Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
A megyeházi alispáni lakásról
Ha magunk voltunk, akkor vacsora után is itt folyt a beszélgetés, mert ülőhely volt sok, és tágas igen nagy szoba volt, és a gyerekszoba és a kisebédlő is a közelben [volt], A szüleim hálószobája után jött a sárgaszoba vagy zongoraszoba. Ez egy igen kedves női fogadó volt. Itt zajlottak le a zongoraórák. Az enyémek is, erről majd külön írok. Biedermeierbútorokkal, sárga színű huzattal, korabeli bútorok világos fával. Ezután jött az ebédlő. Ennek a szobának az előszobából is volt bejárata. Ez egy igen nagy szoba volt. Tudja Isten, hányra lehetett itt kényelmesen teríteni. Az asztal 24 személyes volt, de voltak a szüleimnek pótasztalai, amikor többen voltak, ezeket is behozták és a kihúzott asztalt ezekkel megtoldották. A nagy kredenc, két pohárszék, két tálaló és tömeg szék a falakhoz és az asztalhoz állítva. Itt ebédeltünk, ha vendégek voltak. Ha nálunk vendégek voltak, nékünk gyerekeknek mindnek mindig be kellett menni köszönni, egy kicsit leülni és ha kegyelemben elbocsátottak bennünket, kimehettünk. De nem volt nékünk ez teher. Az ebéd és vacsora vendégeskedéseknél, a kosztolásnál ott kellett a nagyokkal ennünk, de az étkezés után azután az ottmaradás az nagyság szerint ment. Az aprók elmentek a gyerekszobába, a nagyobbak ottmaradhattak. Ezért már, mint kis kisgyerek, igen sok dikciót40 hallottam. Az ebédlő után jött a nagy női szalon, ez igen szép és új bútor volt, mint az ebédlő- és hálószoba is. A hálószobái garnitúra és dívány kivételével. A nagy női szalonban volt a velencei csillár, ami hozzám került, a velencei tükör, ami Flórihoz került és nagy attrakció volt Veszprémben egy S-alakú szék, mely a szalonban a két garnitúrát összekötötte. Ezt a szalonszéket énekelte meg Cholnoky Jenő a „Veszprém és vidéke” című kis könyvében, amit a Balatoni Szövetség adott ki.41 Ez a szoba erkélyes 40 dictio (latin) = beszélgetés 41 Pontosabban: CHOLNOKY Jenő: Veszprém. Kalocsa, 1938. A kötet a Balatoni Társaság Könyvtára sorozatban jelent meg, a Balatoni Társaság tulajdonát képezte. A vármegyeházról : uo. 168-169. ♦ 25 ♦
