Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Almádi fürdőzések

Ott lélegzet visszafojtva legalább 200 ember figyelte a jóembert, de egy sem akadt közöttük, aki a vízbe vezető lépcső hamisságára figyelmeztette volna. Pár pillanat múlva magam is láttam, amint a nagy testével beleveszekedett. A víz ott nem volt mély, hamarosan feljött a víz alól és 200 ember röhögésére ő sem tehetett mást, mint jót nevetett az eseten. A vízbemenés gondját a hamis lépcső elvette róla az bizonyos. „Sokoró” mentségére legyen mondva, nem csoda, hogy ehhez a lépcsőhöz ment, mert a többi lépcsőknél 10-20 egyén tolongott, ennél a hibás lépcsőnél meg nem volt senki. így természetes, hogy ezt választotta, a nagy testének ott volt férőhelye.

Azt hiszem, hogy nem „Sokoró” esete volt itt az egyedüli, de dr. Óvári azért meg nem csináltatta volna, mert már állott az „új fürdő” — persze az ő villája alatt.700

Ez a Pósa Endre különben eredeti ember volt. Kelemen Imre701 [úrral], egy veszprémi fűszerkereskedővel együtt azt képzelték, hogy ők dirigálják az egész világot. Engem különben mind a ketten szerettek, sokba vették, hogy amikor alkalmam volt, akkor mindig eldiskuráltam velük. Kelemen Imre az első világháború után cigaretta- és dohánynemüvel is ellátott, mert nagy trafikos is volt. Ez abban az időben igen nagy dolog

7°o a régi fürdő 1926-ig, lebontásáig működött, a fövenyfürdőt 1922-ben adták át, a későbbiekben kibővitették. SCHILDMAYER 2003. 4.

701 Kelemen Imre (Öcs, i860, május 2. - Veszprém, 1936. január 24.) veszprémi református kereskedő. Balatonfüreden tanulta a kereskedői szakmát, Enyingen, majd Balatonszabadiban dolgozott, 1892-ben költözött Veszprémbe, ahol fűszerkereskedést nyitott. 1908-ban vásárolta meg a Wurda-féle házat, amelyet felújított, s július í-jétől ebben működtette fűszer- és csemegekereskedését, dohány nagykereskedését. A városi közéletnek aktív tagja volt. Részt vett a Veszprémi Kereskedelmi Társulat, a városi és megyei közgyűlés munkájában. A győri kereskedelmi és iparkamara 1907-től a Veszprém megyei ipartanács tagjává nevezte ki. A református egyházközségnek presbitere, majd hosszabb ideig gondoka volt. Működését Horthy kormányzó 1927-ben kitüntetéssel ismerte el. Felesége Juhász Zsuzsanna, házasságukból több gyermek született, de csak Imre fia érte meg a felnőttkort. - Üt az óra. = VE 1 (1906) 11. sz. (december 16.) 5., Ipartanácsi tagok. = VE 2 (1907) 44. sz. (november 2.) 3., Gyászhír. = VE 3 (1908) 34. sz. (augusztus 22.) 3-4., Halálozás. = PH 33 (1936) 5. sz. (február 1.) 3., VARGA 2014. 517.

♦ 354 ♦