Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Apámmal kapcsolatos történetek; dohányzásom, követválasztási küzdelmek; Kossuth Ferenc követté választása Tapolcán, Szabó Imre megválasztása Veszprémben

Az első óvatlan pillanatban megléptem és felosontam a Jeruzsálemhegyre az apámhoz. Ott ült szegény a nappali szoba díványán a sarokban, búsan, szomorúan. Amikor szeretettel üdvözlöm, fel sem áll, hanem kétségbeesett hangon megszólalt:

— Mit tettél fiam, mit tettél, fiam? - Én gondoltam, hogy az előbbi bevonulásom a vétkem, hát elmondtam néki mindent őszintén úgy, amint volt. Nem tehettem ellene semmit. Nem bűn ez, nem vétek ez, stb. O reményt vesztetten csak legyintett] a kezével, majd a fejéhez emelte kezeit és [azt] mondta, hogy:

— Az alispán úr hajdúja már itt volt, és azt üzente, hogy amint a pap fiam megérkezik, azonnal küldjem hozzá. Hát menj, fiam. — Én örömmel ugrottam fel és nagy önbizalommal mondtam:

— No, hála Isten, így hát megnyugodhatik az édesapám, rendbe hozok én mindjárt mindent, rögtön megyek. El is indultam nagy hetykén, de már az úton azon gondolkoztam, hogy hiszen ez az egész dolog most történt, nem beszéltem meg senkivel. Rögtön az apámékhoz mentem, és már ezalatt az alispán úr hajdúja ott járt. Az apámat teljesen letörve, feldúlt lelki állapotban találtam. Azalatt már ott is voltam a megyeházán, belépek édesapád hivatali szobájába, meglát, erre felugrik az íróasztalától, elkezd engem korholni. Elnevezett mindennek, fattyúnak, és nem tudom még minek, de az bizonyos, hogy soha életemben nem csak, hogy nem senkitől ilyet, de még nem is hallottam. De az bizonyos, hogy nékem az inamba szállt minden bátorságom, a fejemből pedig elröppent minden szép kigondolt mondat a véleményszabadságról, stb., hanem, mint taknyos, szepegő gyerek, vallottam be gyámoltalanságomat, és hogy nem tudtam az ügyesen rendezett erőszak ellen semmit sem tenni.

Erre azután megbocsátott. Azt mondta, hogy így rendben van, most menjek egyenest, azaz apám lakására, és onnan ki ne merjek mozdulni. Maradjak ott, szavazásra ne is gondoljak, csak akkor szavazzak, ha ő jön értem. Dehogy mertem volna én ezek után elhagyni az apám lakását, de ő sem jött értem, így nem is szavaztam. De azért Szabó Imre nyert 15

♦ 327 ♦