Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Millenáris ünnepségek Veszprémben
képes elfogni. A lapok akkor hónapokon át tele voltak az esettel, többet írtak Kecskeméti Győzőről, mint a legnagyobb értékű feltalálókról, vagy magáról a római pápáról.581 Persze azt is megírták róla, hogy veszprémi diák volt, és így kérdezték az évfolyamtársaim, hogy ismertem-e? — Ismertem-e? A piarista tanáraim rendeletére a vállaimon vittem a vasúti állomástól a gimnáziumig, bele is csíptem a s...be — mondtam én büszkén —, mikor futásból az összes középiskolások elől elvitte az I. díjat ’96-ban! — Volt nagy röhögés, és attól kezdve az egész rajzterem nagy érdeklődéssel drukkolt Kecskemétinek — és nem a rendőrségnek. Amikor azután a nyomozás hónapokig eredménytelen maradt, sokszor mondták technikus társaim, hogy azért az a millenáris tomaverseny egy igazságos dolog volt, hogy Kecskemétinek már akkor megadták futásból az I. díjat, az aranyérmet. Nem is került sohasem elő Kecskeméti Győző. Az bizonyos, hogy szerencsésen átkerült Amerikába, és582 Plosszer Feri takarékpénztári tisztviselőnek megküldte valami 60 korona adósságát. Plosszer Feri fia volt annak a Plosszer káptalani ügyésznek583, kiről Veszprémben a Plosszer sétány van elnevezve. Szegény Plosszer Feri megadta az árát, 581 Kecskeméti Győző budapesti pénztári gyakornokot 1901-ben a belvárosi adóhivatal azzal bízta meg, hogy egy hivatalszolga kíséretében 770.000 koronát vigyen át a központi pénztárba. A gyakornok útközben kivett a táskából 588.000 koronát és megszökött. - Félmilliós sikkasztás a városházán. = Magyar Székesfőváros 4 (1901) 41. sz. (november 17.) 10. Sosem akadtak a sikkasztó nyomára, s olyan rémhírek is terjedtek, hogy meggyilkolták. 582 A kéziratban: hanem, javítottuk. 583 Plosszer István (Nagykanizsa, 1825. október 26. - Veszprém, 1912. szeptember 20.) köz- és váltóügyvéd, káptalani ügyész, Plosszer Ferenc (1815-1877) veszprémi kanonok öccse. 1848/49-ben honvéd őrmester, később ügyvéd Veszprémben (1898-tól rövid ideig Pápán). Az 1845-ben alapított Veszprémi Takarékpénztár igazgatósági tagja, majd igazgatója. Az 1874-ben létesített Veszprémi II., az 1883-ban szervezett Veszprémi III. Segélyegylet titkára. 1882-ben a veszprémi Nemzeti Kaszinó alelnökévé, 1897-ben ügyészévé választották. Nevéhez fűződik az Erzsébet sétány létesítése, amely egy ideig a nevét viselte. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik. - Veszprémből. = PL 9 (1882) 3. sz. (január 15.) 13., Czégek kézikönyve. Szerk.: Battonyai Ödön. Bp., 1887. 592., Bp., 1887., VARGA 2009. 655. ♦ 299 ♦
