Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Megyeházi ifjúság, megyebálok, szüleim kapcsolatai
MHBaHBMDanaHaMBMHBaHMnMscHBSHfttana ■UnHHHHBHBHHHnHMflMHSi la465, Bibó Károly466. Természetesen volt olyan része is, akik nem tartottak fogatot, mint Szilasy Dániel467, Kerényi Bandi468, Kletzár Maxi469, 465 Derczikai Huszár Gyula Veszprém vármegyei tisztviselő, életrajzát a lexikonok nem ismerik. 1889-ben kezdte pályáját, amikor közigazgatási gyakornok volt és a főispán tiszteletbeli vármegyei aljegyzőnek nevezte ki. 1889-1895 között tiszteletbeli aljegyző, 1895-től Szőnyeghy Lajos főszolgabíró mellett annak haláláig (1907) zirci járási szolgabíró, utána főszolgabíró. 1899-ben zirci szolgabíróként már tiszteletbeli főszolgabíróvá nevezték ki. 1926-ban 37 évi vármegyei szolgálat után, zirci főszolgabíróként nyugdíjazták. 1921-ben részt vett a zirci protestáns [közös evangélikus és református] fiókegyház, majd a belőle kiváló, Dudari Református Egyházközséghez tartozó zirci református fiókegyház szervezésében. A fióegyház presbitere és gondnoka volt. 1935-ben is gondnok volt. A vármegyei középbirtokosok közé tartozott. 1908-ban Szilasbalháson 404 kh nagyságú birtoka volt. A vármegyei törvényhatósági bizottságnak és a veszprémi Nemzeti Kaszinónak is tagja volt. - A tisztújítási értekezlet. = PL 16 (1889) 49. sz. (december 8.) 209., Veszprémmegye gyűlésterméből. = PL 16 (1899) 41. sz. (október 13.) 167-168., Emlékirat. = VHF 11 (1891) 45. sz. (október 17.) [1-2.] Veszprémből jelenti... = Napi Hírek (MTI) 1926. február 3., Zirc. = Harangszó 26 (1935) 29. sz. (július 14.) 240. 466 Barátosi dr. Bibó Károly (Felsőnyék-Belsőfürged puszta, 1886. december 18. - Veszprém, 1927. január 1.) Veszprém vármegyei tisztségviselő, a Veszprémi Református Egyházmegye tanácsbírája. Barátosi Bibó Dénes és kiséri Péter Zsófia házasságából született. A budapesti II. kerületi katolikus főgimnáziumban, majd a budapesti tudományegyetem jogi karán tanult, 1889-ben szerzett jogi diplomát. Gr. Esterházy Móric veszprémi főispán 1889. december 17-én nevezte ki tiszteletbeli aljegyzőnek. 1890. szeptember 5-től közigazgatási gyakornok, majd második, 1904-től első aljegyző, 1915-1917 között főjegyző. 1917. szeptember 20-tól 1919 márciusáig, majd 1919 augusztusától 1926. március í-i nyugdíjaztatásáig alispán. Szívbetegsége miatt az 1926. január 14-i rendkívüli közgyűlésen kérte nyugdíjazását. Szívszélhűdésben, agglegényként hunyt el vármegyeházi lakásában. Az Alsóvárosi temetőben helyezték örök nyugalomba a református egyház szertartásai szerint. Hivatali működése idején adták át a Veszprémvármegyei Múzeum és Könyvtár épületét (1925. május 24.), korszerűsítették a megye úthálózatát; szakszerűtlenül selejtezték a megye levéltárát, melyből 50 tonna anyagot a budapesti hulladékgyűjtőbe szállítottak. A tudatos iratpusztítás folytatását a Magyar Nemzeti Múzeum tisztviselői akadályozták meg. - Veszprém megye tisztújító közgyűlése. = PL 16 (1889) 51. sz. (december 22.) 1-2. - Alispánválasztás. = PH 14 (1917) 38. sz. (szeptember 22.) 1., Vármegyei közgyűlés. = PH 23 (1926) 3. sz. (január 16.) 1., Dr. K. Z.: Dr. Bibó Károly. = PH 24 (1927) 2. sz. (január 8.) 1., RAINER 2017a 42. 467 Névelírás lehet. Szilasy Dániel nevű vármegyei tisztségviselőt nem ismerünk. Bizonyára Szélessy Dániel ügyvédről van szó, aki 1880-tól tiszteletbeli vármegyei jegyző, 1883-tól ideiglenes, majd az év végétől választott vármegyei árvaszéki ülnök volt. 1910- ben a főispán tiszteletbeli árvaszéki elnökké nevezte ki. Nyugalomba vonulása után is Veszprémben élt, itt hunyt el 1925 áprilisában. A város társadalmi életének közkedvelt alakja volt, részt vett többek közt a kaszinó, a korcsolyázó egylet, a vöröskereszt egylet életében is. - Veszprémmegye évnegyedes közgyűlés. = VFH 3 (1883) 10. sz. (március 10.) ♦ 248 ♦
