Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Kedves helyünk, Almádi

Cseresnyés Józsi csecsemő volt 1894 nyarán, egy nagydarab bakonyi sváb lány a szoptatós dajkája. Akkor már sok szép díszfája, cserjéje, virágja volt az apámnak. Igen gondozott, amellett igen szép kiállítású volt a kertje. A növényei mind a földbe szúrt táblán felírt latin és magyar nevükkel voltak ellátva. (Fémlap fehér alap, fekete betűk).

Ebben az évben virágzásra és gyümölcshozásra fejlődött egy furcsa levelű piramidális alakú díszfája. Az658 apám az ebédnél többször figyelmeztette az összes família-tagokat és a portán lakókat, hogy az nem élvezhető gyümölcs, csak nagyon szép, olyan, mint a kiállításba való óriás lila ringló, de az íze nem jó, és olyan hatása van, mint a ricinusolajnak. Egyszer azután eltűnt a fáról 3 db termés. Apám kérdezte, melyikünk ette meg. Valamennyien tagadó választ adtunk, de a Sári elkezdett nevetni, hát akkor az ő sváb dajkája azért volt már vagy 10-szer a closetten, és mindig futva megy és panaszkodik, hogy mindig alig tudja elérni az ülőkéjét. De később nem nevetett, mert alig tudták elállítani a hasmenését és féltek, hogy a Józsi gyerek is megérzi. Ő nem értette meg, de a sváb dajka az óva intést úgy értelmezte, hogy csak mondják hozzá a mesét, hogy megmaradjon az uraknak. Hát a ravaszságára és torkosságára ez esetben ráfizetett, de mi gyerekek ezután már csak „fosató szilvafának” hívtuk apám díszfáját.

Hogy mindjárt a gyümölcsfáknál maradjunk, volt lent a szilvásban és a hinta között egy ferde növésű körtefa, ami úgy 35-410 hajlással nőtt ki a földből és emiatt még a legkisebb gyerek is fel tudott rá mászni. Ez a körtefa kétféle gyümölcsöt termett, kétféle fajta körte volt bele szemezve. Az alakja, illetve a könnyű mászhatósága miatt ennek a fának egyik fajta gyümölcséből sem láttak659 egy szemet sem szüléink, mert azok már éretlen, vagy félérett korukban eltűntek a fáról. Egyszer azután, amikor már nagyobbacskák voltunk, és apám az anyámmal a kert

6ss A kéziratban előtte: és, töröltük. 659 A kéziratban: láttuk, javítottuk.

♦ 338 ♦