Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Kossuth Lajos temetése: nemzeti gyászünnep
minden rétegéből, iparosok, stb., stb., mind-mind képviseltette magát, és koszorút helyeztek Kossuth Lajos koporsójára. Veszprém megye is nagyon kitett magáért. A megyei küldöttség fekete díszmagyarban, gyászba vont megyezászlóval vett részt a temetésen. Minket az édesanyánk már jó pár nappal a temetés előtt felvitt Budapestre, félve, hogy később lehetetlen lesz a vonaton való utazás. Farkas Józsi bácsiékhoz szálltunk, mert akkor lehetetlen lett volna szállodában szobát kapni. Józsi bácsiéknál is jó sokan voltunk szállóvendégek. Hogy kik, arra már nem emlékszem. A Kálvin téren az egyházi épületben laktak, a képviselőház meg a Sándor utca elején volt. Az volt ugyanis a tüntetések központja, és elég közel a lakásunkhoz, úgyhogy minket, kisgyerekeket, nem engedtek514 ki az utcára, csak az ablakban ültünk folyton, és figyeltünk ki az utcára. Csak az ablakban ültünk folyton, és figyeltük az utcaképét. Az ő ablakaik ugyan a Lónyay515 utcára néztek, de azért igen mozgalmas volt, mert lóvasúti végállomás is volt ott, és azon kívül sok lovas és gyalogos rendőr volt ott elrejtve, adandó alkalomkor való bevetésre várva. Nekünk volt mit nézni, azután a nagyobb fiúk és a felnőttek mindig hozták a híreket. Egyszóval: állandó rettegésben és izgalmak között élt a ház. Persze, akkor még nem tudtam megítélni, hogy Janka néni és kislánya az izgalmak nélkül is beijedős természetűek voltak. Azt tudom, hogy anyánk minket délelőtt is, és délután is elvitt, ha nem is messzire, hogy lássuk az utca képét, és fogalmunk legyen a körülöttünk lefolyó eseményekről. Nem is felejtem el soha. Mindig több és több ember [járt] az utcákon, később már a gyalogjárón nem fértek az emberek, hanem a kocsiutakon is azok jártak. Emiatt azután a lóvasutak és villamos nem tudott járni; csengetés, tutulás, kiabálás — kocsin meg egyáltalában nem lehetett közlekedni. 514 A kéziratban: engedték, javítottuk. 515 A kéziratban: Lányai, javítottuk. ♦ 269 ♦
