Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Testvéreimről: Kálmán bátyám

4. kép

Véghely Kálmán arcképe (1893) (LDM Fotógyűjtemény, 69.3496)

[Testvéreimről: Kálmán bátyám]

Hogy [a] családi körre rá térjek, a testvéreimről akarok most megemlékezni.

Kálmán bátyám volt a legidősebb testvérem. A szüleinek elsőszülött gyermeke.85 Nagy korkülönbség volt közöttünk, 14 év. Ő már kikerült a gyermekszobából akkorra, amelyik időre én visszaemlékezem. De azért ő kapott ki közülünk az édesanyámtól legtöbbször a velünk folytatott játékért. Szeretett velünk játszani, amikor otthon volt, folyton vagy egyikünkkel, vagy másikunkkal mókázott, csipkedett, stb. — persze sikogatás, kiabálás, veszekedés volt a vége. Szerette, ha visszacsipkedjük. Mi ezt tettük is nagy élvezettel, mert a duellumokért86 mindig ő kapott ki anyánktól. Lehet, hogy ez volt az igazságos is, mert rendesen ő kezdte, meg ő volt az erősebb, meg amit folyton hangoztatott is anyánk, hogy „neked lehetne több eszed”.

Ő nevezett el engem „Lüllő”-nek. Ez a kis butusnak egy gyengédebb kifejezője volt. Lehet, hogy megérdemeltem az elnevezést, testvéreim

85 Véghely Kálmán 1868. augusztus 18-án született, augusztus 29-én keresztelték. A keresztelőn 28 keresztszülő vett részt a rokonságból és a baráti körből. Veszprémi református vegyes anyakönyv 1862-1895. MNL Mikrofilmtár, A 1657 d.

86 duellum (latin) = párbaj

♦ 53 ♦