Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Apám szerénysége, törvénytisztelete

Szerette a vicceket, hecceket, a jókedvű cselekedeteket, rengeteg kis históriát hallottam róla elmesélni, amelyeknek vagy rendezője, vagy kárvallottja volt. Csinálta is a tréfákat, de jókedvvel tűrte is, hogy vele tréfákat csináljanak. Halála után ilyenek is, mint kedves visszaemlékezések jelentek meg a pesti napilapokban. Ami feltétlenül annak a jele, hogy személyével kapcsolatban sokat emlegették a humoros eseteit, amiket halála után felelevenítettek. Gondosan őriztem egy vicces particédulát is, amit Veszprémben a barátai készítettek róla, amikor még 30-35 éves volt. A particédula gyűjteményébe ügyesen becsempészték, amelyben az oklevelek, könyvek meghívók, házassági és gyászjelentések, stb. gyűjtésében korán elhalt barátjuk szomorú kimúlását jelentik a barátai.

Hogy színes, virágos és vidám kedélye volt, nagyban hozzájárulhatott ahhoz, hogy — különösen a fiatal korára eső — választási vereségei sohasem kedvetlenítették el. Mert ilyenek is voltak. Hiszen kétszer, vagy háromszor volt képviselőjelölt és egyszer sem került be a parlamentbe. Úgy tudom, hogy Eötvös Károly volt az ellenfele. Eötvös akkor a kormánypárton volt, apám meg ellenzéki jelölt. Azt is hallottam, hogy Eötvös győzelme érdekében csatolták el Veszprémtől a Vámos és Szentkirályszabadja községeket a vázsonyi kerülethez. Lehet, hogy így volt; ha552 a jó Isten még életet és erőt ad, majd utána nézek Veszprémben. De azt gyakran hallottam, hogy képviselő-választásokkor, mikor még nem a megyeházán laktunk, a lakása ablakai mindig áldozatul estek a politikai küzdelmeknek. De ezt is a családban, mint derűs esetet, és nem mint tragédiát hallottam elmesélni. 652

652 A kéziratban előtte: majd, töröltük.

♦ 334 ♦