Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Újabb gyermekkori történetek; pesti, fehérvári utazások
bizonyosan már otthon van, nem győzött ránk várni és hazament. — Erre azután — ha nem is megnyugodva —, de az egész atyafitábor elindult haza. Az első kérdés a személyzettől az volt, hogy itthon van-e a Lacika? Azok azután elmondták, hogy nem sok időre rá, hogy az urak elmentek a színházba, a Lacika visszajött és lefeküdt. Ott aludt szépen a részére készített ágyban, reggel azután megkérdezték tőle, hogy miért jött el a színházból, hát mondta, hogy — Amint láttam, hogy vihar jön, dörög, villámlik, gondoltam, hogy nem leszek bolond első nap megáztatni az új ruhám, kabátom, kalapom, még a vihar előtt hirtelen haza szaladok. Haza is értem és lefeküdtem. — Volt nagy kacagás a családban, mert hiszen a dörgés-villámlás színpadi produkció volt, amibe a Laci annyira beleélte magát, hogy rögtön az új holmijának megmentésére gondolt. Amikor én ezt a kis történetkét a régi színészek játékára és gondos színpadi kiállításukra vonatkozólag, mint jellemző esetet, elmondtam Császár Imrének545, a Nemzeti Színház örökös tagjának és híres színészének, aki maga is író ember volt, annyira élvezte az esetet, hogy azt mondta, hogy ezt maga valahol majd megírja, vagy valami jó tollú emberrel megíratja. De egyik évben sem voltunk annyiszor Budapesten, mint 1896-ban, az ezredéves, vagy — mint akkor mondták — a millenáris év, vagy millenáris kiállítás alkalmából. A kiállítás május elején kezdődött. Azt megelőzően már apámnak sokszor kellett felmenni Budapestre, és hacsak lehetett, a famíliáját is magával vitte. Azon kívül béreltek a szüleim 545 Császár Imre (Kaposvár, 1864. augusztus 27. - Budapest, 1933. szeptember 18.) színész, nagyhatású színiakadémiai tanár, Alszeghy Irma színésznő tanára, majd férje. A Színiakadémia elvégzése (1885) után Kolozsváron, majd Aradon játszott. A Nemzeti Színháznak 1887-től tagja, 1907-től örökös tagja. Szerelmes, bonviván és szalonszerepeket játszott. 1894-től súlyos betegsége miatt elhagyta a pályát és a Színiakadémián tanított. Az akadémia számára írt fontosabb elméleti művei: A művészetről (Bp., 1894), A színész alkotása (Bp., 1897), A színjátszás művészete (Bp., 1909), A színjátszás elmélete (Bp., 1914). - SZÉKELY 1994. 133., GAJDÓ 2001. 42., 45., 52. (fotója 1893-ból), 313., 317., 406. 407. (fotója 1901-ből) 875. ♦ 284 ♦
