Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Balatoni kirándulások

— Idesapám, mind eltátja a száját.

— Bizonyára szomjasak, én miattam mind el is, szomjan dögölhet, egy koronát kapok tőled mindegyik dög után, és sokkal nagyobbakat tudok egy koronáért Vörösberényben venni. — Imrének sem kellett több, csak a csirkéket figyelte, idegesen mondta be a tapasztalatait, mikor Lajos bácsi nagy nyugalommal válaszolt, de úgy, hogy Imre izgalmát mindig ébren tartsa. Míg végre elértek Küngösre, hol mindig Kenessey Zoltánéknál etettek, itattak, pihentek és az utasok ebédeltek.

Itt azután az előre kioktatott kocsis azt a javaslatot tette Imrének792, hogy engedje ki a csirkéket a kasból, hadd mozogjanak egy kicsit, akkor jobban esznek is, és isznak is, és azután jobban fogják bírni. Imre ezt bölcs tanácsnak vélte és szabadon engedte a csirkéket. Ez alkalommal azután sem nem pihent, sem nem ebédelt Küngösön szegény Imre, mert az egész ideje azzal telt el, hogy a csirkéket összefogja. Még az ő saját állítása szerint is az utolsó kettőnek a megfogása került a legtöbb fáradtságába. És még neki kellett az apját kérni, hogy ne induljanak olyan hamar az utat folytatni tovább, mikor mindenfélekép [p]en ő vágyott mielőbb Almádiba lenni. Persze, azután évekig hecceltük ezzel a csirkebiztosítási üzletével.

De azon ma is csodálkozom, hogy valamennyien tudtuk rokon gyerekek azt a választási gúny dalt, amit Béla bácsi ellenpártja talált ki, hogy:

„Nem kell nékünk német követ, sz...k néki, jövet-menet.”

Előtte793 és hozzátartozói előtt sohasem énekeltük. Ennek a története meg az volt, hogy amikor már többszöri próbálkozás után a képviselőházba nem tudott bejutni, választási trükkhöz folyamodott. (Nem tudom, ki ugratta be, de az apám erről nem tudott.) Az öreg 1848-as

792 A kéziratban ezelőtt: az, töröltük.

793 A kéziratban előtte: És, töröltük.

♦ 384 ♦