Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Testvéreimről: Kálmán bátyám

komoly eseteit előtte és a családban mindig felszínen tartotta és közis­mertté tette. De ő ezt sohasem vette rossz néven. Zokszó nélkül tűrte min­dig, semmiből sem csinált esetet. Ezeket Jóska sógor alaptermészete110 ve­lejárójának tekintette és változatlanul szerette. Később én is a nyakára nőttem. Sokszor nem tartotta be a nagy korkü­lönbséget, de ez sem változtatott testvéri érzésén és szeretetén. Sőt, ő segí­tett ahhoz, hogy komázzak vele, mert ő igyekezett a nagy korkülönbség válaszfalait mielőbb lebontani. Ami diplomás mérnök koromban teljes egészében be is következett. Kálmán ezen alaptermészetéből nekem nagy hasznom lett, mert Kálmán korabeli fiú több volt a rokonságban, és mivel Kálmán sem sajnált le fiatal korom dacára, a többi is akceptált kortársának és így sohasem voltam korom miatt háttérbe szorítva. Még csak azt említem meg, hogy hogyan111 jutott a bátyám a Kálmán névhez, mert ez eddig sohasem volt [sem] a Véghely, sem pedig a Molnár családban. Mivel112 apám igen lelkes Tisza Kálmán-balközép-politikus volt, az 1867-es kiegyezés után oly magas fokon volt a politizálás Magyar­­országon, hogy a születés előtt a fiatalok megállapodtak abban, hogy ha fiú lesz az első gyermek, akkor a pártvezér neve után Kálmánra fogják keresztelni. Ezt többször hallottam elmesélni.113 megyei orvosszövetségnek, a veszprémi Nemzeti Kaszinónak, főgondnoka a veszprémi református egyházközségnek, világi tanácsbírája a veszprémi egyházmegyének, világi képviselője a Dunántúli Református Egyházkerületnek. A veszprémi Alsóvárosi temető­ben nyugszik. - Magyar Országos Tudósító 18 (1936) 48. sz. (február 27.) 1., DREL I.i.a. 11/1945. (október 25.) közgy. sz. (püspöki jelentés, 18. o.), VARGA 2009. 127-128. (A lexi­kon adatait pontosítottuk). 110 A kéziratban: alaptermészetének, javítottuk. 111A kéziratban: úgy, javítottuk. 112 A kéziratban előtte: hogy, töröltük. 113 Tisza Kálmán (Geszt, 1830. december 16. - Bp., 1902. március 23.) nagybirtokos, miniszter, miniszterelnök. 1861-től a határozati párt elnöke, 1867-től a balközép alapító elnöke és pártvezére, 1875-től a Szabadelvű Párt alapító pártvezére. 1875-1890 között mi­niszterelnök. 1881-től az MTA igazgatója, 1888-tól tiszteleti tagja. BÖLÖNY1987. 85., 378. ♦ 69 ♦

Next

/
Thumbnails
Contents