Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

A megyeházi alispáni lakásról

gyönyörű mondatot, akkor nyugodott meg, és ekkor csöndben megmagyarázta nekem, hogy ezt nékem el kell felejteni és hogy az mennyire csúnya, kiradírozta a kottából. Talán ha nem veszi annyira a lelkére, hogy én ezt elfelejtsem, soha sem tartottam volna meg ennyire az emlékezetembe [n].

Nagyon jól emlékezem Juliska testvérem betegségére és halálára. Soká volt beteg. Azt hiszem, vesetuberkolózisa volt. Sokat hordták szüleim Budapestre tanárokhoz. Sőt, egyszer több, mint egy hónapig Pesten voltunk vele. Jó anyám a Schön Róza révén bérelt két szoba-konyhás lakást bútorozva a Rákóczi úton (akkor Kerepesi út) a Rókus kórházzal szemben, csak egy kicsit a Kossuth L.[ajos] utca felé és Kovács profeszszor maga kezelte és felügyelte. Rozi, anyám kedvenc szakácsnéja is velünk volt. Ennek a nőnek nem csak mint személyzetnek vette anyám nagy hasznát, mert ilyen szempontból is nagyon értékes volt. Itt is letette a vizsgát: édesanyám valahova meg volt híva és egy konzol tükörnél csinálta a frizuráját, amikor a konzol tükrön álló Makart csokor (abban az időben az nagyon divatos volt) az ugyan csak odatett petróleum-lámpától meggyulladt az ablak függöny. Ez mind48 egy szempillantás alatt történt, de a következő pillanatban már Rozi a földhöz vágta a másfél méter magas Makart csokrot, leszaggatta a függönyöket, a padlón eltaposta és így megmentette a tűzvésztől a lakást és talán bennünk is esetleg könnyen kár eshetett volna, mert dacára, hogy rögtön ablakokat nyitottunk, még is napokig lehetett a tűz, illetve [a] füst szagát érezni.

Juliska nővérem megmentésére szüleim mindent elkövettek, de sajnos ez nem sikerült. Emlékezem rá, hogy Almádiban is és Veszprémben is egy sátort is csináltattak neki, abban extra ágy, felszerelés, stb., ebből azt következtettem, hogy nem csak a tanárokat járták végig, hanem az akkor divatos Kneipp-kúrát és kapcsolt módszereket megpróbálták, mert

“t8 A kéziratban: mint, javítottuk.

♦ 31 ♦