budapest, 1915. november 5.) színész, jellemkomikus, a realista színjátszás egyik úttörője. Az Újházi tyúkhúsleves névadója. A Peleskei nótárius Gaál József népszerű népszínműve volt (1838), melyet a fővárosi és vidéki színházakban a reformkorban és a polgári korban is gyakran játszottak. Gaál tündérbohózatát 1848-ig a fővárosban 43 alkalommal adták elő. A darabot a kiegyezés után kétszer is újra kiadták (1874,1881). - SZINNYEI1894. HL 901-905., KERÉNYI1990. 273., GAJDÓ 2001. 201., 264., 275., 277. 282. 561. 123 Dr. Cseresnyés József orvosról ♦ 73 ♦
