Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Újabb gyermekkori történetek; pesti, fehérvári utazások
— De nagyságos asszonyom, egy ilyen jó vevőt, régi kundschaftot539, aki ennyit vesz, csak nem gondolja, hogy kiengedünk vétel nélkül, stb. Ekkor azután kezdődött a nívósabb diskurzus, amire azután már anyám is néha-néha, de ügyesen válaszolt, és a végén mindig, azt lehet mondani, kis eltéréssel anyám akarata teljesült. Bizony, sokszor annyi volt a bevásárolt holmi, hogy az üresen hozott útiláda kevésnek bizonyult. Mi, gyerekek ennek örültünk, mert ilyenkor felvehettük az új téli kabátot, és az [nem] került a ládába, hogy takarékoskodjunk a hellyel. Anyám, hogy ilyen ügyes nagybani bevásárló volt, azt hiszem az volt az oka, hogy az ő gyermekkorában a fehérvári „Dömötör vásárok”-ok540 jó iskola volt néki. Ugyanis az egész Dunántúlnak, de különösen Fejér megyének541 nagy bevásárlási forrása volt, a Dömötöri vásár, több napig tartott és a világon mindent lehetett kapni. Ide hajtották fel a gazdák az eladó állatjaikat, hozták fel a fölös és eladó terményeiket, viszont itt szerezték be a gazdaság műiden szükséges felszerelését, szerszámát, háziszereket és a személyes szükségleteket. Ilyenkor azután megtelt rokonsággal a fehérvári Molnár-ház, és napokig hangos volt a szállóvendégektől. Anyám ezeket a mozgalmas napokat persze nagy övezettel csinálta végig, mint kislány, és ahol lehetett, a nagyoknak és a vidéki rokonoknak a segítségére volt. Egy ilyen dömötöri vásárról hallottam tőle elmesélni a Pesthy Laci bácsi esetét. Pesthy Laci akkor még kis fiú volt, de szemes, jóeszű gyerek. A szüleivel együtt 539 Kundschaft (német) = vevőkör, vevőközönség; itt: ügyfél, vásárló 5“° Székesfehérvár, Fejér megye székhelye, a Dunántúl fontos piacközpontja volt. A Dömötör napi (október 26-i) országos vásárt a XIX. század második felében főként a téli szükségleti cikkek beszerzése, állatok eladása-vétele miatt látogatták, de leányvásárnak is számított. A régi sokadalom hanyatlását „sirató” Székesférvári Friss Újság 1922. október 24-i írása szerint „A régi Dömötör napi vásárok egy hétig tartottak. Nem csak Fejérmegye, hanem az egész Dunántúl népe itt szerezte be szükségletét téli ruhában, télire való zöldségben, dióban, gesztenyében. ”Vö. GELENCSÉR-LUKÁCS 1991. 371-372. A XDÍ-XX. század fordulóján, az első világháború előtt a balkáni országok hadseregei számára száz számra vásároltak lovakat a fehérvári dömötöri vásárokon. LUKACS 1995. 44., 2019. 187-210. A Dömötör-napi vásár 1918 utáni hanyatlásáról: GELENCSÉR 2018. 415-416. 541A kéziratban: fehérmegyének, javítottuk. ♦ 282 ♦
