Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Húsvéti cecei kirándulások

[Húsvéti cecei kirándulások]

Gyermekkoromnak igen kellemes emléke [i] a cecei húsvéti kirándulások. Nemcsak azért, mert Lajos bácsi ilyenkorra oda gyűjtötte össze a rokonságot, hanem Lajos bácsi olyan leleményesen tudta a gyerekseregnek a hecceket, vicceket rendezni, hogy igazán mindenki jól érezte ott magát. Azt hiszem, hogy már ősz óta gyűjtötte a terveket, hogy melyik gyerekkel mit fog csinálni. Hetedikes gimnazista koromba[n] voltam ilyenen utoljára, nyolcadikos koromban nem mehet[t]em el, mert vállaltam, hogy a VlII.-osok részéről a történelmi pályamunkát én dolgozom ki és anonim pályázom a kitűzött díjra, amit meg is nyertem, de csak a húsvéti szünidő állott e célra rendelkezésemre. Amikor meg technikus lettem, Eszti néni meghalt, és azt hiszem, ez volt az oka annak, hogy a cecei húsvéti összeszaladások elmaradtak.

Sokszor egész szüreti mulatságszerűleg voltunk elhelyezve, annyian voltunk. De azt is olyan ügyesen csinálták, hogy a szobákat nem családonként osztották ki, hanem korosztályok szerint voltak összegyűjtve a fiúk is, és a lányok is, külön-külön szobákba. Már ezek az elhelyezések sok szórakozást nyújtottak. Amikor hidegebb időjárású húsvét volt, fűteni kellett, a fűtőanyag a kukoricacsutka volt. Egy szobába 6-8 fiú volt elhelyezve, a szomszéd szobába 5-6 idősebb fiú. Amint a lámpát leoltották, a sötétben megindult a kukoricacsutka-harc. Eleinte a szobába[n] dobáltuk egymást a sötétbe[n] csak úgy találomra, és a koppanásból hallottuk a találat eredményét. Volt azután kacagás, ha feljajdulás is kísérte a koppanást és utána csutkazápor hullott a félj aj dúló felé. Később meg egész harcászati taktikával egyik szoba ment a sötétbe [n] a másik szoba lakói ellen. Ezek voltak az igazán nagy heccek. Az öregeknek kellett mindig ezeket a csatákat leállítani, mert különben reggelig elhajigáztunk volna.

♦ 398 ♦