Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Megyeházi ifjúság, megyebálok, szüleim kapcsolatai

delizsánsz. Amikor a pakolás vége ért, addig az uzsonnaedényeket476 is elmosták, és Dezső bácsi kiadta a jelszót, hogy

— Indulunk Veszprémbe! — Felült a kocsira. Hátul a Juliska néni, Dezső bácsi, közöttük a Sárika, a visszaülésen hagytak egy üres helyet, a másik felére Flórika és Andor, a kocsis mellett a Dezsőké. Amikor már minden fent voltak, az üres visszaülésre mutatva mondta Dezső bácsi:

— Ülj oda fel, Károly, az a te helyed! — azután a kezembe adott egy madárkalitkát, benne volt egy kanári madár, ott volt az etető-itató vályúja, fürdővize stb.

— Ez lesz az első közszolgálatod, ezt a kalitkát hozod Veszprémbe, majd meglátom, mennyire tudsz vigyázni rá, ez megmutatja, milyen ember lesz belőled.

Azt mondta Bibó Károly:

— Nekem sem kellett több, úgy vigyáztam arra a kalitkára, szinte sajnáltam, hogy nem színültig van vízzel a madár itatója, fürdőedénye, hogy lássa az alispán úr — ki szemben ült velem —, hogy milyen pontosan és lelkiismeretesen fogom fel a közszolgálatomat. Nem csöppent volna még akkor sem egy szemernyi víz sem azokból. így adtam át Veszprémben néki a kalitkát.

— Jól van Károly, ember lesz belőled, de mindig vedd komolyan a közszolgálatot, és a mai első közszolgálatodat soha el ne felejtsd! — Nagy büszkén köszöntem meg az elismerő szavakat, nem is tudjátok ti azt — mondta az asztalülőkhöz fordulva — milyen kitüntetés számba ment az, hogy így kezdhettem meg a szolgálatomat.

Látszott rajta, hogy jólesett néki elmondhatni, és hogy így áldozhatott apám emlékének. Valószínűleg a többi megyei úri fiúkat is ehhez hasonló módon vehette fel a megyéhez, de azoknak nem volt módjuk elmondani, mint Bibó Károlynak.

Bibó Károly különben amikor csak tehette, szívesen beszélt apámmal kapcsolatos dolgairól, ha mindjárt ez nem is volt valami kedvező rá

476 A kéziratban: uzsonyaedényeket, javítottuk.

♦ 251 ♦