Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Balatoni kirándulások
7 !■■■ MHIIB1—■I—IMWIIIII'IIIIIHilllil—II—IMUHHIHW— —MIW mmmmaasam — Na, nekem elég, megyek Lajos bácsihoz kifizettetni magamat. — Ez valamennyiünkre, mint vezényszó hatott, és mentünk minden a pénzünkért. Azt természetesnek találtuk, hogy Lajos bácsi azt mondta: — No, jól van, hívjátok ide Eszti nénéteket —, mert hiszen ilyen nagy leszámolást ellenőrzés nélkül nem is képzeltünk. De elállóit a lélegzetünk, mikor azt mondta azután néki, hogy — Nézd meg, angyalom, hogy van-e még a szobámban légy. — Eszti néni hamarosan visszajött és mondja, hogy — Még a plafonon van egypár! — No, hát akkor mit akartok, hiszen úgy állt az alku, hogy minden légy egy krajcár. Csak akkor minden legyet kifogjatok795. — No, erre azután olyan zsivaj, lárma tört ki, hogy még a harmadik határban is lehetett hallani. A gyereksereg nem hagyta magát. Röpködtek az érvek, Lajos bácsi replikázott, próbált sziklaszilárd maradni, de mi sem tágítottunk, míg azután Eszti néni közvetítése alapján kiegyeztünk. Mindegyikünk kapott tőle — függetlenül a vadászzsákmány mennyiségétől796 — 20 krajcárt. Nagy volt persze a röhögés évekig Lajos bácsinak ezen a jól sikerült viccén. Molnár Imrének a krajcároskodására, mondhatnám smucigoskodására az is jó jellemző eset volt, ami797 már kamaszkorában történt meg. Néki vadászpuskája, nékünk csónakunk volt. Hogy magát produkálhassa, rábeszélt bennünket szárcsára vadászni. A szárcsa vagy búvár igen mulatságos állat, soká tud a víz alatt maradni, evezős koromban sokat üldöztük őket a Balatonon: 4-en jól megmarkoltuk az evezőt és mentünk utána, hogy a lapáttal agyonverjük, de lebukott. Akkor leállítottuk a csónakot, és lestünk minden felé, hogy hol bukkanik fel. Amint megpillantottuk, hajrá utána! Akárhányszor órákig elszórakoztunk így, 795 A kéziratban: kifogtatok, javítottuk. 796 A kéziratban: mennyiségére, javítottuk. 797 A kéziratban: aki, javítottuk. ♦ 386 ♦
