Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Újabb gyermekkori történetek; pesti, fehérvári utazások

egyidejűleg az ő tudatlanságuk is bebizonyosodott volna, ami mindig kellemetlen. Inkább könnyű szívvel viseltem a hazug, vagy nagyot mondó kritikát, mert mindig tudtam, hogy ez lepattan rólam, csak idő kérdése, hogy ők mikor tudják meg, amit én már korábban tudtam — mint a korona, fillér bevezetését. Mivel ez mindig bekövetkezett — mire a hajam, ami a kopaszodás miatt még megmaradt, megőszült —, elkövetkezett az [az] idő, mikor elismerték nemcsak ismereteimet, hanem jó és önzetlen érzelmeimet is. De hát ez is csak ilyen gyermekkori előzmények után következett be olyan harmonikusan, mint ahogy az bekövetkezett. Sem egyik, sem másik bírálat, vagy felfogás sem hatott rám, sohasem befolyásolta sem tetteimet, sem gondolkozásomat.

Budapestre elég gyakran vittek bennünket a szüléink, igaz, hogy sokszor volt ott dolguk, de nékünk, gyerekeknek, azt lehet mondani, minden ruhaneműt ott szereztek be. Ha534 volt valami kisebb nevezetesség, arra is felvittek bennünket. Például sohasem felejtem el, mint gyereket nagyon foglalkoztattak az indián történetek. Egy ízben535 egy ilyen rézbőrű indián törzs produkálta magát a Városligetben, valami ügyes impresszárió járta végig velük Európát, Budapestre is eljöttek. Rengetegen voltak. Bemutatták harci játékaikat, lovas mutatványaikat, stb. Én igen nagyon élveztem. Nagyon ügyesek voltak. Emlékezem, hogy volt olyan mutatványuk, hogy a lovas lecsúszott a lovának a hasa alá, úgy galoppozott tovább a ló, mintha nem lett volna lovasa, azután újból visszakúszott a ló hátára.

Minden természetesen a nemzeti öltözetükben voltak, tollal díszítve, stb. A mi klímánknak persze ez nem felelt meg, és ezért folyton fáztak

534 A kéziratban előtte: De, töröltük.

533 1886 nyár elején (júniusban és talán július legelején) volt a Városligetben a sziú és dakota indiánok bemutatója és bizonyos Cronau úr etnográfiai gyűjteményének kiállítása, melyet egy külön teremben lehetett megtekinteni. - Z. H. F.: Még egy szó a sioux- és dakota-indiánokról. = Vadász- és Versenylap 30 (1886) 30. sz. (július 8.) 282. A cikkíró szerint az eseményt „a minap” láthatták az érdeklődők. Korábban a szerző a sziú indiánokról írt. - Z. H. F.: A sioux indiánok és lovaik. = Uo. 26. sz. (június 10.) 250.

♦ 279 ♦