Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Testvéreimről: Kálmán bátyám

egy sastollat, írótollnak megcsinálva, erre is az Eiffel-torony volt rányomva arannyal. Ezt meg édesapám kapta tőle.

Kálmán kisebb testvéreivel szeretett heccelődni, birokra kelni, stb. de ha bajban voltak, mindig a legjobban ő drukkolt értünk. Apám halála után a nevelésben és tanácsadásokban is segítségére volt anyánknak. Anyánk vagyoni dolgokban is, mint pénzbeszedőt, felhasználta, de beleszólni azért nem hagyta. Talán jobb is volt.

A veszprémi ifjúság között vezérszerepet töltött be. Különleges és elkényeztetett helyzete volt. Talán ez is volt az oka, hogy házasságra nem gondolt. Ami azután szegény anyánknak nagy gondot okozott. Valósággal ambicionálta, hogy Kálmán megnősüljön, folyton feleséget keresett néki. Mentül jobban múlt az idő Kálmán feje felett, annál nagyobb hévvel hajtotta fel a feleség-jelölteket, de mindez hidegen hagyta Kálmánt. Pedig érdekelve vagy lekötve sehol sem volt. A feleség keresésébe azután anyám barátnéi is közreműködtek, különösen Dalmadyné és Guothné. De mindez csütörtököt mondott. Egyszer azután elkapta a gépszíj Kálmánt. Beleszeretett Csaby Juliskába. A veszprémi államépítészeti hivatal akkori vezetőjének95 a lányába, aki egyúttal Vogronics kanonok96 unokahúga volt. Nagy volt az öröm az egész vonalon — akkor én már technikus voltam — csak édesanyának nem tetszett, hogy katolikus lesz a menye és a nászasszonya meg olyan bigott nő, ami Veszprémben közbeszéd tárgya volt. Amikor az eljegyzés ki volt tűzve, a házasság felbomlott

95 Csabrendeki Csaby Andor főmérnököt 1897 őszén Esztergomból helyezték át az államépítészeti hivatal vezetésére Veszprémbe, miután a korábbi hivatalfőnököt, Kruspér Pál főmérnököt Veszprémből Szegedre helyezték. - Áthelyezés. = PL 24 (1897) 40. sz. (október 3.) 7.

96 Vépi Vogronics Antal (Szabás, 1817. január 12. - Veszprém, 1902. április 19.) esperes, kanonok. A filozófiát Pécsett, a teológiát Veszprémben végezte, 1840-ben szentelték pappá. Zala és Somogy megyében több helyen káplánkodott, 1849-től plébános Osztopánban, 1855-től Miháldon, 1860-tól Marcaliban. 1858-tól a csurgói kerület esperese, 1860-tól a segesdi kerület helyettes esperese. 1878-tól veszprémi kanonok, 1896-tól éneklőkanonok. 1885-től a Dávid Árvaház főigazgatója. Szinte teljes vagyonát jótékony célokra fordította. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik. Vö. PFEIFFER 1987. 221.

♦ 63 ♦