Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Almádi fürdőzések

Szász Margit egész fiatalasszony volt. Úgy látszik, abban állapodtak meg az urával, hogy minden nap írnak egymásnak levelet, és a Margit minden nap azzal az ő erdélyi tempós hanghordozással:

— Dezső, te úgyis a postára mész, vidd el magaddal a levelem — nyújtott át egy, az Elemérnek címezett levelet. Amit én ,Jól van” szóval nyugtáztam és előtte zsebre vágtam.

Ez így ment minden nap. Szombaton azután Margit kap Elemértől egy táviratot, hogy

— Ma este a hajóval érkezem. — Persze, az egész család lent volt az esti hajónál, ami különben is divat volt abban az időben. Margit is örült, hogy a fiatal férje soron kívül megérkezik. Este tíz órakor méltóságteljesen megérkezik a Baross-hajó, elsőnek igen izgatottan az Elemér száll ki és rohan a Margithoz, hogy mi baja, ő értelmetlenül néz rá és mondja, hogy semmi, de Elemér szemrehányóan és az izgalmát magyarázólag mondja Margitnak, hogy nem írt néki egy levelet sem. Magát igazolandó Margit rögtön tanúnak engem hívott, hogy

— Ügye, írtam minden nap Elemérnek levelet? — Készségesen mondtam, hogy — Igen, írt — sőt, a zsebemből kihúztam 4 vagy 5 levelet és átadtam Elemérnek:

— Itt vannak, nesze. — És Margit hanghordozását utánozva mondtam, hogy:

— Margit kizárólag arra kért, hogy „vigyem el magammal a postára”, amit természetesen mindig készséggel meg is tettem.

Volt általános nagy röhögés, de végeredményben a két érdekelt fél is örült, mert — hát Elemér egy kis izgalom árán is, de — így jutott742 egy rendkívüli vikkendhez. Azért ilyen vicceket is csináltunk.

A még régebbi időből, amikor még Kálmán volt jogász, és ő és kortársai kamaszkodtak743 Almádiba[n], akkor járt oda egy vándor borbély. Mint kis gyerek, emlékezem rá, hogy hogyan nézett ki. Sokat emlegették,

742 A kéziratban: jutottak, javítottuk.

743 Értsd: kamaszodtak

♦ 368 ♦