Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Beiratásom a piarista gimnáziumba; gimnáziumi éveim
De ezen hírek a város minden részéről jöttek. Úgy is volt. Nem volt a városnak része, amelyik ne égett volna. Közben beesteledett, megjöttek anyámék, de megjött apám is. Ők nagy lelki kínokat állottak ki, mert megtáviratozták Zircre, hogy Veszprém ég, az abnormis szélvihart látták, gyermekeiket féltve, azonnal kocsira ültek, és még a Bakonyból is látták a rettenetes füstöt, és [a] lángnyelveket, és amint pedig Veszprém látható lett, az egyes tűzgócpontokból megállapították, hogy ez a vár, ez a vásártér, stb., de tűz-tűz mindenfelé. Nagy volt a megnyugvásuk, hogy nékünk nincs semmi bajunk. Apánk rögtön kiadta a rendelkezést, hogy a nagyteremből mindent vissza [kell pakolni], mert a nagyterem az egyedül igazán tűzveszélyes része a megyeháznak; mert ha a tető meggyullad, az ha beszakad, rögtön az apám holmijára esik az üszkös gerenda, mert az I. és II. emelet egyben van, míg a vörösszoba felett van még a II. emelet is, ami védi. Azon kívül, ha a „Korona vendéglő” kigyullad, a nagyterem nagy ablakai kiolvadnak, és a szél azon át is zsarátnokokat behozhat, és anélkül, hogy a palával fedett megyeház teteje leégne, a nagyterem így is tüzet kaphat. Amint apánk ezt mondta, hozzá is láttunk a sürgős visszahordásnak. Rögtön világos lett előttünk, valamennyiünk előtt, hogy a jóakaratú kupaktanács nem jót sütött ki. Apám vizet akart hordatni a megyeházára, de akkorra már Veszprém minden kútja kiapadt. A tűz meg csak terjedt-terjedt, nem volt megállás. Alig, hogy a nagyteremből visszahordtuk a dolgokat, újból mozgósítva lettünk valamenynyien, mi, gyerekek is. Apámat ugyan nem láttuk egy jó ideig, de anyám vette át vezénylést. Jöttek a jó ismerősök, barátok, rokonok, kik, mint tűzkárosultak, fedél nélkül maradtak. Minden szobába ágyaztatott anyám, amikor már elfogytak az ágyak, díványok, kiszedték a matracokat az ágyakból, hogy több fekvőhely legyen, majd csak szalmazsákokra vetettek ágyakat. Igazán jó volt, hogy olyan töméntelen sok ágybelije volt anyámnak. Voltak olyanok is, akik ágyneműt hoztak, csak födelet kértek. Ez volt nálunk. De a megyeház folyosói is így néztek ki, mert a ♦ 237 ♦
