Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Apám szerénysége, törvénytisztelete

valahogy lelepleződtem, hogy kinek vagyok a fia. Erre valamelyik részeg kortes vagy választott felkapott, borgőzös, rekedt hangon leleplezett, hogy ki vagyok, és megcsókolt, erre kézről-kézre adtak, és soha annyi részeg ember nem csókolt meg, mint akkor, míg végre egy józanabb belátáséi paraszt kimentett a szerető karmaik közül, de persze azért a mentőmnek a csókjait is végig kellett szenvednem.

[Apám szerénysége, törvénytisztelete]

De ez a tömjénezés, ünneplés, választási és egyéb győzelmek, elismerések azonban egy pillanatra sem vették el tiszta látását, jellemére sem hatottak semmit, szerény maradt továbbra is, de olyan szerény, aki a szerénységet büszkén, mint ékességet hordta. Tudatosan volt szerény és megelégedett. Erre jó példa az, amit Haypál Benőtől hallottam, [a] ki elmondta megismerkedését vele. Vőlegény volt és a menyasszonya és családja nagyon kioktatták, hogy dicsérje apámnak Almádit, mert az a gyengéje, szereti, ha másoknak is tetszik. Erre, amikor Almádiban áthozták hozzánk, és bemutatták apámnak, rögtön azon kezdte, hogy hogyan meg van lepve Almáditól, a fekvését, éghajlatát, stb. dicsérte. Ő egy darabig hallgatta, azután megszólalt:

— Tudod, miért nagyszerű hely ez az Almádi, öcsém? — Miért? — kérdezem.

— Azért, mert itt még az alispán is járhat ilyen cipőben — és a lábaira mutatott —, amin egy pár hibás, lyukas cipő volt.

Elszégyenlettem magam, hogy így átlátott a szitán, de viszont én meg egy pillanat alatt megszerettem és csodáltam, hogy ilyen finoman zökkentett a helyes vágányra, mert tényleg, még ma is az a nagy előnye van Almádinak, hogy ott minden [ki] flanc nélkül, szerényen élhet. Azután vitte a társalgást olyan irányban, ami nékem emlékezetessé, és nagy élvezetté tette a bemutatkozó látogatásomat. Ilyen élményt igen sokaktól

♦ 331 ♦