Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Kedves helyünk, Almádi

[Kedves helyünk, Almádi]

Az bizonyos, hogy kedves helye volt Almádi. Azt magam is láttam, hogy mily szeretettel csüngött minden virágján, bokrán, cserjéjén. Ha meg értékesebb emberen észrevette, hogy szeretne ott letelepedni, annak a kezére járt, stb., hogy mielőbb almádi birtokos lehessen. Segítette mindenben. De az ott nyaralókat is szerette, és mindenben segítette. Közben meg Veszprémből a jobb iparosokat, tisztviselő embereket szépen almádi telek-, majd villa-tulajdonosokká tette. Emiatt azután Almádi igen gyorsan fejlődött. Almádit nem az odavitt nagytőke által alkotott szállodák, idegenforgalom, stb. tette naggyá, hanem a szerényebb középosztály maga alkotta magának igen gyors tempóban.

Az is nagy erőssége volt édesapámnak, hogy ügyesen hagyott másokat dolgozni. Óvári Ferkót a Fürdő rt. és a társadalmi élet vezetése terén, Brenner Lőrinc653 veszprémi építőmestert a telekrendezések, fürdőház rendben tartása terén. Joó János654 vörösberényi plébánost az őszi, téli és

653 Brenner Lőrinc veszprémi építőmester, később cementgyáros, balatonalmádi szőlő- és villabirtokos, az almádi fürdő fejlesztője. A veszprémi káptalan, mint földtulajdonos engedélyével a Balaton-parton 1877-ben épített fürdőházat, amely 1926-ig, lebontásáig egyik strandja volt Balatonalmádinak. Az 1884-ben alakult Almádi-i Fürdő Részvénytársaság elnöke, cégvezetője volt. E minőségében irányította a fürdőhelyi beruházásokat, a villa- és bérház-építkezéseket, így többek közt az almádi katolikus kápolna közadakozásból való építését. 1874-től bizonyíthatóan a Veszprémi Vármegyei Törvényhatósági Közgyűlés tagja. 1877-ben Veszprém városi közgyám. 1890-től a Veszprémi Ipartestület alelnöke. 1896-1898 között Veszprém vármegye ipartanácsának tagja. - Veszprém megye bizottságának... = PL 1 (1874) 32. sz. (december 16.) 297., Veszprém városának árvaügye. = VMHHK 4 (1878) 25. sz. (június 23.) 2., Czégek kézikönyve. Bp., 1887. 5., V. FODOR 1986. 532., 1989. 22., SCFULMDMAYER 1995. 465-467., 469., 472., 474-475., 478., 495-, 497-, SCHILDMAYER 2003b. 4.

654 Joó János (Buzsák, 1839. november 25. - Buzsák, 1917. augusztus 26.) plébános, szentszéki ülnök. A gimnázium alsó négy osztályát Keszthelyen, a felsőket Győrött, illetve Pécsett végezte. 1863-ban került a veszprémi szemináriumba, 1867-ben szentelték fel. 1867-1891 között káplánként Szentbékállán, Tótszentpálon, Tapolcán, Lepsényben szolgált. Vörösberényben 1891-től adminisztrátor, 1894-1914 között vörösberényi plébános. 1914-ben nyugalomba vonult. A vörösberényiek emlékezetében a Kneipp-kúra lelkes

♦ 336 ♦